Utazó

2007.08.01. 06:59

Hazafelé az Adriáról

Ha Zala megye déli felének turisztikai vonzerejéről esik szó, elsőként a gyógyvizéről híres Zalakaros jut az ember eszébe. A térségben azonban vannak kisebb fürdőhelyek is: a Kistolmácsi-tó, valamint a letenyei és a bázakerettyei meleg vizes strand is méltán tart számot a kikapcsolódni vágyók érdeklődésére.

Varga Andor

Kezdjük talán a három látványosság közül a legfiatalabbal, a letenyei stranddal, már csak azért is, mert a Horvátország felől érkező utazók (mondjuk az adriai nyaralás végén hazafelé tartó turista) is ezt a települést pillantják meg először Magyarországból. A helyiek számítanak is arra, hogy ebből az utasfolyamból sikerül majd sokakat megállítani a városban, a helyi vonzerők közül pedig a Dél-zalai Víz- és Csatornamű Zrt. üzemeltetésében lévő, ezen a nyáron már ötödik idényét teljesítő termálfürdő lenne az első számú. 

A létesítmény erre az évre bővült: májusban új medencét adtak át, egyszerre okozva örömet az ülőfürdőre vágyó idősebb és az aktív vízi kikapcsolódást kedvelő ifjabb korosztálynak. A medence egyik felében némileg melegebb víz és élményelemek (pezsgőfürdő, masszázs, egyéb vízsugarak) várják a vendégeket, míg a másik oldal hidegebb, ám ha az ember rendeltetésszerűen, például tanmedenceként használja, máris kifejezetten kellemesen érzi magát benne. 

A városi strand egyébként az évszázados fáiról nevezetes Szapáry-park közepén fekszik, ám hiába karnyújtásnyira az enyhet adó lombok, az új létesítményben mégis az árnyék az, ami leginkább hiányzik. Persze, ahogy telnek az évek, úgy nőnek egyre magasabbra a nyitáskor elültetett fák, s válik mind komfortosabbá a létesítmény. 

Erdők között, festői szépségű, s mindössze néhány kilométeres út végén érkezhet el az utazó az egyébként a letenyei körjegyzőséghez tartozó Kistolmácsra, ahol a dél-zalai régió egyetlen hivatalos vadvízi strandja várja az enyhet adó hullámok szerelmeseit. A környék valóban lenyűgöző: lankás dombokon rengeteg erdők ölelik a tavat, amelyben a fürdőzők mellett jól megférnek a helyi horgászegyesület halai is. A pecások esküsznek rá: 40 kilós amurok és busák is élnek a vízben, amely egyébként elsősorban gazdag pontylelőhelyként ismert a környéken. 

A tómelléki infrastruktúra nem változott sokat erre a nyárra: van kemping, turistaszálló és néhány kocsma, ám a tavalyi évhez viszonyítva a legfőbb pozitívum egy alapvetően negatív előjelű változás. Hogy miként történt, nem tudni, de a lényeg, hogy eltűntek a környékről a pihenni vágyók életét korábban megkeserítő szúnyogok. A vendégek éveken át tűrni voltak kénytelenek a szemtelen vérszívók tömeges támadásait, miután a helyi önkormányzatnak nem volt forrása a rovarok elleni permetezőrepülős védekezésre. A természet azonban, amely - mint már utaltunk rá - amúgy is bő kézzel bánt a néhány száz lelkes falucskával, újra jót tett a helyiekkel. 

A faluból erdei kisvasúton, illetve gyalog, biciklivel és persze autóval is eljuthatunk a harmadik kis fürdőbe, Bázakerettyére. Félúton kicsit túl az ember megérkezik Budafapusztára, az arborétum bejáratához, amelyet - legyen bármekkora hőség - egyszerűen nem szabad kihagyni. Az 1959 óta létező, jelenleg több mint 260 lombos, illetve fenyőfafajt bemutató, összesen közel ötvenhektáros kert a híres rododendronállomány virágzása idején, májusban a legszebb, de aki tudni szeretné, milyen a háborítatlan erdei idill, keresve sem találhat jobb úti célt magának. 

Aztán következhet Bázakerettye, s az itteni hideg-meleg vizes fürdő, amely nagyjából másfél évtizede nyitotta meg kapuit. Az élménymedencéből a kilátás fenséges, s az üzemeltető önkormányzatnál napirenden van a nyári forróságban ugyancsak égető árnyékkérdés rendezése is. Lehet, hogy a szomszédos parkerdő egy részét csapják a strandhoz rövidesen, hogy ne csak a napimádók érezzék jól magukat a létesítményben. 

A falu egyébként bőséges szálláskínálattal várja az utazókat, s érdemes maradni pár napig azért is, hogy az ember teljesen be tudjon telni a környék nyugalmával - s meg tudja nézni például az itteni olajos emlékhelyeket is. Az idén hetvenéves hazai kőolajipar bölcsőjénél jár az idegen, aki az emléktáblák mellett még ma is működés közben láthatja az ország első olajkútját. S ez nagy dolog még akkor is, ha jelenleg már csak víz visszasajtolása folyik a valaha történelmi jelentőségű csöveken keresztül. 

A hazafelé vezető útról Letenyénél letérített adriai utazó Becsehelynél éri el újra a Budapest felé vivő M7-es autópályát, illetve 7-es főutat, s garantálható, nem érez majd csalódottságot a bevállalt kitérő miatt. Sőt, talán legközelebb a horvát tengerpartot ki is hagyja már a nyári programok közül.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!