Utazó

2007.09.26. 06:38

Tirol fővárosa

Tirol tartomány fővárosa mindössze 568 méteres magasságban található, vonzerejét leginkább remek földrajzi fekvésének, valamint középkori hangulatot árasztó óvárosának köszönheti. Egyedülálló az alpesi városok között, nem véletlenül volt I. Miksa császár kedvenc tartózkodási helye.

Horog László

Innsbruck az utóbbi hónapokban egyre többször szerepelt a világsajtóban, s a beszámolók száma csak emelkedni fog jövő nyárig. Ugyanis a település további osztrák és svájci városokkal egyetemben házigazdája a sportvilág - a labdarúgó-világbajnokság és a nyári olimpia mögötti - harmadik legnagyobb eseményének, a futball-kontinensviadalnak. Az osztrák város a 2012-es téli olimpiára is kandidált, de elbukott orosz és dél-koreai riválisával szemben. Az orosz Szocsi lett a befutó, a sógorok a futballal vigasztalódhatnak. A hatvanas és a hetvenes években bőven jutott nekik ötkarikás momentum,  1964-ben és 1976-ban ők fogadhatták a téli sportok legjobbjait. 

Barátaimmal szemerkélő esőben indulunk útnak hazulról, az osztrák és a német szakaszon - az autópálya Bajorország déli részén halad át - zuhogó esőben haladunk, egyikük meg is jegyzi: átmegyünk a viharon, amely Magyarország felé halad, Tirolban biztosan jó idő lesz. A hétszáz kilométert az útépítés, meg az említett ítéletidő miatt hét óra alatt tesszük meg, előzőleg hat órát kalkuláltunk. Az esti órákban érkezünk, az idő kellemes, a másnapi városnézésen pedig parádés az idő, tűz a nap, harminc fok közelébe kúszik a hőmérő higanyszála.

A folyóparton sétálgatunk, majd az ódon belváros felé vesszük az irányt. Nem először járunk itt, mégis szájtátva bámuljuk a gyönyörű épületeket. A várost északról a Karwendel-hegység határolja 2000 méter magas, helyenként nyáron is havas csúcsaival, délen pedig a Patscherkofel és a Nockspitze kettős vonulata látható.
A környéken már a kőkorszakban és a bronzkorszakban is éltek emberek, a só és a viszonylag könnyedén lelhető réz csábította ide a vállalkozó szellemű őslakókat. A rómaiak a mai Wilten városrészben alapítottak castellumot Veldidena néven, több mint kétezer évvel ezelőtt, az ókori város alapjaira 1953-ban leltek egy ásatás során. A római települést Oenipontum néven je-gyezték, ami nem is véletlen, ugyanis az Inn folyó antik neve Oenus volt. A 8. században bajor telepesek érkeztek, akik azonnal kolostort is emeltek.

A mai Innsbruck alapítójának Otto von Andrechs grófot tekintik, aki szívügyének tartotta a középkori város fejlesztését, a helyiek biztonsága érdekében 1180-ban várat, bástyafalakat, sőt, pénzverdét is alapított. A folytatásban a német-római császárok érdeklődését is felkeltette a hely, a 10-13. században hetvenszer vonultak végig császári hadak Innsbruckon. Nem romboltak, mi több, építettek, ami a város fellendüléséhez vezetett. 

Már 1295-ben államilag hitelesített bank kezdte meg működését, ami nagy szó volt akkoriban, tehát a pénzintézeti tevékenység az egyik legnagyobb múltra itt tekint vissza a kontinensen. Margarete Maultasch birtokolta Tirolt, ám 1330-ban lemondott róla a Habsburgok javára. Az uralkodó család tagjai további, élénk színeket vittek az addig sem szürke városba, 1420-ban tartományi székhelyi rangra emelték. A Habsburgok tiroli ága ekkor tette át székhelyét Meranóból ide, elsőnek mégis csak I. Miksa rendezte be udvarát az Inn partján, 1493-ban. A város az ő uralkodása idején élte fénykorát, az uralkodó elképesztő fényűzéssel itt tartotta esküvőjét, az olasz Bianca Maria Sforza hercegnővel kötötte össze életét. 

Halála után néhány évig utóda, I. Ferdinánd alatt is Innsbruck számított a legfontosabb osztrák városnak. Az udvarhoz tartozó főurak is ide tették székhelyüket, pompás, olasz stílusú palotákat emeltettek, amelyek ma is állnak a belvárosban. Innsbruck leginkább csodált építészeti remekét, a Goldenes Dachlt, azaz az Aranytetőt, a gótikus fedett erkélyt I. Miksa emeltette 1500-ban. Udvari páholyul szolgált, ahonnan előszeretettel nézte a felvonulásokat, tornamutatványokat, különböző játéko- kat, mérkőzéseket. A későbbi évtizedekben húzták fel azokat a színes épületeket, amelyek a gótika és a reneszánsz kiváló ötvözeteként ma is elismerésre méltóak. 

Aztán 1665-ben kihalt a Habsburgok tiroli ága, bár 1667-ben egyetemet alapítottak itt, a város fénye tompult. Mária Terézia uralkodása idején fellendülés következett, a császárnő bevonulásának emlékére diadalívet (Triumphpforte) emeltetett, amelyet érthető módon a Maria-Theresiestrassén, annak is a déli részén találunk. Az uralkodónő 1765 nyarán nagy csinnadrattával érkezett, hogy fia, II. Lipót eljegyzését ünnepelje. Az esemény gyászos hangulatban ért véget, lévén Mária Terézia férje, Lotharingiai Ferenc hirtelen meghalt.

Később nehéz évek következtek, a pozsonyi szerződés értelmében a Habsburgok kénytelenek voltak Tirolt átadni Bajorországnak, a helyiek nehezen tűrték az elnyomást, s Andreas Hofer vezetésével fellázadtak, a felkelést a napóleoni és a bajor hadak együttes erővel leverték, a tartomány legendás hősét pedig sortűz elé állították Mantovában, 1809-ben. A napóleoni háborúk is megviselték a települést, az 1814-ben bekövetkezett békekötésig súlyos harcok zajlottak itt.

Az első világháborúban közvetlenül nem volt érintett, de az olasz határ közelsége - a Brenner hágóig 40 kilométer hosszú az út, a mai napig ez a legjelentősebb átjáró Németország és Olaszország között - miatt a harcokat Innsbruck is érezte, s a második világháborúban is szenvedett  bombakárokat.
Épületeit azonban szépen helyreállították. A Maria-Theresienstrasse a legszebb utca, innen a kis területű, mégis impozáns, ellipszis alakú óvárosba érkezünk, ahol hajdanán a középkori vár állott. Az Aranytetőről már tettünk említést, tőle jobbra magasodik a régi városháza  tornya, s alig néhány méternyire a Goldener Adler, a város legrégibb, 16. századból származó fogadója, valamint az Ottoburg, az 1495-ben épített négyemeletes lakótorony, amelyben jelenleg korabeli bútorokkal berendezett, ódon hangulatot árasztó, elegáns borozó üzemel. Északra találjuk a barokk stílusú Domkirche St. Jakobot, a Szent János székesegyházat,

Keletre a rokokó díszteremmel rendelkező háromemeletes Hofburg, a régi várpalota látható, amely a 14-16. század között a tartományi hercegek rezidenciája volt. A déli sarkával szemközt helyezkedik el a Hofkirche, a ferencesek temploma, ahol I. Miksa síremléke található. A mauzóleum építésére 1502-ben, tizenhét évvel a halála előtt adott megbízást.

Innsbruck világhírű, erről gyorsan megbizonyosodunk újfent, ugyanis a Goldenes Dachl mellett japán turistacsoportba botlunk, akik az árkádoktól, homlokzatoktól kezdve az utcazenészen át az esküvői menetig mindent fényképeznek. Egy dolog biztos, ha a felkelő nap országából érkezők megjelennek, az a hely biztosan nem hétköznapi. Az árak sem, egy háromágyas szobát, roppant szerény családi hotelben - tévé nincs, a bútorok alighanem a második világháború előttiek - 75 euróért sikerül foglalni, azt is nagy küzdelem árán, mert nyáron szabad kapacitás alig van. Kora este egy inkább kocsmának, mint étteremnek ható vendéglátó-ipari egységben kétszer egy deci vörösbort és egy kólát tíz euróért fogyasztunk. A nedű deciliterje 4 euró - ezer forint -, a kóla ötszáz. Aztán autóba ülünk, s hazaindulunk. Az üdítőt fogyasztó kolléga vezet.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!