A bőség zavara Tunéziában

Aki ki sem mozdul a négy- vagy ötcsillagos szállodák kényelmi zónájából, annak is tökéletes lesz a nyaralása, kényelem, udvarias kiszolgálás, ízletes, fűszeres ételek és finom italok, afrikai forróság, hűs hullámok és lágy zene. De a kalandvágyóbbaknak sem kell túl sokat küzdeni az élményekért, Tunézia a turistáknak változatos és gazdagon terített asztalt kínál, s aki a bőség zavarát leküzdve kiválasztja, amihez kedve van, nem fog csalódni.

Mindenekelőtt az ország viharos történelme biztosítja a sokszínűséget: a föníciaiak, a rómaiak, a bizánciak, az arabok és a törökök, majd a franciák mind nyomot hagytak az ország kultúráján. Azt mindenesetre tudni illik, hogy francia gyarmatosítás alól 1956. március 20-án szabadult fel és nyerte el függetlenségét.

Az akkori miniszterelnök, Habib Bourghuiba kikiáltotta a köztársaságot, és kemény kézzel egy modern arab állam építésébe kezdett. Tunéziában például – egyedülállóan az arab világban – tilos a többnejűség.

Kifejezetten örültünk annak, hogy a Tunéziai Nemzeti Idegenforgalmi Hivatal meghívásának eleget téve, az ország első elnökének szülővárosában, Monastírban volt a főhadiszállásunk. Bár ez Tunézia egyik legszebb tengerparti nyaralóhelye, még nem olyan felkapott, mint például a közeli Sousse és Hammamet, vagy a 160 kilométerre lévő főváros, Tunisz. Viszont éppen ezért nagyon vonzó és kellemes. Monastír, eredeti nevén Ruspina legérdekesebb látnivalója az impozáns, VIII. századi Ribat-kolostor és a IX. századból való Nagy Mecset, de kihagyhatatlan Boughuiba hagyományos arab stílusban épült, impozáns aranykupolás mauzóleuma is. Az igazi meglepetés a körülbelül egyórányi buszozással elért, gyönyörű fekvésű Mahdia városkában várt bennünket, amelynek erődrendszerét a kilencszázas évek elejétől egy keskeny, tengerbe nyúló földnyelven építették ki. A település a X. században – rövid ideig – a muszlim világ egyik kalifátusának fővárosa volt. A Fátimidák korának állít emléket a Nagymecset. Ottjártunkkor azonban éppen a Tenger ünnepe fesztiválba, a helyiek óriási tengerparti partijába csöppentünk bele. Páratlan és alighanem keveseknek meg-adatott élményben volt részünk: bepillanthattunk egy igazi arab konyha valóságába, ahol az asszonyok a fűszeres finomságokat készítették a mulatságra. Belülről megcsodálhattunk egy „polgári” lakást, ahol ragyogó csempék és puha gyapjúszőnyegek között éli mai, mindennapi életét a többgenerációs família.

A következő állomásunk Karthágó volt: kell némi történelmi képzelőerő, hogy az időszámításunk előtti IX. századi virágzó várost, a pun kultúra gyermekáldozatokról is elhíresült központját elképzeljük. Róma három véres háborúban győzte le az ókor leggazdagabb városának számító Karthágót és tette a földdel egyenlővé.

A rómaiak később Octa- vianus Augustus alatt Karthágót Africa provincia fővárosává tették, amelynek háromszázezer lakosa volt, s akik számára színház, amfiteátrum, óriási termálfürdők, 132 kilométer hosszú akvadukt, valamint egy hatvanezer néző befogadására alkalmas cirkusz épült.