Utazó

2016.11.01. 11:15

Egy fél híd, két ellenpápa - 14. századi falak között Avignonban

Avignont a pápák városának nevezik, itt van Franciaország leghíresebb hídja, az ország legrégibb fesztiváljának ad otthon, sőt, óvárosa még az Unesco világörökség-listáján is szerepel.

Lovász Lilla

Az Avignon hídján való körtáncról szóló tizenötödik századi eredetű francia gyermekdal (magyar címe Készen áll már a híd...) legalább annyira híres, mint maga a Rhône folyót - félig - átszelő híd, amely ihlette. Ez ugyanis franciaföld legismertebb hídja: talán azért, mert nem is egész , a folyó közepén egyszer csak vége szakad. Az avignoni hidat (hivatalos nevén Saint Bénézet hídját) a legenda szerint egy 12 éves helyi pásztorfiú, Bénézet tervezte és építette, mégpedig isteni sugallatra, a tizenkettedik század végén. Akkor még a teljes folyót átívelte, és mivel ez az első kőhíd a térségben, ellenőrző szerepe stratégiai fontossággal bírt a Földközi-tenger kereskedői fölött, akik innen folyami bárkákon folytathatták útjukat az árucsere egyik fő központja, Lyon felé. Ám a Rhône áradásainak nem tudott ellenállni: többször omlott a vad folyó hullámai közé, mígnem a tizenhetedik században már nem építették újjá. A 22 ívből mára 4 maradt meg.

 

Bizonyos közhiedelemmel ellentétben, a híd félségének nincs köze a várost más szempontból híressé tevő avignoni fogsághoz . Ez utóbbi a pápaság székhelyének Rómából Avignonba való áthelyezését jelentette. Történészek máig vitatkoznak azon, mennyire volt valójában fogság a fogság, hiszen az 1309 és 1377 között a katolikus egyházat vezető hét pápa avignoni tartózkodásának számos oka volt. Igaz ugyan, hogy Szép Fülöp francia király erőteljes befolyására került - V. Kelemen pápasága idején - a pápai székhely franciahonba, ám teljes időszaka fogságnak kevéssé nevezhető, hiszen maguk a pápák is ideiglenesnek tartották a Rómától távoli berendezkedést, több alkalommal kíséreltek meg visszatérni eredeti székhelyükre, csakhogy azt éppen az olaszországi helyzet, a patrícius famíliák véres rivalizálása nem tette lehetővé. Ugyanakkor a pápáknak a franciaországi időszak alatt - távol az olasz káosztól - sikerült centralizálni hatalmukat. Az egyházi megerősödést jól jelzi, hogy Avignonból a pápai jelenlét alig hetven éve alatt vidéki uradalomból befolyásos nagyváros lett, egymást követően nőttek ki a földből a fényűző paloták. Éppen ez utóbbi azonban egyben rombolta is az egyház tekintélyét, amit csak fokozott az utolsó legálisan Avignonban állomásozó pápa halála utáni pápa-ellenpápa probléma. Az utód megválasztását ugyanis nem sikerült egyhangúlag eldönteni, így Rómában és Avignonban is párhuzamosan került tiara egy-egy pápa fejére, ami a nyugati egyházszakadás kezdetét jelentette: közel ötvenévnyi időszak alatt két avignoni ellenpápa is hatalomra került - VII. Kelemen és XIII. Benedek. (A helyzet egészen odáig vezetett, hogy később akadt eset, amikor egy időben három pápája is volt a katolikus egyháznak - de már nem Avignonban.)

Mindez azonban csak még jobban hozzásegített a mai Avignon turisztikai jelentőségéhez. A monumentális pápai palota, a katedrális és a környező, fehér kőből épült, középkori hangulatot árasztó épületek, a tizennegyedik századi városfalak között sétálva cseppet sem csodálkozunk, hogy a teljes óváros a világörökség részét képezi.

Avignon azonban él , nem csupán turistakirakat. A nyári időszakban érkezők igazi pezsgést találnak szinte mindenütt. A város ad otthont Franciaország legrégibb és egyik legnagyobb fesztiváljának: a helyiek mellett több mint százezer látogatót várnak minden júliusban.

Csak egy cseppnyit kell eltávolodni a fő sodrásból , hogy a helyiek hangulatos kávézóit megleljük. További turistamentes övezetet keresve érdemes még betérni a fedett piacra, ahol helyi termelők pompás zöldségei, gyümölcsei, halak és egyéb tengeri herkentyűk közt sétálhatunk, akár egy múzeumban.

A késő ősz pedig egészen emberi léptéket kölcsönöz a városnak. A mediterrán enyhe tél még nem érkezett meg, de a turistaforgalom lecsendesedett. Egy-egy kanyargós utcácskát akár kihaltnak is mondhatnánk; a helyenként a falba épített szökőkutak halk csobogása vízesés morajlásának hangzik a csendben. Csupán a pirinyó erkélyekről meglepetten ránk bámuló macskák árulják el: itt is van gazdájuk a házaknak.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!