Nagyon szigorú orosz édesanya

A jégkorong-vb ürügyén töltöttem öt napot a tizenötmilliós metropolisban. Előzőleg Tolsztojt olvastam, aki ezt  írta imádott településéről: "Moszkvára minden ember úgy tekint, mint a saját édesanyjára." A városban már járt ismerőseim felkészítettek, mire lehet számítani, s mi az, amire ügyelni kell. Azonban meglepetés így is ért bőven. Először a Seremetyevo reptéren, a tranzitból kijövet a verdák láttán az ember azt hitte, Monte-Carlóba, a kaszinó előtti térre tévedt.

Ugyanis kizárólag koromfekete, több tízmilliós járgányok álltak a parkolóban. Persze, a városba igyekezve a sugárutakon néhány kocka Lada is jött szembe, de nem ez volt a jellemző. Miután küldöttséggel érkeztünk, ezért a reptérről a hotelig vezető szakasz nem került pénzbe, amúgy 80 és 100 dollár közötti összeget kóstál a taxis történet. A szállodába bejutás sem egyszerű, detektoros kapun lehet a recepciót megközelíteni, a szobába pedig csak az mehet fel, akinek oda szól a foglalása. Az ötlet, miszerint meglátogatom az itt pihenő barátomat, nem életképes. Ha másutt lakom, nem mehetek fel, szigorú biztonsági őr ellenőrzi az érkezőket. Persze, a dolgot úgy is felfoghatjuk, itt rend van, de a nyugat-európai országokban jellemző gyakorlat után furcsa, hogy a főbejáratnál fegyveresek: katonák és rendőrök is posztolnak.

Moszkva Oroszország európai részében fekszik, a területén kanyargó Moszkva folyót a vele azonos nevű csatorna köti össze a Volgával. A 860 éves települést a folyó mentén, hét dombon emelték. Az első írásos emlék 1147-ből származik, Jurij Dolgorukij fejedelem parancsára a folyó partján emeltek várost fából, amelynek a Moszkva nevet adták. Azonban már jóval korábban voltak települések, egyes kutatások szerint ötezer éve élnek itt. Moszkva történelme szoros kapcsolatban van az országgal, nem véletlen, hogy a külföldiek mindig előszeretettel nevezték az orosz államot Moszkoviának, az itt élőket pedig moszkovitáknak. A lakosok élete unalmas nem volt soha, csaknem két évszázadon át vergődtek a mongol-tatár iga alatt, 1480-ban sikerült elüldözniük az elnyomókat. A helyiek később is sokszor keltek fel, 1612-ben Dmitrij Pozsarszkij és Kuzma Minyin vezette a népfelkelőket, akik a lengyel megszállókat és külföldi zsoldosaikat zavarták el. 1709-ben az orosz hadsereg Poltava alatt morzsolta fel a Moszkva ellen induló XII. Károly svéd király csapatait. Komoly szerep jutott a városnak az 1812-es honvédő háborúban, majd a Bonaparte Napóleon seregei ellen vívott harcban is.

Moszkva a 15. századtól kezdve az ország politikai, gazdasági és kereskedelmi központjává vált, itt írták a kézírásos krónikákat, s születtek az irodalom, a festészet és az építészet legjelentősebb alkotásai. Az első könyvet itt nyomtatták 1564-ben, s itt nyitotta meg kapuit az első felsőoktatási intézmény, a Szláv-görög-latin Akadémia, 1867-ben. 

Közel ötven év elteltével megtorpanás következett, 1713-ban ugyanis I. Péter cár Petrográdot - 1914-ig Szentpétervár, később Leningrád, majd ismét Szentpétervár - hirdette ki fővárosnak. Ebből következőleg Moszkva vesztett erejéből, ám továbbra is jelentős maradt, 1755-ben itt nyílt meg az első orosz egyetem, s jelent meg az első újság.
Jelentős szerepe volt a cárizmus megdöntésében, amikor 1917. október 25-én megérkeztek az első hírek, hogy a szocialista forradalom győzött Petrográdban, a helyi bolsevikok azonnal megszervezték a hatalom megszerzéséért folyó harc központját. Hét napon át zajlott a küzdelem, november 3-ra virradó éjjel a forradalmi munkások és katonák győzelmet arattak, s létrehozták a szovjethatalmat: Moszkva a szocialista építés útjára lépett. 1918. február 26-án a Népbiztosok Tanácsa határozatot hozott a fiatal szovjetköztársaság fővárosának áthelyezéséről Petrográdból, a határozat tervezetét Vlagyimir Iljics Lenin írta alá. Március 12-én már a Kreml felett lobogott a szovjetköztársaság állami vörös zászlaja.

Vlagyimir Iljics hatalmas szobrokról köszön ránk ma is. A 84 ezres Luzsnyiki-stadion - az 1980-as, csonka moszkvai olimpia (a rab nemzetek versenyének nevezték akkoriban) központi helyszíne volt - főbejáratánál is a nagy vezér tekint az érkezőre. Az év focimeccsét, a CSZKA-Szpartak derbit megtekintettem 75 ezer helyi drukker társaságában. Metróval sikerült a sportközpontot megközelítenem, a kombinált vonaljegy - három óráig használható, átszállásokra is jó - 17 rubelbe kerül, hozzávetőleg 130 forint, ami a távolságok ismeretében kifejezetten barátinak mondható. Az útikönyvek állítják, a moszkvai metró néhány állomása gyönyörű, nos, ezek közül egyet sem sikerült fellelnem. A város jelentős részét átszelő földalatti amúgy tiszta, átlátható, rendezett. Azt mondanom sem kell, a rendre rengeteg karhatalmista ügyel.

Turista nincs sok, az utóbbi évek jégkorong-világbajnokságain Helsinkit, Bécset, Prágát és Rigát ellepték a külföldiek, itt nem volt áradat. Ez a világ legdrágább városa, a négy éven át vezető Tokiót előzte egy esztendeje. Oslo és New York a tizedik társbérletben, Budapest a 65. a sorban. Aki Moszkvába jött, elámult, ugyanis a négycsillagos hotelben - száz euró alatt nincs kétágyas megoldás - az éjszakai órákban a szobába rendelt kávé 20 dollárba kerül. A hotel bárjában - ahol éjszakai pillangók repdesnek nagy számban, hajnalig - egy pohár sör kétezer forintba. Elegáns étteremben fejenként tízezer forint alatt étkezni bámulatos teljesítmény, Nyugat-Európában született és edződött ismerősök is megdöbbentek a nívósabb vendéglátó-ipari egységek árain. Persze, nem minden észbontó. Szinte minden sarkon akadnak utcai árusok, akik baráti összegekért kínálják a portékát egész nap. A Szibériai Korona névre hallgató, kimondottan finom sör 200, a hotdog 120 forintnak megfelelő rubelbe kerül. Az élelmiszerboltok árai egyeznek az itthon megszokottakkal, a külföldről behozott termékekért azonban súlyos összegeket kell leszurkolni. Van minden - német sörök, skót whiskyk hegyekben, igaz, előbbiekből 800 forint egy üveg, utóbbiakból pedig 8000 -, csak meg kell fizetni. 

Az oroszok komolyan gondolják, hogy a Fekete-tengernél található üdülőhelyen, Szocsiban 2014-ben téli olimpiát akarnak rendezni. A kandidáló város vezetése a hoki vb-n részt vevő újságíróknak félnapos moszkvai városnézést szervezett, amibe éppen belefért a Kremlben a cári ékszerek, valamint az uralkodók által használt lovas kocsik és szánkók megtekintése. A vörös téglából épített műemlék 28 hektáron terül el, a Moszkva folyó bal partján. A kollégák a folytatásban egy áruházba látogattak a szervezett program keretében, én cimborámmal a Vörös tér felé vettem az irányt. A középen álló Lenin-mauzóleumot nem sikerült meglátogatnunk, ugyanis a térre nem léphettünk. Érkezésünk előtt néhány nappal hatalmas ünnepség zajlott itt, Putyin elnök kitüntette a Nagy Honvédő Háború még élő hőseit, a teret később a nagytakarítás és a díszletek nyugodt elcipelése okán egy hétre lezárták. Az Állami Történeti Múzeum épületénél, valamint a tér túloldalán, a Vaszilij Blazsennij-székesegyháznál hagytak az illetékesek egy kordonnal elzárt, ötvenméteres szakaszt, ahonnan a teret fényképezhették az érdeklődők.

A mauzóleumban kristálykoporsóban nyugszik Vlagyimir Iljics bebalzsamozott teste. Lenin 1924. január 21-én hunyt el, a mauzóleumot egy éjszaka tervezték meg, s két nap alatt építették fel fából. Aztán májusban újat emeltek, a jelenlegi épületet 1930-ban húzták fel. Ugyancsak a téren található, azt zárja le a Kreml falával szembeni oldalon az 1895-ben átadott GUM áruház, a déli oldalon pedig a Vaszilij Blazsennij-templom. Az egyemeletes állami áruház gyönyörű, a földszinti részen kizárólag világmárkákat árusító butikok találhatóak, az árak zordabban, mint Párizsban és Milánóban. Az emeleten kávézók és éttermek is bőven sorakoznak, az árak elfogadhatóak. Két pohár sör és egy kávé borravalóval 1500 forintba kerül, ami a szállodában megismert árakhoz mérve kifejezetten kedvező. 
Késő délután a templomba is betérünk, a belépő nyolcszáz forint, ami feltétlenül megéri. 1555-től hat éven át építették a Vaszilij Blazsennijt - másik neve Pokrovszkij-székesegyház -, Rettegett Iván parancsára. Az apropót az szolgáltatta, hogy az asztrahanyi és kazanyi fejedelemséget Oroszországhoz csatolták. Kilenc, egymásra amúgy nem hasonlító templom csodás együttese ez. Középen található a legmagasabb, amely 57 méter magas. Belül gyönyörű, 16. századi freskókat találunk, amelyeket az 1954-ben kezdődött felújítási munkálatok során tártak fel. 

Moszkva hatalmas, egyszerre félelmetes és bámulatos. Meg drága. Öt, minőségi létben eltöltött nap annyiba kerül, mint tíz a Karib-tenge-ren. Annyit viszont nem ér.