Kalandos történetű várrom

2020.12.06. 07:00

Rómer Flóris hagyatékában fellelhető a döbröntei vár első ábrázolása

Már a római korban is lakott volt Döbrönte és környéke. Nevét az oklevelek 1330-ban említették először, Debrenthe alakban.

Polgár Bettina

Fotó: Polgár Bettina/Napló

A mai Döbrönte és a felette magasodó sziklaszirt az Árpád-korban a Csák nemzetség ősi birtokaként az ugodi vár uradalmához tartozott. A birtokot előbb Tördemici Fehér Pál, majd 1330-ban a Szalók nembeli Himfyek szerezték meg –olvasható a község honlapján.

A vár első épületeit Himfy Benedek építtette 1367–1374 között; legkorábbi említése Zarwaskw castrum, azaz Szarvaskő vára alakban maradt fenn, a Himfyek címer­állatából, a szarvasból eredez­tethetően. A Nagy Lajos király oldalán nagy ívű politikai és katonai karriert befutó Himfy Benedek bolgár bán, kora legjelentősebb hadvezére csak keveset tartózkodott a várban, így annak bővítésére is csak később, a 16. században ke­rült sor. A vár 15. századi történetét birtokperek és hatalmaskodások sokasága jellemezte, emiatt joggal nevezhetjük a rablólovagok fészkének ebben az időben. Debrenthei Tamás odáig merészkedett, hogy 1464-ben kirabolta a pannonhalmi apátságot, amire Mátyás király teljes birtokvesztő ítélettel válaszolt.

A várból kilátás nyílik Döbröntére és a falut körülölelő erdőkre
Fotó: Polgár Bettina/Napló

Bár két év után ismét a Himfy család kezére került a vár, az 1480-as évek közepéig az anyagi gondok miatt háromszor is elzálogosították a birtokot. Himfy Imre lányát, Himfy Orsolyát Essegvári Ferenc, a szomszédos Bánd várának ura vette feleségül, így a Himfy család 1502-ben bekövetkezett fiúági kihalása után a döbröntei birtok tulajdonosa Essegvári lett.

Himfy Imre építkezései nyomon követhetők 1490-ből, 1496 körül azonban tűzvész pusztított a várban. Veszprém 1552-es eleste után a kor harcászati igényeinek meg­felelően ágyúrondellával és új bejárattal bővítették. A török időkben a Nádasdy Tamás nádor vezette Győri Főkapitányság védelméhez járult hozzá a vár, a védelem második vo­nalát erősítette, bár jelentősebb ütközetről nem tudunk falainál.

Őrsége öt-hat lovas és tíz-tizenöt gyalogos volt. Az Essegváriak 1586-ban bekövetkezett fiúági kihalásával a vár régi szerepkörét (családi rezidencia, kincstár és okirattár) nem nyerte vissza. A vár teljes elhagyása valószínűleg a tizenöt éves háború idején, pontosabban 1594–1598 között, Pápa és Győr török uralma alatt következhetett be. Épületei azóta romlanak, pusztulnak, a falu 18. századi német telepesei a házaik építéséhez elhordták a köveket. Állagmegóvó munkákat 1990-ben és 2001-ben végeztek a várnál, a teljes helyreállítás még várat magára.

Szarvaskő várának köveit házépítéshez hordták szét. Ma kedvelt kirándulóhely, egész évben szabadon látogatható Fotó: Polgár Bettina/Napló

Az erősen lepusztult várra először Rómer Flóris régész figyelt fel a 19. század második felében. Hagyatékában maradt fenn a vár első ábrázolása és felmérése is, Hencz Antal keszthelyi építész munkájaként. Rómer A Bakony – terményrajzi és régészeti vázlat című, 1860-ban megjelent művében foglalta össze a vár középkori történetét. A feljegyzések szerint 1941-ben 549 lakost számlált a falu, ebből 64 magyart. A második világháború után 390 személyt telepítettek ki Németországba, helyükre azóta az ország több településéről érkeztek új lakosok.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!