Wass Albert-darabot láthattak Sümegen

A sümegi színházi rendezvények rendszeresen telt házzal zajlanak a Kisfaludy Sándor Művelődési Központban, most ez valamiért elmaradt. Az elvárható minőség azonban nem.

A XX. századi magyar történelem, a hazaszeretet és a hűség leghitelesebb képviselője az egységes nemzetben gondolkodók számára Wass Albert. A Magyarkanizsai Udvari Kamara Színház elő-adóművészei a hányattatott sorsú író lelki tónusán, gondolatain keresztül megmutatták, mi az a magyar kisebbségi sors.

A történet a román csapatok 1919. augusztusi Budapestre vonulásától az 1947-ig a keleti és nyugati típusú új világok eljöveteléig terjedő időszakot öleli fel. A névtelen főhős a dráma egyetlen vitathatatlanul pozitív alakja, a rendíthetetlen erkölcsi nagyság megtestesítője. Elveiben, véleményében határozott, attól a történelmi sorsfordulók embertelen velejárói eltéríteni nem tudják. Elkötelezettsége, szilárd jelleme, érzékenysége, tettei a történet, a törté-nelem valódi hősévé teszik. Erdély magyar lakosságának osztályrésze Trianon után a megaláztatás. Főhősünk elszenvedi azt, de megszenvedi környezetének sok esetben aljas köpönyegforgatását, megalkuvó kisemberségét is. A kor eseményeit, az embertelen jelen formálta ingatag ember gyarlóságait ennek elle-nére csakis kiemelkedően magas erkölcsiséggel és erkölcsi mércével méri. Wass Albert üzenete is ez, és ezt tolmácsolja hitelesen a szabadkai társulat. A jelenetek közötti rövid szünetekben számítógépes hangzású, modern konzervzene szólt az elsötétült színházteremben. Bánk áriájának dallamai monoton, ének nélküli feldolgozásban. Mind száműzött ki vándorol a sűrű éjen át, vad förgetegben nem lelé vezérlő csillagát... - ismerjük fel a dallam hatására a szöveget. Wass Albertet vezérlő csillaga talán csak a halála előtti napokban, órákban hagyhatta el, az elrabolt Erdély lélekölő förgetegeiben soha. A sümegi közönség hosszan tartó vastapssal is-merte el a szabadkai művé-szek játékát. Ám tudjuk, leginkább Wass Albert erdélyi irodalmár emberi nagyságának szólt az elismerő taps, amely a darab névtelen főhősét alakító színész, Péter Ferenc ritkábban reményteljes, gyakrabban szívbemarkolóan fájdalmas szavain keresztül tükröződött vissza. Huszadik századi történelmünk fájdalmas időszaka elevenedett meg

a színpadon

A XX. századi magyar történelem, a hazaszeretet és a hűség leghitelesebb képviselője az egységes nemzetben gondolkodók számára Wass Albert. A Magyarkanizsai Udvari Kamara Színház elő-adóművészei a hányattatott sorsú író lelki tónusán, gondolatain keresztül megmutatták, mi az a magyar kisebbségi sors.

A történet a román csapatok 1919. augusztusi Budapestre vonulásától az 1947-ig a keleti és nyugati típusú új világok eljöveteléig terjedő időszakot öleli fel. A névtelen főhős a dráma egyetlen vitathatatlanul pozitív alakja, a rendíthetetlen erkölcsi nagyság megtestesítője. Elveiben, véleményében határozott, attól a történelmi sorsfordulók embertelen velejárói eltéríteni nem tudják. Elkötelezettsége, szilárd jelleme, érzékenysége, tettei a történet, a törté-nelem valódi hősévé teszik. Erdély magyar lakosságának osztályrésze Trianon után a megaláztatás. Főhősünk elszenvedi azt, de megszenvedi környezetének sok esetben aljas köpönyegforgatását, megalkuvó kisemberségét is. A kor eseményeit, az embertelen jelen formálta ingatag ember gyarlóságait ennek elle-nére csakis kiemelkedően magas erkölcsiséggel és erkölcsi mércével méri. Wass Albert üzenete is ez, és ezt tolmácsolja hitelesen a szabadkai társulat. A jelenetek közötti rövid szünetekben számítógépes hangzású, modern konzervzene szólt az elsötétült színházteremben. Bánk áriájának dallamai monoton, ének nélküli feldolgozásban. Mind száműzött ki vándorol a sűrű éjen át, vad förgetegben nem lelé vezérlő csillagát... - ismerjük fel a dallam hatására a szöveget. Wass Albertet vezérlő csillaga talán csak a halála előtti napokban, órákban hagyhatta el, az elrabolt Erdély lélekölő förgetegeiben soha. A sümegi közönség hosszan tartó vastapssal is-merte el a szabadkai művé-szek játékát. Ám tudjuk, leginkább Wass Albert erdélyi irodalmár emberi nagyságának szólt az elismerő taps, amely a darab névtelen főhősét alakító színész, Péter Ferenc ritkábban reményteljes, gyakrabban szívbemarkolóan fájdalmas szavain keresztül tükröződött vissza. Huszadik századi történelmünk fájdalmas időszaka elevenedett meg

a színpadon

A XX. századi magyar történelem, a hazaszeretet és a hűség leghitelesebb képviselője az egységes nemzetben gondolkodók számára Wass Albert. A Magyarkanizsai Udvari Kamara Színház elő-adóművészei a hányattatott sorsú író lelki tónusán, gondolatain keresztül megmutatták, mi az a magyar kisebbségi sors.

A történet a román csapatok 1919. augusztusi Budapestre vonulásától az 1947-ig a keleti és nyugati típusú új világok eljöveteléig terjedő időszakot öleli fel. A névtelen főhős a dráma egyetlen vitathatatlanul pozitív alakja, a rendíthetetlen erkölcsi nagyság megtestesítője. Elveiben, véleményében határozott, attól a történelmi sorsfordulók embertelen velejárói eltéríteni nem tudják. Elkötelezettsége, szilárd jelleme, érzékenysége, tettei a történet, a törté-nelem valódi hősévé teszik. Erdély magyar lakosságának osztályrésze Trianon után a megaláztatás. Főhősünk elszenvedi azt, de megszenvedi környezetének sok esetben aljas köpönyegforgatását, megalkuvó kisemberségét is. A kor eseményeit, az embertelen jelen formálta ingatag ember gyarlóságait ennek elle-nére csakis kiemelkedően magas erkölcsiséggel és erkölcsi mércével méri. Wass Albert üzenete is ez, és ezt tolmácsolja hitelesen a szabadkai társulat. A jelenetek közötti rövid szünetekben számítógépes hangzású, modern konzervzene szólt az elsötétült színházteremben. Bánk áriájának dallamai monoton, ének nélküli feldolgozásban. Mind száműzött ki vándorol a sűrű éjen át, vad förgetegben nem lelé vezérlő csillagát... - ismerjük fel a dallam hatására a szöveget. Wass Albertet vezérlő csillaga talán csak a halála előtti napokban, órákban hagyhatta el, az elrabolt Erdély lélekölő förgetegeiben soha. A sümegi közönség hosszan tartó vastapssal is-merte el a szabadkai művé-szek játékát. Ám tudjuk, leginkább Wass Albert erdélyi irodalmár emberi nagyságának szólt az elismerő taps, amely a darab névtelen főhősét alakító színész, Péter Ferenc ritkábban reményteljes, gyakrabban szívbemarkolóan fájdalmas szavain keresztül tükröződött vissza. Huszadik századi történelmünk fájdalmas időszaka elevenedett meg

a színpadon

A történet a román csapatok 1919. augusztusi Budapestre vonulásától az 1947-ig a keleti és nyugati típusú új világok eljöveteléig terjedő időszakot öleli fel. A névtelen főhős a dráma egyetlen vitathatatlanul pozitív alakja, a rendíthetetlen erkölcsi nagyság megtestesítője. Elveiben, véleményében határozott, attól a történelmi sorsfordulók embertelen velejárói eltéríteni nem tudják. Elkötelezettsége, szilárd jelleme, érzékenysége, tettei a történet, a törté-nelem valódi hősévé teszik. Erdély magyar lakosságának osztályrésze Trianon után a megaláztatás. Főhősünk elszenvedi azt, de megszenvedi környezetének sok esetben aljas köpönyegforgatását, megalkuvó kisemberségét is. A kor eseményeit, az embertelen jelen formálta ingatag ember gyarlóságait ennek elle-nére csakis kiemelkedően magas erkölcsiséggel és erkölcsi mércével méri. Wass Albert üzenete is ez, és ezt tolmácsolja hitelesen a szabadkai társulat. A jelenetek közötti rövid szünetekben számítógépes hangzású, modern konzervzene szólt az elsötétült színházteremben. Bánk áriájának dallamai monoton, ének nélküli feldolgozásban. Mind száműzött ki vándorol a sűrű éjen át, vad förgetegben nem lelé vezérlő csillagát... - ismerjük fel a dallam hatására a szöveget. Wass Albertet vezérlő csillaga talán csak a halála előtti napokban, órákban hagyhatta el, az elrabolt Erdély lélekölő förgetegeiben soha. A sümegi közönség hosszan tartó vastapssal is-merte el a szabadkai művé-szek játékát. Ám tudjuk, leginkább Wass Albert erdélyi irodalmár emberi nagyságának szólt az elismerő taps, amely a darab névtelen főhősét alakító színész, Péter Ferenc ritkábban reményteljes, gyakrabban szívbemarkolóan fájdalmas szavain keresztül tükröződött vissza. Huszadik századi történelmünk fájdalmas időszaka elevenedett meg

a színpadon

A történet a román csapatok 1919. augusztusi Budapestre vonulásától az 1947-ig a keleti és nyugati típusú új világok eljöveteléig terjedő időszakot öleli fel. A névtelen főhős a dráma egyetlen vitathatatlanul pozitív alakja, a rendíthetetlen erkölcsi nagyság megtestesítője. Elveiben, véleményében határozott, attól a történelmi sorsfordulók embertelen velejárói eltéríteni nem tudják. Elkötelezettsége, szilárd jelleme, érzékenysége, tettei a történet, a törté-nelem valódi hősévé teszik. Erdély magyar lakosságának osztályrésze Trianon után a megaláztatás. Főhősünk elszenvedi azt, de megszenvedi környezetének sok esetben aljas köpönyegforgatását, megalkuvó kisemberségét is. A kor eseményeit, az embertelen jelen formálta ingatag ember gyarlóságait ennek elle-nére csakis kiemelkedően magas erkölcsiséggel és erkölcsi mércével méri. Wass Albert üzenete is ez, és ezt tolmácsolja hitelesen a szabadkai társulat. A jelenetek közötti rövid szünetekben számítógépes hangzású, modern konzervzene szólt az elsötétült színházteremben. Bánk áriájának dallamai monoton, ének nélküli feldolgozásban. Mind száműzött ki vándorol a sűrű éjen át, vad förgetegben nem lelé vezérlő csillagát... - ismerjük fel a dallam hatására a szöveget. Wass Albertet vezérlő csillaga talán csak a halála előtti napokban, órákban hagyhatta el, az elrabolt Erdély lélekölő förgetegeiben soha. A sümegi közönség hosszan tartó vastapssal is-merte el a szabadkai művé-szek játékát. Ám tudjuk, leginkább Wass Albert erdélyi irodalmár emberi nagyságának szólt az elismerő taps, amely a darab névtelen főhősét alakító színész, Péter Ferenc ritkábban reményteljes, gyakrabban szívbemarkolóan fájdalmas szavain keresztül tükröződött vissza. Huszadik századi történelmünk fájdalmas időszaka elevenedett meg

a színpadon

a színpadon

a színpadon