Erdély legfestőibb, legnépszerűbb tava

A Gyilkos-tó egy természetes torlasztó a Hagymás-hegységben, a Keleti-Kárpátokban, Hargita megye északkeleti részén. A 983 méter magasságban fekvő állóvíz 1837-ben vagy 1838-ban jött létre: 1837 nyarán a keletre fekvő Gyilkos-kő (1378 méter) oldalán felhalmozódott agyagos lejtőtörmelék nagy esőzések hatására lezúdult a völgybe, nekicsúszott a Cohárd délkeleti lábának és elzárta több patak (Cohárd, Likas, Vereskő, Lóhavas, Juh) folyását. Egyesek a tó keletkezését az 1838. január 11-i földrengéssel hozzák kapcsolatba.

A tó eredeti neve Vörös-tó volt (régi magyar nevén Veres-tó), utalva a vízben felhalmozódó üledékre. Később terjedt el a „gyilkos” név. Román neve egyébként ma is Vörös-tó. A tóról az első fényképet Orbán Balázs készítette 1864-ben, az első festmény róla pedig két angol hölgy alkotása 1891-ből.

A Gyilkos-tó és a Békás-szoros térsége a Békás-szoros-Nagyhagymás Nemzeti Park részét képezi. A 114 ezer négyzetméter kiterjedésű tó fölé magasodik a Kis-Cohárd (1344 méter) és a Gyilkos-tető (1404 méter) sziklája. A környék és a Gyilkos-tó üdülőtelep közigazgatásilag Gyergyószentmiklóshoz tartozik. Mára a tó közkedvelt turistacélpont, ugyanis az egykori fenyőerdő fáinak megmaradt csonkjai jelenleg is (bár egyre kevésbé, de még) kilátszanak a vízből. Egy részén csónakázni lehet, fürdésre nincs lehetőség. Körülötte vendéglátó egységek, kötélpálya található.

A Veszprém megyeiek (e szempontból is) szerencsés helyzetben vannak, hiszen a Hubertlaki-tó, vagy ahogy másként nevezik, a bakonyi Gyilkos-tó kvázi kistestvére az erdélyinek, és hasonló látványt nyújt, ahogy víztükrét meg-megtörik a tóból kiálló halott fák csonkjai.

A már említett öt patak táplálja az öt-tíz méter mély erdélyi Gyilkos-tavat (legmélyebb pontja 9,7 méter), évente mintegy öt centiméternyi üledéket belehordva. Ha nem avatkozik be az ember, akkor a számítások szerint a tó 2080-ra feltöltődik és teljesen eltűnik. Persze ezt a helyiek szeretnék elkerülni. A közelben két mesterséges tónál hordalékfogó gáttal próbálják megakadályozni a feltöltődést. Az egyik tó a Vereskő-patak völgyében található, a másik a Juh-patak torkolatának közelében.

Egy legenda szerint Gyergyó környékén élt egy csodaszép lány, Fazekas Eszter. Haja kökényfekete volt, szeme szürkészöld, alakja, mint a szélben hajladozó büszke jegenye. A szentmiklósi vásárban találkozott egy daliás legénnyel, akivel első pillantásra egymásba szerettek. De az esküvő előtt a legényt elvitték katonának. A lány hűségesen várta kedvesét, esténként agyagkorsójával a csobogónál sóvárgott utána. Még a közeli hegyek szíve is meglágyult fájdalmas szép énekétől. Egyszer egy zsiványvezér elrabolta, és a Kis-Cohárdon lévő tanyáján kényszeríteni akarta, hogy legyen a felesége. Eszter a néma szemtanúkhoz, a hegyekhez kiáltott segítségért. Sikolyára eget-földet rázó mennydörgéssel válaszoltak.

Az éjjeli vihar után iszonyatos földindulás temetett maga alá mindent, a lányt, a zsiványt, sőt még a pásztort is nyájastól, aki a szemközti hegyoldalban legeltetett. A völgyet teljesen elzárta a leomlott hegyoldal, a megáradt patakok zavaros vize pedig a sziklagát tetejét elérve megfojtotta a füveket, bokrokat és megölte a fákat. A környék pásztorai Gyilkos-tónak nevezték el a völgy helyén képződött tavat. Így lett a hegy halálából az élet vize. Ha napsütésben belenézünk a tó vizébe, Eszter szürkészöld szemei tekintenek szelíden vissza.