Egy cseppnyi Magyarország

Indul a pusztabusz. A leginkább ekhós szekérre hasonlító járat két lóerővel döcög a Csíkvarsai-réten. A nagyobb sebességhez szokott gyerekek időnként leugrálnak, futnak a kocsi mellett, de kis idő után ők is felveszik a tempót és elkezdenek figyelni. Először a madarakra, aztán a virágokra, majd a fűbe térdelve az apró pici bogarakra is. Csodálkoznak. A városban efféle érdekességet nem látni. Ha van is, elmennek mellette. A forgatagban az élővilág piciny csodáit nem veszik észre. 

Magyarország kicsiben - mutat körbe birodalmán a Vértesi Natúrpark vezetője, Viszló Levente -, éppen a Mezőföld és a Dunántúli-középhegység találkozásában állunk. Változatos, megunhatatlan a táj. Egyik oldalon a szubmediterrán napsütötte hegyoldal, másikon a végeláthatatlan síkság, ahol megtalálható a nagyon száraz klímájú árvalányhajas puszta, majd mellette a mocsárrét.
Mint amolyan megszállott ember, másfél évtizede érezte Viszló Levente, hogy lépni kell, ha gyermekeinek (és persze a mi gyermekeinknek is) parlagi sast, kerecsensólymot akar még mutatni,  itt a közelben van féltve őrzött fészkelőhelyük. Figyelni a pusztán a szilajgulya vonulását és megidézni az egyszervolt csákvári pásztor és lovas ősök messze földön híres hagyományait. Ezért hozta létre a Pro Vértes Természetvédelmi Közalapítványt. Feladatuknak tekintik a természetvédelem mellett az oktatáson keresztül a szemléletformálást, a műemlékvédelmet, az ökoturizmust.

A hivatalosnak tűnő szavak persze csodákat rejtenek. A Vértes térségének legjellemzőbb élőhelyeit és állatait bemutató természettudományi kiállítást az egykor az  Esterházy család nyári pihenőhelyeként szolgáló csákvári Geszner-házban. Barangolást az imént említett pusztabusszal az ősi lápi világban a Csíkvarsai-réten. Kényeztetést a fornapusztai Dohányos-házban, ahol télen a cserépkályhában pattogó tűz mellett kóstolhatjuk meg a hajdani pásztorok receptjeit őrző, szürkemarhából, rackából készült gulyást és pörköltet.

Nem messze innen, a Vértes vadonjába vezet a Csákvárról induló 3,5 kilométer hosszú Haraszt-hegyi tanösvény. Túránk során megismerhetjük a változó klímaviszonyokhoz és különböző talajtípusokhoz alkalmazkodó ritka növény- és állatvilágot, valamint földtani érdekességeket. Az alapítvány tagjai őrzik, óvják, szükség szerint újjáépítik területükön a műemlékeket is: a natúrpark látogatóközpontjaként működő Geszner-házat, amely egykor az Esterházy-kastély parkjához tartozott mint vízimalom, később ezt az épületet használta a grófi család nyári rezidenciaként.

Az ötvenes években ez az épület is, mint oly sok más az országban, az enyészeté lett. A környékbeliek elhordtak minden mozdíthatót, az előtte hullámzó tavat pedig szeméttelepnek használva feltöltötték. A Vértesi Natúrpark emberei a tavat 1996-ban kitisztították, a házat pedig régi fotók alapján építették újjá. A tavat azóta megkedvelték a vadkacsák, a szárcsák, sőt az utóbbi időben egy hattyúpár is idetelepült.
A csákvári Esterházy-kastély angolparkjának talán legelső építménye volt a Török-torony, a park többi épületé- hez hasonlóan ez sem kerülhette el sorsát, az évek alatt teljesen elpusztult. Felújítása 1998-ban kezdődött meg. A Szent Ferenc ökumenikus kápolnaként felszentelt torony ma családi rendezvények, esküvők, keresztelők romantikus helyszíne.

Idén ősszel nyílt meg a Vértes-hegység peremén található Boglártanyán az erdei iskola. Városi gyerekek figyelik és gyűrűzik a természetvédelem iránt elkötelezett szakemberek segítségével a madarakat, gondozzák az istállókban a lovakat, birkákat, terelgetik a frissen kikelt fészekalja csibét, gyógyítják a beteg állatokat, sajátítják el a népi kézművesek - fazekasok, szövők, fafaragók - mesterségeit.

A Mihály-napi lovas- és pásztortalálkozót ebben az évben már hetedik alkalommal rendezték meg. Jönnek a híres csákvári Csikóakolhoz, a találkozó helyszínére az országból és újabban határainkon túlról is. A hajdani Csikóakol helyén ma már csak egy gémeskút áll, hirdeti, hogy ide hozták régen a csikósgazdák legeltetni napközbenre lovaikat, majd este hazahajtották. Ilyenkor újra megelevenedik a pásztorok és lovasok élete, szól a kolomp és a csengő - pásztorember muzsikája , büszkélkednek egymásnak a tenyésztők legújabb lovaikkal és fiataloknak mutatják be hagyományőrzők,  mi volt és hogyan készült a pusztai ember eledele.

Szent Mihály Csákvár védőszentje, egyben a gazdasági év őszi fordulója, számos pásztorkodással és gazdálkodással kapcsolatos szokás, hiedelem kapcsolódik hozzá. Szent György napjától Szent Mihályig tartott a legeltetés, a csákvári Esterházy-uradalom pásztorai ilyenkor hajtották be a téli szálláshelyre a ridegen tartott gulyát. A Mihány-napi pásztortalálkozóknak is ez a legnagyobb látványossága - a szilaj gulya vonulása. Rengett a föld a lábunk alatt és valóságos szarverdő hullámzott, ahogy elhaladtak előttünk a csikósok terelésében. Nincs ennél meghatóbb érzés - mondta egy idős férfi, aki 1956-ban hagyta el az országot és első alkalommal látogatott most haza. Pókhálószerű ráncai szívták be könnyeit. Több mint négyszáz szürkemarha. A szilaj gulya. A véletlennek köszönhető csupán, hogy éppen tíz éve került vissza arra a fornapusztai rétre, ahonnan 1897-ben, vagyis száz évvel ezelőtt hajtották el a császári uradalomba.