Alpokaljai túra a Kőszegi-hegységben, a Hörmann-forrásnál és a Meszes-erdőben

A kilátás gyönyörű, tiszta idő esetén látni a Ság és Somló tanúhegyeket

A majd kétórás kocsiút után nyújtózkodva, kissé gémberedett lábbal indulunk a belvárosból a zöld sávot követve. A Szabó-hegy felé tartunk, elmegyünk az egykori Panoráma szálló mellett. Csodálattal adózunk a város egyik legfestőibb részén épült hétvégi házak sokféleségének. Az Óház-tetőre meredek kaptatón jutunk fel. A tetőn lévő 15 méter magas kilátót a tizenharmadik századbeli Felsővár helyén a millecentenárium évében Kőszeg városa emeltette. A kilátás gyönyörű, tiszta idő esetén látni a Ság és Somló tanúhegyeket, a Fertő-tavat, a pozsonyi hegyeket, de még a hósapkával borított Schneeberget is. Most köd borítja a tájat, még Kőszeget sem látni. Innen rövid sétával jutunk el a Vörös-keresztig. A vörösre festett keresztet zarándokok állították. A mellette lévő padokon rövid pihenőre állunk meg csupán.

Fenséges fenyvesen vágunk át, majd egy hatalmas irtáson bukkanunk ki a Kendig gerincén. Hatalmas területen vágták ki a szúkárosított, megbetegedett fenyőfákat, így szinte tökéletes körpanoráma terül elénk. A gerinc egyik oldalán magyar településeket láthatunk, a másik oldalon pedig az osztrák hegyeket. Széles földúton érjük el a Kendig adótoronnyal koronázott csúcsát. A fenyőket, törpefenyőket bükkerdő váltja, hamarosan a Hörmann-forrásnál oltjuk szomjunkat. Egy nagy kőből tör elő a Hörmann-forrás a tengerszint feletti 713 méter magasságban ott, ahol a bükkösök övezete a fenyvesekkel érintkezik. Ez a Kőszegi-hegység legmagasabban lévő forrása. Nevét a tizennyolcadik században kapta Hörmann Mihályról, aki várnagy volt Kőszegen. A monda szerint a török támadás idején javasolta, hogy aki áruló lesz, azt elevenen nyúzzák meg. Az ostrom alatt azonban ő maga paktált le a törökökkel, így a forrás mellett végrehajtották rajta saját ítéletét.

Kezdetben nagy emelkedőt mászunk meg

Ma is látható a kőszegi várban egy tőr, amelynek a bőrtokján a következő felirat van: „Ez az a tőrkés, mellyel miután megtalálták, megkapta árulása bérét, mert e forrás előtt elevenen megnyúzatott.” A forrás azóta a Hörmann nevet viseli. A forrástól az Írott-kő körülbelül háromnegyedórányi út megtételével érhető el. Kezdetben nagy emelkedőt mászunk meg, mely köveslankás ösvénnyé szelídül. A kilátás lépésről lépésre lélegzetelállítóbb, egyre bámulatosabbá válik, s ahogy a kilátó körvonala kibontakozik a fák közül, a fáradságtól és a leplezetlen csodálkozástól a lélegzet is kifogy, mert – így, először élőben – sokkal szebb, mint a képeslapokon. Az Írott-kő a Dunántúl legmagasabb pontja. A 882 méter magasan álló építményt 1891-ben állították a Kőszegi Turista Egyesület tagjai. Ez egy fából készült torony volt, mely 1909-ig szolgálta az idelátogató turistákat. 2009-ben a megrongálódott kilátót lezárták, majd felújítását követően 2010. július 21-én átadták a látogatóknak. Tetejére felkapaszkodva lenyűgöző látvány tárul elénk. Ha nincs köd, látható az Alpok vonulata, beköszön a Schneeberg, s a Fertő-tó tükrén megcsillanó napsugarakat is fotózhatjuk.

Visszatérve a Hörmann-forráshoz megtöltjük kulacsunkat. Bükkerdő ölelte aszfaltos úton folytatjuk sétán-kat érintve a Vörös-kereszttel ellátott útkereszteződést. A Meszes-völgy felé vesszük utunkat. Az erdő ma legszebb arcát mutatta a sárga, vörös és a narancs ezer árnyalatával. Hamarosan már Kőszeg utcáit koptatjuk, lábunkban jóleső fáradsággal térünk haza.