A mindent jelentik egymás számára

Nőnap? Férfitársaim közül sokan lenézően mosolyognak az ünnepen, sokan meg egyenesen pánikba esnek, mivel lepjék meg szívük hölgyét. A világ változik, de hadd változzon – mi, férfiak és nők ugyanazok maradunk, amíg élünk, és ugyanazok lesznek álmaink, vágyaink. Igen: vágyunk a másikra. Vágyunk rá, lázasan keressük, fiatalon teli tűzzel, lobogással – később aztán talán a biztos társ, a valakihez tartozás vágya hajt.

Benkő Péter

Forrás: pixabay.com

Valamikor azt hallottam egy hozzáértőtől, a férfiak alapvetően olyan hölgyet keresnek, akiben valamilyen szinten felfedezik édesanyjukat. Akár külsőleg, de még inkább belső tulajdonságaikban. Ez igaz is, hiszen kisfiúkként édesanyánk nevelt, ő vigyázta botladozó lépéseinket. Kamaszként életünk nagy részét fiúk társaságában töltöttük, elkülönülve a lányoktól, de nem sokkal később beszédtémánk fókuszába a lányok, a nők kerültek. Szinte mindig. És igaz ez fordítva is. Ugye, hölgyeim?

Eleinte a kalandok jöttek, később a biztonságra törekvés: párválasztás, családalapítás, jövőkép. S mivel a múltunkból táplálkozunk, picit tudat alatt visszatekintünk a múltba. Ez lehetett az oka a hasonlóság keresésének anya és feleség között – vélem.

Azt viszont örömmel láttam és látom ma is – hisz világéletemben emberekkel foglalkoztam –, hogy az elköteleződés nem feltétlenül megkötözöttség egyik fél részéről sem. Ha azzá válik, ott már valami nem működik jól. Sok boldog fiatal és idős párral találkoztam főként az utóbbi két évben, akikre öröm volt nézni, akiket láthatatlan szívdobbanással üdvözöltem mindig. Mert elválaszthatatlanok. Ha bevallják, ha nem, de azok – le sem tagadhatják. Legyen a világ olyan, amilyen, ők a saját kis világukban élnek. Boldogok – ketten együtt, kéz a kézben. Ötven-hatvan-hetvenévesen is! Nőnap? Számukra valamennyi nap ünnep.

Hálát adok a Gondviselésnek, hogy számtalan ilyen családot ismerhettem, ismerek a mai napig. A belőlük áradó szeretetet kifelé, akár irántam is közvetítették mindig. Ők azok, akik képesek erre. Egymásnak adják a szeretetet. Ezt nem lehet letagadni, de miért is tennék?

Az ilyen pároknál soha nem okozott gondot ünnepekre, jelen esetben nőnapra készülni. Az ajándékot megkapták, megkapják egymástól nap mint nap, rohangászás, utánajárás, akciók és egyebek nélkül is. A mindent jelentik egymás számára.

Mert az élet ma hatalmas üzlet. Annak, aki hagyja, hogy üzleti partnerként tekintsenek rá. De jó üzletet azok kötnek igazán, akik egyszer kézen fogják párjukat, választottjukat – és fogják ketten egymás kezét, amíg csak lehet.

Ez az igazi nőnap. Ez a valódi ünnep.

Egész életre szól… kell még ennél több?

Igen! Tisztelettel és szeretettel köszöntöm valamennyi férfikollégám nevében kedves női olvasóinkat. A kedves hölgye(in)ket!