Saranda, Albánia tengerparti gyöngyszeme

A tengerjáró hajóutazások egyik kedvelt célpontja, gyakran „parkolnak” a vízen az óriási hajók. Ahonnan az utasokat általában mentőhajókkal fuvarozzák a szárazföldre. Saranda húszezer lakosú kisváros Albánia délnyugati részén, a Jón-tenger partján, ahol gomba módra szaporodnak a szállodák.

Ettől függetlenül, mint mindenütt, ezen a partszakaszon is különösen vigyázzunk az értékeinkre. A városban gyakran találkozhatunk kéregetőkkel és hajléktalanokkal, ám ezek az emberek szerencsére nem erőszakosak. Azonban a köves-kavicsos tengerparton már átadhatjuk magunkat a felhőtlen pihenésnek: a strandok tiszták, az emberek kedvesek, segítőkészek.

Az üdülőhely látnivalókban szűkölködik, annak következtében, hogy a 7. században elnéptelenedett település a 20. századig jelentéktelen halászfalu volt, amely a második világháborút követően indult fejlődésnek. A parti sétányon és az utcákon található éttermek, kávéházak, valamint bárok inkább a szórakozni vágyó turistáknak nyújtanak kikapcsolódást. A dinamikusan növekvő üdülőváros közelében található az ország legjelentősebb épületegyüttese, kulturális világörökségi helyszíne, az ókori Butrint, a romváros.

Ha van segítségünk, idegenvezetőnk, s szeretjük a kalandtúrákat, akkor érdemes felkeresni a helyet, mely körül számos legenda kering. Sőt ott újabb utazásban lehet részünk, hiszen Butrint épületei az elmúlt kétezer év történetének valamennyi korszakát megidézik. Az epiróta és görög időkről tanúskodik a Kr. e. 4. századi Aszklépiosz-szentély, a széles promenád az Oroszlán- és a Szkaiai-kapuval, valamint a mintegy száz évvel fiatalabb színház.

A római uralom korából fennmaradt egy 1–2. századi mozaikpadlós fürdő fűtőteremmel, valamint egy testgyakorló hellyel. A Velencei Köztársaság idejéből származik a 18. századi őrtorony, valamint a magaslat tetején lévő kastély.

Saranda kisváros Albánia délnyugati részén, a Jón-tenger partján, Gjirokastrától légvonalban 25 kilométerre délnyugati irányban. Vlora megyén belül Saranda község, valamint Saranda alközség központja. A 2011-es népszámlálás alapján az alközség népessége 17 233 fő, mely Sarandáén kívül Çuka, Gjashta, Metoq és Shelegar falvak lakosságát is magában foglalja. A városban és körzetében jelentős a görög kisebbség aránya.

Az ókorban a közeli Phoiniké városának kikötőjeként szolgált Onkhészmosz néven. Itt találhatóak Albánia egyetlen ismert ókori zsinagógájának mozaikpadlós romjai.

A 7. században elnéptelenedett település a 20. századig a történelmi Labëria és Çamëria határvidékén fekvő, jelentéktelen halászfalu volt, amely a második világháborút követően indult fejlődésnek, és ma már dinamikusan növekvő üdülőváros, fontos turisztikai célpont.

TÖRTÉNELMI VISSZATEKINTÉS

A Saranda környéki régészeti feltárások tanúsága szerint a vidék már a vaskorban lakott volt. Az ókori Onkhészmosz alapításának körülményei nem ismertek, első említése Dionüsziosz Halikarnasszeusznak az i. e. 1. század második felében írt történelmi munkájából maradt fenn.

Onkhészmosz a közeli gazdag khaóniai kereskedőváros, Phoiniké kikötőjeként szolgált, de jelentősebb lakossággal nem rendelkezett. A római hódítás után, bár nem gyarmatosították, az i. sz. 1. században Onkhészmosz városi népessége megnövekedett, virágkora a 2–3. századra tehető.