Történelmi séta a Felvidéken: A körmöci aranydukát nyomában

Azt talán kevesebben tudják, hogy az aranyat tallér, vagy forint Körmöcbányáról származik, s a híres felvidéki pénzverdében még ma is több európai ország pénzét készítik. Körmöcbánya jelentős színhelye a magyar történelemnek. Már a XII. századtól említik a korabeli források, amikor is sziléziai és türingiai német telepesek érkeztek a Vág folyó gazdag arany és ezüst lelőhelyeiről híres völgyébe. Több jel mutat arra is, hogy már a tatárjárás előtt is lakott volt ez a terület. Azt biztosan tudjuk, hogy Károly Róbert 1328-ban szabad királyi bányavárosi jogokkal ruházta fel a települést, és megalapította a királyi pénzverdét. 1335-től itt verték a híres aranyforintot, amely később „körmöci dukátként” vált általánosan elfogadott fizetőeszközzé, és messze földön ismertté tette a felvidéki város nevét. A körmöci dukát évszázadokon keresztül a legbecsesebb, legértékállóbb pénz volt az európai piacokon.

Az „aranyváros” a történelmi korokban mindig élvezte a királyok kegyeit. Az aranybányászat a XIV-XV. században élte fénykorát, ekkor kilenc városnegyedből állt, 250 házában 690 családban mintegy 3000 lakos élt. A XV. század közepén évente már 14 ezer körmöci dukátot vertek itt. A történelem viharai, a hódítások nem hagyták érintetlenül Körmöcbányát sem, a husziták 1433-ban elfoglalták és kifosztották, 1449-ben Hunyadi János megpróbálta visszaszerezni, de hiába ostromolta az ekkor már hatalmas várfallal és vizesárokkal körülvett várost, nem járt sikerrel. Mátyás király 1462-ben békekötéssel csatolta vissza, de sok nyugalmat a további századok sem hoztak a város lakóinak. 1560-ban jelentős részét tűzvész pusztította el, a jórészt bányász és kézműves családok azonban mindig képesek voltak új életet kezdeni. A feljegyzések szerint 1767-ben a körmöci bányákban mintegy 1300 bányász dolgozott, ekkoriban az iparosodó város lakossága – több mint ezeregyszáz családdal – meghaladta az öt ezer főt. ( Jelenleg is körülbelül ennyien élnek itt.) A vasút 1869-1872 között épült, újabb lökést adva az iparosításnak,ekkor gyárak és üzemek sora létesült.

Mit láthat ma az utazó, aki a híres pénzverőhely, Körmöcbánya emlékeire kíváncsi? A város szimbóluma a Szent Katalin- vártemplom, amely szinte minden honnét jól látható, ha a városkába érkezünk. A település fölé emelkedő dombon lévő, egykori várnegyed közepén magasodik az 1465-1485 között épült gyönyörű vártemplom, amelyet az egykori román templomra késő gótikus stílusban emeltek. A viszontagságos évszázadok alatt a XVIII. századig folyamatos újjáépítéseken esett át, különböző barokk és a reneszánsz átalakításokat végeztek rajta, míg a mai formáját a XIX. század végén kapta. Ennek köszönhetően a stílusa neogótikus, a berendezés nagy része is ebből az időből származik. Napjainkban eredeti pompában fogadja a látogatókat, miután teljes felújításon esett át. Az egykor kettős várfallal védett várnegyed templomtornyából az egész vidéket figyelték, jelezték az ellenséget, de a tűzvészt is. Ne sajnáljuk a fáradságot, kaptassunk fel a reneszánsz toronyba vezető 124 csigalépcsőn, gyönyörű panoráma tárul elénk.

A vártemplom legértékesebb látnivalója, a neogótikus oltáron lévő, gótikus Mária-szobor. Több eredeti gótikus faszobor, barokk Mária-kőszobor (a híres szobrászművész Stanetti alkotása) miatt a templom a Mária-hívek kedvelt zarándokhelye. A templom híres és értékes orgonája (1885-ben épült) az évente megrendezett Körmöcbányai Vári Orgonafesztivál főszereplője.

A várnegyedben érdemes sétára indulni, számos látnivaló vár ránk a templom mellett is: a bástyakapuval egybeépült az óratorony, itt láthatjuk a város 1588-ban öntött legnagyobb harangját, az északi toronyban pedig régészeti és fegyverkiállítás várja a látogatókat. A védelmi rendszerből megmaradt egy lőréses féltorony és a Bányászbástya is. A közelben található az eredeti, román stílusú XIII. században épült körtemplom, boltíves pincéje a várnegyed legrégebbi része, az egykori „csontház”, felső szintjén gótikus freskómaradványokkal. A várnegyed része még a XIV. századi eredetű régi városháza épülete, ahol szintén láthatunk néhányat a kor híres szobrásza, Stanetti munkáiból.

Körmöcbánya híres Pénzverdéje alapítása óta folyamatosan termel, bár a szlovák pénzeket és érméket már egy új, a város külső részében épült pénzverdében készítik. Érdemes betérni a város főterén található múzeumba, ahol a körmöci pénzverés történetébe, a különféle uralkodónak vert aranyforintok jellegzetességeibe kaphatunk betekintést.