Séta a síremlékek között

2019.08.11. 07:00

Jelentős személyek nyughelyeinél elevenedik meg Nagykanizsa múltja

Krátky István polgármester, Bátorfi Lajos újságíró és Szoliva János költő. Csak néhány jelentős kanizsai kötődésű híresség, akire méltán büszke lehet a dél-zalai város. Síremlékeik között sétálva megelevenedik a múlt.

Benedek Bálint

Kardos Ferenc számos úgynevezett temetői túrát szervezett Fotók: Szakony Attila/Zalai Hírlap

Fotó: Szakony Attila/Zalai Hírlap

A Tripammer utcai temető kulturális értékeit és a nevezetes kanizsaiak emlékeit szedte csokorba A nagykanizsai Központi Temető Kulturális Kalauza című könyv. A Nagykanizsai Városvédő Egyesület gondozásában megjelent kötetet a szervezet tagja, Kardos Ferenc jegyzi. Számára fontos volt, hogy a temetőbe látogatók pontos képet kaphassanak eleink munkásságáról, érdemeiről, melyért büszkén tekinthetünk rájuk. Ez a cél egybeesik a szervezet elképzeléseivel, mely a temetőt őrizendő, identitáshordozó, a város történetéhez tartozó létesítményként mutatja fel.

A temető területét 1769-ben vásárolta meg a város egy földesúrtól Fotó: Szakony Attila/Zalai Hírlap

Kardos Ferenc számos úgynevezett temetői túrát szervezett. A középiskolás osztályok mellett az idősebb generáció tagjai is csatlakoztak a kezdeményezéshez. Előfordult, hogy költők, politikusok vagy épp egyházi személyiségek emlékhelyeit keresték fel. Ezúttal viszont három különféle, de a város életében nagy hatású személyiség síremlékéhez látogattunk el. A „túravezetőnk” elárulta: a temető területét egy földesúrtól 1769-ben vásárolta meg a város, első sírkövét tíz évvel később emelték Terzer Vencel „király-szappanfőző” részére, mely még 1925-ben is állt. Az útnak háttal álló kőről érdekes legenda is keringett, úgy tartották: százévenként az út felé fordul. Az első utunk a kiskunfélegyházi születésű Bátorfi Lajos újságíró, író, helytörténészhez vezetett, aki előszeretettel írt a szóban forgó temetőről is. A Zala-Somogyi Közlöny segédszerkesztőjeként kezdett, majd haláláig szerkesztője és kiadója volt. Ő indította el Kanizsa első és egyetlen női lapját, a Kandi Klárit. A Zalai Közlöny által közölt nekrológjában mint „a jót soha el nem rontó, jószívű öreg bohémről” emlékezett meg róla. Ma is látható szép síremlékét közadakozásból állították 1898-ban, majd a II-1. tömb, bal oldalsor 7. sírját 2006-ban a város felújíttatta.

A következő állomás innen nem messze, az I. tömb, bal oldalsor, 1/a kriptájában nyugvó Krátky István volt. A kanizsai piaristáknál tanult, majd a fővárosban szerzett jogi diplomát. Hazatért szülővárosába, és ügyvédjelöltként dolgozott, főjegyzőnek választották, a polgármesteri tisztét 14 éven át töltötte be. Regnálása idején épült újjá, nagyobbá a város, hathatós támogatásával készült el a Jézus Szíve Plébániatemplom a Deák téren. 1952-ben családjával együtt a Hortobágyra internálták. Ócsán hunyt el, majd saját kívánságának megfelelően földi maradványait szülővárosába hozták és a családi sírboltban helyezték örök nyugalomra 1957. április 26-án.

Kardos Ferenc számos úgynevezett temetői túrát szervezett Fotó: Szakony Attila/Zalai Hírlap

A murakeresztúri születésű Szoliva János költő, pedagógus síremléke a XVIII. tömb, 2. sor 27. helyén található. Tanári diplomája megszerzése után Nagykanizsán a Zrínyi Miklós Középiskolai Fiúkollégium igazgatóhelyettese, igazgatója, később a Cserháti Sándor Mezőgazdasági és Gépészeti Szakközépiskola tanára volt. 1985 óta foglalkozott versírással. A Zalai Hírlapban is rendszeresen publikálta verseit, 2014-ben hunyt el.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!