A vizesárokkal, fallal és bástyákkal védett Palmanova várja a látogatókat

Palmanova Északkelet-Olaszországban, Friuli-Venezia Giulia régióban, Udine megyében, az Adriai-tengerhez közel található. Erődvárosnak épült, szabályos kilencszögletű alaprajzát máig épségben megőrizte. Erődje 2017 óta szerepel az UNESCO Világörökségi listáján a 15–17. századi velencei védművek részeként. Hasonló, tervezőasztalon szerkesztett városszerkezet igen kevés helyen maradt fent eredeti állapotában.

A város alapkövét 1593-ban helyezték el, a Velencei Köztársaság fennhatósága idején. Az ideális szerkezetű erődvárost sugárirányú és koncentrikus utcahálózattal tervezték, alapvetően katonai célokra, és közel száz évig építették. A védőfalak szabályos kilenc­oldalú sokszöget alkotnak, illetve a füles bástyáikkal együtt egy szabályos kilencágú csillag-formát. A legbelső városfal a vizesárok-rendszerrel (fossato) együtt 1620-ig épült. 1665–1683 között a már meglévő kilenc bástya közeibe újabb kilenc, előretolt, különálló lapos védelmi szigetet (ravellini) iktattak be.

A széles és egyenes utcák arra szolgáltak, hogy ostrom idején a központi téren állomásozó katonaság a leggyorsabban kijuthasson a városfal veszélyeztetett részére. A központban laktak a tisztek, a külső háztömbökben a sorozott katonák, és legkívül, az erődfalak mentén voltak a hivatásos zsoldosok szállásai. A velenceiek államuk legnagyobb szárazföldi támaszpontjává akarták fejleszteni a várost, de a terv kudarcba fulladt, így 1622-ben elítélt bűnözőket telepítettek be. A várost 1797-ben osztrák csapatok foglalták el, őket Napóleon követte, majd ismét Ausztriához, végül 1866-ban Olaszországhoz került. 1960-ban nemzeti műemlékké nyilvánították.

A városba három erődített kapun keresztül lehet bejutni. A grandiózus, tökéletes hatszöget formázó Fő tér (Piazza Grande) kiterjedése a kisváros méreteihez képest aránytalanul eltúlzott, közepén zászlórúd áll magas kőtalapzaton, az erőd harci lobogójával.

A téren találhatók a város legfontosabb középületei, köztük a kora barokk építészet egyik remeke, az egyhajós székesegyház, mely 1636-ban készült el, belső tartóoszlopok alkalmazása nélkül, három kóruskápolnával és négy mellékoltárral.