Elérkezett az idő a post-rockra

Az otthoni körülmények között felvett bemutatkozó III című három számos EP 2014 novemberében jelent meg. Egy 2015 eleji tagcsere után a zenekar a következő anyagán dolgozik és elérkezettnek látja az időt fejest ugrani a koncertezésbe, ráadásul pár tagjuk először mutatkozik be a veszprémi utcazenén.

- Nemrég alakult a banda. Hogy ismerkedtetek meg, honnan jött a közös munka ötlete?

Hajdu Botond (gitár): Mátét (Balogh Máté - gitár) a gimnáziumi éveink óta ismerem. Néhányszor volt szerencsém közösen színpadra állni és gyakorlatilag az első alkalom után elterveztem, hogy egyszer ezzel a sráccal egyszer még muszáj lesz csinálnom egy zenekart. Aztán Bádéval (Veress Ádám, volt basszusgitárosunk) még az egyetemen felmerült, hogy ha már mindketten gitározunk, kéne közösen zenélnünk. Évekkel később, 2013-ban az utolsó marionette ID - Képzelt Város koncerten véletlenül (na jó, kis rásegítéssel) mindhárman összetalálkoztunk. Ekkor arra jutottunk, hogy ha már úgyis mindannyiunknak tetszik a post-rock, akkor akár csinálhatnánk hasonlót mi is. Báde révén rátaláltunk Csurira, azaz Csurgó Balázsra, aki a dobok mögött foglalta el helyét a zenekarban, illetve Dömötör Attilára, Dömére, a gitárosunkra. Ezek után egy rendkívül jampec kocsmában megesett közös sörözést követően elkezdtünk együtt zenélni. 2015 elején Bádé úgy döntött, hogy kiszáll a zenekarból, helyét a basszusgitáros poszton Farkas Dávid vette át.

Fotó: Balogh Máté

- A zenekarotok az első ebben a stílusban az IMU színpadán. Miért ez a műfajt választottátok, mesélnétek róla egy kicsit?

Balogh Máté: Teremt egy atmoszférát, ad egy lüktetés, ad egy érzést, többnyire csak hangszerekkel, instrumentálisan. Azáltal pedig, hogy hosszúak a számok, az embernek van ideje elmélyedni bennük, jobban át tudja venni a rezgéseit az egésznek, ki tudja zárni a külvilágot, egy burkot tud létrehozni, amin belül együtt létezik a zenével. A stíluson belül, amúgy nagyon sok féle irány van, emiatt kicsit nehéz is kategorizálni. A műfajon belül is vannak különféle irányvonalak, a metáltól az elektronikusig, a lágyabb lebegőstől, a keményebb földbedöngölősig (sőt, egy számon belül is keveredhetnek), így ha valakit nem tántorít el, hogy egy szám nem maximum 4 perces, és hogy kevés az ének, az megtalálhatja a neki valót.

Farkas Dávid: A változatossága az, ami izgalmas műfajjá teszi a post- rock- ot. Mindannyian más zenei műfajokat kedvelünk a grungetól és a bluestól kezdve a progresszív és matekmetálon át a zajzenéig, és ezek a stílusok valamilyen formában meg tudnak jelenni a számainkban.

- Van köztetek, akinek ez az első utcazenéje. Milyen érzésekkel várjátok az Íródeák színpados koncertet?

Boti: Nekem speciel tényleg ez az első utcazeném. Évek óta tervezem már, hogy végre eljussak a fesztiválra, de nem gondoltam volna, hogy rögtön fellépőként sikerül! Döme és Csuri Veszprém környékiek, így ők már többször is voltak, ráadásul mindkét oldalon, hiszen nézőként és zenészként is voltak már az utcazenén. És a színpadon állni mindig hatalmas élmény, nem utolsó sorban azért is, mert ilyenkor végre pont olyan zene szól, amit szeretek!

Dávid: Nekem is ez lesz az első utcazene fesztiválom. A zenekar életében is mérföldkő lesz, ugyanis most koncertezünk majd először Budapesten kívül. Örülünk, hogy ezt mérföldkövet az utcazene fesztivál keretein belül, az Íródeák színpadán léphetjük át.
Csuri: Nekem a többedik utcazeném, bár pár év most kimaradt, de nagyon jó élmény visszatérni ide.