Kincsekben gazdag vonulat a Szár- és Somlyó-hegy

A Szár-hegy nevét az utóbbi években főként a Seuso-kincs kapcsán ismerte meg az ország. Sok szó esik róla, mint a késő római kori ezüstkészlet rejtek- és lelőhelyéről, valamint a kincshez kötődő gyilkosság (vagy gyilkosságok) helyszínéről. Az egyik régi borospincében itt végeztek a máig ismeretlenek Sümegh Józseffel, az ezüstedények megtalálójával. Nála szerencsésebb volt Molnár János szőlősgazda, aki az említett pince közelében elöregedett szilvafája gyökereinek a ki­ásása közben 1878-ban – pont 140 éve – egy díszes római kori ezüstállvány töredékeire bukkant. A restaurálás után helyreállított és kiegészített ezüstállványt, a Kőszárhegyi quadripust ma a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzik, hamarosan a Seuso-kinccsel együtt állítják ki, ugyanis szakvélemények szerint az ezüstkészlethez tartozik.

A Szár-hegy – ahol már a rómaiak is követ, ónt és ezüst­ércet bányásztak – hasonlóan gazdag természeti kincsekben, értékekben. Ezeknek a bemutatására szolgál a Devon kőpark és tanösvény, amely a hegy geológiai látványosságait, faunáját és flóráját hivatott megismertetni. Kőszárhegy községből autóval és gyalogosan is megközelíthető a szár-hegyi Panoráma pihenőpark, ahonnan a felfestett piros turistajelzést követve bejárható a 13 állomásból álló tanösvény útvonala. A geodéziai mérőtoronytól elindulva érhető el a hegytető, ahol a Devon kőpark hatalmas kőtömbjei sorakoznak. A kőpark elnevezése egyébként a földtörténeti devon időszakra, a hegy kőzeteinek keletkezési idejére utal, ez mintegy 390 millió évet ölel fel. Úgy a térség geológiai felépítését szemléltető kőtömbökről, mint a magassági ponttól csodálatos kilátás nyílik a környékre: a közeli Bakonyra, és ha ránk esteledne a kora őszi túra során, Székesfehérvár fényeiben gyönyörködhetünk.

Az Együtt Kőszárhegyért Egyesület kezdeményezésére, s a helyi önkormányzat támogatásával kialakított közel 18 hektáros sziklagyepes és karsztbokor-erdős természetvédelmi területen továbbhaladva egykori kézi kőfejtők bányagödreihez érkezünk. Többségük fával, bokrokkal benőtt, de van köztük olyan, ahol megpihenésre, szalonnasütésre alkalmas pihenőhelyet építettek ki.

A hegygerincen folytatva a túrát, nem árt az óvatosság, hiszen tátongó mélység van alattunk. A ma is működő mészkőbánya lefejtett sziklafalai magasodnak. Az óriásira nőtt tájseb, egyben fantasztikus látványt nyújt mindenkinek.

A hegyvonulat másik tagját, a Polgárdi felé eső Somlyó-hegy jelentős részét szinte „letermelte” a Batthyány-család birtokán üzemelt kőfejtő. A bányászat előrehaladtával tűntek el a Somlyó-hegyről a Bökény nemzetség által 1083 előtt alapított monostor romjai, amelyek még a 20. század elején álltak. Ha körültekintőbben bántak volna a monostor romjaival, ma bizonyára megóvott idegenforgalmi látványosság lenne sziklasírokkal, ahol gróf Batthyány Géza irányításával 1881-ben régészeti ásatásokat folytattak, s különböző korokból származó értékes leleteket, köztük ékszereket és ezüsttálakat találtak.