Valencia nyugodt, ugyanakkor kifejezetten gyönyörű nagyváros

A hajókikötőből közel húszperces taxizással lehet megközelíteni a belvárost, amely a mediterrán országokra jellemző szieszta miatt a délutáni órákban még kevéssé pezseg. Aki viszont először lép spanyol földre, azt kevéssé zavarja, hogy épp nem lökdösik állandóan az utcán. Különben is az épületek látványa valósággal elvarázsolja az építészetért rajongókat. Például a kivételesen szép Plaza de la Reina téren magasodik a Valenciai székesegyház, amelynek nagy része a 13. és a 15. század között épült. Az 50 méter magas Miguelete-toronyról, amely a tér fölé magasodik, könnyű megismerni a katedrálist. Építészeti stílusában a gótikus az uralkodó, de több stílus is keveredik benne. A katedrálisban őrzik a Szent Kehely vagy Szent Grál eredetijét vagy másolatát (ez még nem tisztázott), amelyből Krisztus az utolsó vacsorán ivott. Egyébként a kivételes építmény környékére nem igaz a nyugalom, hiszen körülötte állandóan lüktető éttermek és kávézók sorakoznak, a turistákat pedig szinte mindig utcazenészek is szórakoztatják.

Hiába a kivételes látvány, továbbindultunk, ám a következő utca végén újra lassítanunk kellett. Az óváros egykori falain belül a Plaza del Ayuntamientót, a város legnagyobb terét érhetjük el – közepén óriási, esténként kivilágított szökőkúttal –, és egyben itt látható a városháza, valamint a főposta épülete is.

November közepén közel 20 Celsius-fok körüli hőmérsékletben szinte alig lehetett helyet találni a szökőkút szélén, hiszen mindenki egyszerre szerette volna megörökíteni a térrel együtt.

Ha nyüzsgésre vágyunk, akkor nem lehet kihagyni a piacot. Az óváros központi részén, gyönyörűen kidolgozott épületben található, amely vasárnap kivételével mindennap délután háromig van nyitva. Az igazi piaci hangulat átéléséhez azonban a délelőtti órákban érdemes már megérkezni. Az interneten elérhető leírás szerint a csarnok jelenlegi helye – az épület elkészülte előtt – az utcai piac színhelyéül szolgált. Majd 1839-ben az úgynevezett Új Piac nyitotta meg itt kapuit, amely a Valenciai Központi Csarnok elődje volt, s erről a 19. század végén kiderült, hogy méretei okán nyilvánvalóan nem képes Valencia igényeit kiszolgálni. Több pályázati felhívás eredményeként a csarnok építését 1928-ban fejezték be, s ekkor át is adták a nyilvánosság részére.

A csarnok a város egyik leglátogatottabb épülete, amely tökéletesen illik a mellette elhelyezkedő La Lonja de la Seda és a Los Santis Juanes templom épületeihez. A piac a korai 20. század Valenciájának leglátványosabb épülete, s bár azt írják, hogy nyolcezer négyzetméterével Európa legnagyobb piaca, ám ezzel vitatkoznánk, hiszen a budapesti kétezer négyzetméterrel nagyobb területen fekszik. A csarnokot 959 árusítóbódé számára tervezték, amely bódék – a kínált portékától függően – fent, illetve az alsó szinten voltak megtalálhatóak. A felső szinten található bódékban többek között hentesárut, fűszereket, vasárut, pékárut és sózott tengeri herkenytűket árultak, míg az alsóbb bódékban krumplit, hüvelyes növényeket, zöldséget, gyümölcsöt, baromfit és halat.

Valencia néhány megismert szeletén kívül még számos csodát rejt, hiszen kivételesen szép tengerparti fövennyel rendelkezik, számos kulturális és építészeti látnivalóval csábít. Egyszóval Valencia visszavár.