Utazó

2011.10.26. 09:31

Romantika az októberi nyárban

Négy verőfényes napot töltöttek Szlovéniában és Olaszországban azok az előfizetőink, akik úgy döntöttek, részt vesznek a PLT és a Fehérvár Travel első közös körútján.

Házi Péter

- Sok munkájába kerülhetett a Pannon Lapok Társaságának leszerveznie ezt a jó időt. Úgy látszik, az újság mindent képes elintézni az olvasók kedvéért! - mondta tréfásan a hazafelé vezető úton a pusztaszabolcsi Szajkó János. És bizony igaza volt: a lapcsoport és a Fehérvár Travel által közösen szervezett szlovéniaiészak olaszországi körút végig gyönyörű, napos idővel kedveskedett a Fejér Megyei Hírlap, a Napló, a Zalai Hírlap és a Vas Népe előfizetőinek, akik Kővári László idegenvezető szakavatott kalauzolásával járhatták be Velence és Verona romantikus útvesztőit, és ismerkedhettek meg Szlovénia két, messze földön híres gyöngyszemével, a postojnai cseppkőbarlanggal, valamint a festői hegyek között megbúvó bledi várral, s a tó közepén lévő szigetecske templomával.

No de kezdjük az elején: A Fehérvár Travel kifejezetten a PLT lapjait előfizető olvasóink számára állította össze a programot. Van ugyanis észak-olasz körútjuk és külön lehetőség van Szlovéniával is megismerkedni, most e két út legszebb állomásait gyűjtötték egy kosárba.

Az induláskor ugyan még szemerkélő eső búcsúztatta a busz utasait, de ahogy a társaság megérkezett a világ egyik leghíresebb barlangjához, a már említett postojnai cseppkőbarlanghoz, már gyönyörű napsütésben szállhattak ki a buszból. A háromszintes barlang középső része látogatható: a turistákat egy, az 1900-as évek eleje óta működő kisvas-út viszi be - olykor hajmeresztő kanyarokkal lavírozva az órási kövek, sziklák közt - a barlang közepére, amelynek legszebb három kilométeres szakaszát gyalog járhatják be az érdeklődők.

A magasabb utasoknak bizony nemegyszer le kellett húznuk a fejüket, ha nem akartak összetűzésbe kerülni egy-egy sztalagtittal, azaz függőcseppkővel. A barlang egyik legimpozánsabb része az a nagyterem, amelybe egy panelház is beférne, ám a legérdekesebb hatást mégiscsak azok a kis cseppkövek keltik, amelyek a barlang bizonyos szakaszain több tízezernyi "tűként" lógnak le a plafonról.

A négynapos utazás legvonzóbb célpontja azonban kétségkívül Velence volt, többen kifejezetten ezért fizettek be a körútra. Így volt ezzel a már említett Szajkó János is, aki feleségének tett régebbi ígéretét váltotta most be az úttal.

A zalaegerszegi Matolcsi házaspár ugyancsak a lagúnák városa miatt döntött úgy, hogy részt vesz a kiránduláson: - Lehet, hogy egy kicsit későn kaptunk észbe, két héttel az indulás előtt telefonáltunk az irodába, de már csak hátul volt két-három hely a buszon. De nem bántuk meg, mert itt hátul jó társaság jött össze - kommentálta a dolgokat útközben Matolcsi Csaba, miközben - hála Kővári László szerteágazó tudásának és lebilincselő előadásának - mindent megtudhattunk, már az odaúton, a velencei köztársaság kalandos történelméről.

Verőfényes 22 fokban érkeztünk meg a gondolák és japán csoportok forgatagába, ahol bizony ilyenkor ősszel is annyi a turista, mint égen a csillag. Először a nagyhírű Frari-templomot járhattuk be, ahol a nagy festő, Tiziano Mária mennybemenetele című képét, sőt a mester síremlékét is megnézhettük. Aztán irány a Campanile, a Szent Márk téri harangtorony, amelynek eredetijét 888 és 912 között építették, ám az építmény 1902-ben összeomlott. A közel száz méter magas újjáépített harangtoronyba ma lifttel lehet feljutni.

Nos, e sorok írója a panorámában gyönyörködve lekésett a lefelé vivő liftről, amikor a feje fölött fél méterre nagy kongásba kezdett dél-időben a harang. Hát, mit mondjak, nem volt kellemes élmény, a liftre váró japán turistákkal együtt fogtuk a fejünket...
A körutazás harmadik napján Olaszország ötödik leglátogatottabb célpontját, Rómeó és Júlia városát vettük célba. Verona története azonban nem csak és nem elsősorban a családok közti viszálykodásokról szól, itt van például a gyönyörű amfiteátruma is, amelynek tövében a turisták a római légió katonáival fotóztathatják magukat, s itt van a kéken kanyargó Adige folyó, amely gyönyörű keretet ad a romantikus városnak.

Sajnos igen hamar eljött a hazaút napja, amely az Alpok szlovéniai vonulatai között vezetett: hegyek közül egyszercsak előtűnt a bledi tó, közepén a kis templomszigettel, ahová az úgynevezett pletnával, egy tízszemélyes facsónakkal vittek át minket. Miközben a vízen ringatóztunk az októberi nyárban, s a háttérben felsejlettek az Alpok havas csúcsai, egy pillanatra nagy csend lett: sokan gondoltak ekkor arra, bárcsak ez lenne az út első állomása, bárcsak holnap is új csodák várnának ránk! Állítólag lesz még ilyen utazás...

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!