Sorrento: a szirének vonzereje ma is hat

A tipikus délolasz, 16 és fél ezer la­kosú városka nemcsak Olasz­országon belül, de világviszonylatban is a legkedveltebb turista-látnivalók közé tartozik. Igaz, a látogatókat már nem fenyegetik a Homérosz által az Odüsszeiában megénekelt gyilkos természetű nimfák. Legfeljebb az, hogy úgy érzik, mint a klasszikus hős: ez már maga a földi paradicsom, ahol örökre maradni szeretnének, de legalábbis gyakran visszatérni. A tenger, a sziklák, a látvány, a hangulat és együtt minden – szinte leírhatatlan élményt nyújt. Aki a magányt, a csöndes elmélyülést keresné itt, annak nehéz lesz a dolga, mert Sorrentóban bizony sok a turista. Hangos, lüktető a város kora reggeltől késő éjszakáig. De mielőtt elmerülünk a kávézók, éttermek és a sikátorok bazárjainak mélyén, tanulmányozzuk egy kicsit a történelmet, hogy tudjuk, kiknek a nyomában járunk.

Mint általában a különleges fekvésű települések, Sorrento is lakott hely volt már az ókorban is, Surrentumként jegyezték. A név nagy valószínűséggel a szirénekre utal, akik a Sirenium Scopuli kis szigetcsoporton laktak, a Sorrentói-öböl közelében, egyes források szerint Licosa, San Pietro és La Galetta szigeteken, mások szerint a szintén csodálatos Capri szigetén. A legrégebbi régészeti leletek a Krisztus előtti 6. századból származnak. A Római Birodalom létrejöttekor Sorrento római kolóniaként működött és virágzott, a történészek szerint ez jórészt annak köszönhető, hogy két nagy római császár, Augustus és Tiberius is kedvelte a birodalom e gyönyörű vidékét, a közeli Capri a kedvenc nyaralóhelyük volt. Ebben a korban a város a borairól és vörös színű agyagedényeiről volt híres birodalomszerte. Később sem veszített jelentőségéből, 420-ban érseki székhely lett, majd a különböző vallás- és egyéb hódító háborúk, illetve a 17. századi nagy pestisjárvány pusztította ugyan a lakóit, de a Nápolyi Királyság fontos városaként érte meg a 19. századtól kezdődő fellendülést.

Bármilyen fotót látunk Sor­rentóról, egyértelműen ki­derül: a város a tengerből kiemelkedő sziklás partra épült. A kikötők jelentik az egyik centrumot (Marina Grande és Piccolo), a sziklafalak közötti szurdokokban kanyargó út visz a város felső részébe, mehetünk lépcsőkön vagy a luxusszállodákból lifttel, egyébként kitűnő az autóbusz-közlekedés is. A fő útvonalakkal párhuzamosan és merőlegesen elhelyezkedő sikátorokban találjuk a hihetetlen árubőségű kis shopokat, hangulatos, kiülős éttermeket, ahol gyakran élő zene vagy csak az utcazenészek szórakoztatják az esti vendégsereget. A konyha tipikusan délolasz stílusú, azaz friss, fűszeres és változatos, sok tengeri herkentyűvel. Italban a limoncello (citromos-cukros likőr) a város specialitása, érdemes megkóstolni, de nagyon kellemes, könnyű asztali borokkal is kényeztethetjük magunkat a különleges pasták fogyasztása közben. Nyári melegben ez a turisták kedvelt hűsítője.

A város életének másik központja – ahol a két fő promenád összefut – a Tasso tér. A neves, de tragikus életű barokk költőnek márványszobrot állítottak: Torquato Tasso a város szülötte, a Megszabadított Jeruzsálem című, világirodalmi jelentőségű eposz szerzője. Ezenkívül számos gyönyörű templom – tíznél is több – található a városban, köztük a San Francescóról elnevezett, amely előtt is érdemes rövid sétát tenni a Villa Communale parkban, fantasztikus a kilátás az öbölre, távolban a Vezúv körvonalaival. Innen egy euróért közvetlenül lemehetünk a strand és a kikötő irányába a partra. A villák és luxu­s­szállodák többsége közvetlenül a magas partfal peremére épült, s általában saját partszakasszal és stranddal bír. Sorrentónál egyébként a víz kristálytiszta, fekete homokos, sziklás, és kavicsos strandokat is találunk.

A kirándulások igazi mekkája

Sorrento önmagában is szórakoztató hely, sok kulturális programot, főként zenét és kiállításokat kínál. A turisták számára azonban az is vonzó benne, hogy kevés helyről lehet ennyi csodálatos helyszínre és ilyen változatos kirándulást tenni. Első körben például a Positano–Amalfi–Ravello, majd Capri szigetére tett hajókirándulást választhatjuk, de kihagyhatatlan a közeli Nápoly–Vezúv–Pompeji–Herculaneum túra is. Mindenképp érdemes kimozdulni a városból, ha már itt nyaralunk.