Nagyváradon magyar tudósok, politikusok, művészek nyomában járhatunk

Igazi európai város – ez az első, ami most Nagyváradra érkezve eszünkbe jut. Aki nem jár gyakran Romániában, bizony meglepődik a változáson, amely az utóbbi évtizedben végbement a magyar határhoz legközelebb eső történelmi városban. Eredeti pompájukban tündökölnek a színes szecessziós paloták, amelyekből 77 dicséri a híres magyar szecessziós építészek fantáziadús művészetét.

Hihetetlen élmény végigsétálni a modern, színvonalas üzletekkel tarkított belvárosi utcákon, ahol egymást érik a felújított épületremekek. A belváros ékköve a Fő tér, ennek egyik sarkán áll a Nagyvárad szimbólumának számító Fekete Sas Palota, Komor Marcell és Jakab Dezső alkotása. Az egyedi épületegyüttest a magyar szecesszió legismertebb építészpárosa annak a kétszáz éves Sas Fogadónak a helyére tervezte, melynek nagytermé­ben az első magyar nyelvű színielőadást tartották 1798. augusztus 26-án. Ez alapozta meg Nagyvárad későbbi magas színvonalú színházi életét, olyan színészlegendákkal, mint Blaha Lujza, Horváth Ede és Jászai Mari.

A város első kőszínháza 1900-ban épült, igazgatója Szigligeti Ede volt, akinek később a nevét is viselte. Közvetlenül a szomszédságában található a szintén legendás Hotel Astoria, első emeleti lakosztálya az itt alkotó Ady Endre és Léda szerelmi találkozóhelye is volt. Bármerre fordulunk a városban, neves magyar művészek, tudósok, politikusok nyomában járunk.

Nagyvárad története azonban ennél sokkal hosszabb időutazásra csábít: a várban tett látogatás egészen a 11. századba repít vissza. Az államalapításkor földvár állott azon a helyen, ahol I. Szent László 1083–1095 között prépostsági monostort, majd püspökséget alapított. A vár a történelem viharaiban többször szinte megsemmisült, feltárásához a föld mélyrétegeit kutatják a régészek. A fáradhatatlan munkájuknak köszönhetően előkerült több évszázados freskórészleteket és gótikus alap­falakat érdekes kiállítás mutatja be.

A nagyváradi püspöki székesegyház eredetijének építése is Szent László idejében kezdődött meg, de elkészültét nem érte meg. A gazdagon díszített barokk bazilikát a tatár- és a törökdú­lás, majd egy földrengés után a 18. században építették újjá. Ez Románia legnagyobb barokk temploma, középső hajója 70 méter hosszú, falait márvány borítja, hatalmas orgonáját Mária Terézia ajándékozta a püspökségnek.

A székesegyház mellett helyezkedik el a szintén barokk püspöki palota és a kanonoksor. Szent László 60 centiméter magas aranyozott ezüst mellszoborhermáját az ereklyével – a király koponyájának egy darabjával – az egyház múzeumában őrzik.