Új fejezetet nyitott az életében

Ennyit tud egy átlagos fiatal Malajziáról. Többet is megtapasztalhat, hiszen az Európai Unió Erasmus+ pályázatával minden fiatal 30 éves koráig nekivág-hat a világnak, teljesen ingyen. Üregi Dávid első magyarként járt az ázsiai országban az önkéntes szolgálat keretében.

Nem volt előzetes elvárása a Fekete Sereg Ifjúsági Egyesület önkéntes koordinátorának, amikor útnak indult, hogy kipróbálja magát önkéntesként Délkelet-Ázsia távoli területein. Üregi Dávid, mint minden mai fiatal, az internetről tájékozódott először.

- Térképen megnéztem, merre van Malajzia. Addig annyit tudtam róla, hogy évente egyszer Forma-1-es versenynek ad otthont az ország. Ott a lakosság 61 százaléka muszlim, ezért tudtam, itthon kell hagynom az európai szokásokat, nyitottnak kell lennem. Szerettem volna új fejezetet nyitni az életemben, hajtott a kíváncsiság, tele voltam kalandvággyal. Szakmailag érdekelt, hogy Európán kívül hogyan működik az önkéntesség. Bár eredetileg Dél-Amerikába készültem, nem bántam meg, hogy változott az úti célom. Még 2002-ben jártam már Thaiföldön, a XX. Cserkész-világtalálkozón.

Egy hónapot töltöttem ott, de az emlékek már elhalványodtak, készen álltam új kalandokra. Az önkéntesség iránti érdeklődés gyökereit a magam esetében a cserkészetben látom. Több mint 20 éve kezdtem el, bár ma már nem túl aktívan csinálom, és egy idő után kis csoportokat, őrsöket is vezettem. Innét is ered a közösség, közösségfejlesztés iránti érdeklődés, ami jól jött odakint. A veszprémi Pannon Egyetemen tanultam nemzetközi tanulmányok szakon, úgyhogy a nemzetköziség, más országok, szokások mindig nagyon érdekesek voltak számomra. Erasmus- ösztöndíjjal két féléven keresztül Madridban tanultam, és ott belerázódtam egy másik európai kultúrába, megismerkedni más európai emberekkel - számolt be a kezdetekről Dávid.

Az Európai Önkéntes Szolgálat (angol rövidítése EVS) keretében minden 18- 30 év közötti fiatalnak lehetősége van egy évet önkéntesként eltölteni a világban. A lehetőség az Erasmus+ pályázat útján érhető el. Veszprém megyében önkéntesek küldésében és fogadásában nagy tapasztalattal rendelkezik a nagyvázsonyi székhelyű Fekete Sereg Ifjúsági Egyesület. Üregi Dávid a Hajdúsági Hallgatókért és Civilekért Egyesület jóvoltából jutott el Malajziába. A pályázat elnyerése után a kiválasztott fiatalok képzésen vesznek részt, ahol felkészítik őket a kulturális különbségekre, és gyakorlati tanácsokkal látják el őket a nyolc hónapos meg-mérettetés előtt.

- Az első hónapot Kuala Lumpurban töltöttem, itt volt a felkészítő képzés is - meséli Dávid. - Veszprémiként nem ismeretlen számomra a városi lét. Kuala Lumpur egy metropolisz, tele turistákkal, plázákkal, de nem volt idegen vagy ijesztő az első találkozás Malajziával. Ilyesmire számítottam. A későbbiekben az önkéntes szolgálatot egy faluban töltöttem hosszabb-rövidebb kitérőkkel. Malim Nawar pár ezres falucska, malájok, indiaiak, többségében kínaiak lakják. Feladatom az angoltanítás támogatása volt a helyieknek. Olyan emberekkel kerültem kapcsolatba, akiknek nem volt lehetőségük nagy összegeket kifizetni angolórákért, így nagyon hasznosnak éreztem az ottlétemet.

Malajziában a SOLS 24/7 nevű szervezet koordinálja a náluk szolgálatot teljesítő önkénteseket, akik a világ minden tájáról érkeznek segíteni. A szervezet országszerte közösségi központokat hozott létre. Missziójuknak tekintik a szegények angol nyelvre oktatását. Központjaikban tanárok, külföldi és helyi önkéntesek oktatják a helyieket. Üregi Dávid az első, aki Magyarországról EVS-önkéntesként részt vett ebben a programban.

- Jó felkészítést kaptam, elmagyarázták, hogyan kell viselkedni. Egy európainak szokatlan, hogy férfi és nő közt nincs kézfogás, sőt kettesben egy térben sem maradhatnak. Nőknek például nem ajánlatos a strandon bikiniben mutatkozni, mert kihívó viselkedésnek számít. De mivel európai vagyok, sok mindent elnéztek nekem, tolerálták, ha egy-egy apróbb illemszabállyal nem voltam tisztában. Teljesen más a kultúra, olyan fiatalnak ajánlom az ottani önkéntes szolgálatot, aki nyitott az új szokásokra. Fiúknak talán könnyebb, bár előttem csak lányok tanítottak, és nagyon jó kapcsolatot alakítottak ki a helyi közösséggel. Az itteniek, ha látják, hogy szerepet akarok vállalni a faluban, nagyon nyitottá válnak.

Nemcsak a tanórákon működtek együtt, de utána is gyakran hívtak meg kirándulásokra, illetve közös étkezésekre. Jártam családi otthonokban, meghívtak több esküvőre is. A helyiek közé az úgynevezett key individual személy (kulcsember) segítette a beilleszkedést. Én két ilyen emberrel voltam szoros kapcsolatban, ők a közéletben nagy szerepet vállaló, tekintélyes és befolyásos nők voltak. Tehetősek voltak, mégis nagyon sokat tettek a közösségért, és ezért nagyon tiszteltem és megszerettem őket - mutatta a fényképeket segítőiről Üregi Dávid.

A legmegdöbbentőbb számára nem a kultúra, nem is az idegen ízek vagy a szokatlan időjárás volt, hanem az, hogy fehér emberként óriási tekintéllyel rendelkezett.

- Délkelet-Ázsiában láttam meg igazán, hogy fehérként mekkora előnnyel indulok

neki az életnek, pedig nem tettem érte semmit. Ez egy-fajta felelősséget is jelentett, éreztem, hogy sokat várnak tőlem, jó példával kell elöl járnom.

Önkéntesként járt kistelepülések és városok közösségi központjaiban. Tanított és segítette a tanárok munkáját. Tanítványai között voltak gyerekek és háziasszonyok is, indiai-ak, malájok, őslakosok, helyi kifejezéssel Orang Aslik is.

- A diákok dolgozatait javítottam, segítettem első mondataik megírásában, egy-egy feladat magyarázatában. Sok adminisztrációs teendő is adódott, hiszen pályázat keretében jártam Malajziában, és a munkámról havi beszámolókat kellett küldenem, fényképekkel illusztrálva. A munkanapjaimat 10-12 óra között kezdtem meg, a három-négy tan-óra után rengeteg szabadidőm maradt. Sok időt töltöttem a helyiekkel, és egyetlen fehér emberként nagyon sokan megtaláltak, meghívtak, szelfiztek velem. Az egyik legkedvesebb élményem az önkéntes szolgálat második felében történt velem.

Egy őslakosok által lakott faluban dolgoztam, ahol az utolsó együtt töltött alkalom után a résztvevők saját készítésű ajándékokkal kedveskedtek nekem. Nagyon hálásak voltak, erre nem számítottam. Készítettek nekem fonott koronát, erszényt, pénztárcát kaptam barátságuk jeleként. Másik nagyon kedves élményem a sérült gyerekek közti foglalkozás volt. Egy terápiás központban is dolgoztam önkéntesként a szabadidőmben. Az ottani gyerekek csak egy-két szót beszéltek angolul, de éreztem a felém áradó szeretetet, és ez nagyon jólesett.

Természetesen önkéntesként is elfárad az ember, nekik is jár szabadság. Ő ezeket a napokat összegyűjtötte, és egy hosszú vakáción beutazta azokat a helyeket, amelyekről hallott. Járt Bangkokban, Krabi városában, Phuket üdülőhelyen. Szingapúrban egy hétvégét töltött el, Balin biciklitúrára fizetett be, Jakartában ismeretlenekkel szelfizett.

- Legcsodásabb élményeim Kelet-Timorhoz kötődnek. Nehéz megközelíteni Délkelet-Ázsiának ezt a részét, de számomra megérte a hosszú utat. Az itteniek nagyon nyitottak voltak a fehér emberre, vagy ahogy ők hívtak engem a helyi szlengben, malai -re. Itt is volt közösségi központ, az itt dolgozók és az önkéntesek láttak vendégül. Számtalan kalandunk volt: jártunk például a fővárosban focimeccsen, ami nagyon hasonló volt egy magyar falusi mérkőzéshez. Nagyon megérintett a családokban lévő szoros kötelék, ami itt jellemezte a kapcsolatokat. Vendéglátóm családjában haláleset történt, és engem is meghívtak a virrasztásra, ahol az egész család együtt gyászolt. Az úgynevezett szent házba vonultak el együtt a rokonok, nagyon bensőséges hangulat uralkodott.

Megtisztelve éreztem magam, hogy ott lehettem. Magyarországon ilyen elképzelhetetlen, hogy egy idegent a család gyászára meghívnak. Az üdülőhelyeken túli mindennapi életbe nyerhettem a kintlétem alatt betekintést. Megérte az ottani nyolc hónap minden fáradtságát, hogy új barátokat szereztem, új munkatársakat ismertem meg, akiket nagyon tisztelek. A mai napig kapok a közösségi oldalon üzeneteket a kint megismert gyerekektől.

A bérelt lakásomban töltött nyolc hónap alatt pedig csaknem tíz lakótárssal alkalmazkodtunk egymáshoz. Nyitottabb, elfogadóbb lettem. Önkéntes koordinátorként is tanultam. Hasznát veszem saját tapasztalatomnak a későbbi önkéntesek toborzásakor és a velük való kapcsolattartásban. Látom már, mennyire fontos a helyi közösségbe való beilleszkedésben a megfelelő mentor kiválasztása, erre a jövőben nagy hangsúlyt fektetek. Sokat fejlődtem. Mindenkinek csak ajánlani tudom az önkéntes szolgálatot - zárta le beszélgetésünket Dávid.