panaszkodás helyett megoldás

2018.01.29. 14:00

Mária néni kilencvenkét éves: „Az élet és a család tart formában”

Csak semmi elgyengülés és panaszkodás, helyette megoldás! Ez volt előttem mindig, amikor az élet számtalan megpróbáltatás, nehézség elé állított, és amikor úgy éreztem, az előttem álló tragédia elviseléséhez, illetve a feladathoz már nem lesz elég erőm – avatott be a számára jól bevált – ahogy fogalmaz – „életreceptbe” a Kislődön élő, kilencvenkét esztendős Lovasi Béláné Mária néni.

Kovács Erika

- Kóstolják meg, talán még meleg! Ezt farsang idején mindig és többször is megsütöm! – teszi elénk friss mozdulatokkal az aranyszínű, ropogós forgácsfánkot, aminek külön dísze is van, amit még sütés előtt formázott meg az édességen az idős asszony.

A fenséges íz lenyűgözi az embert, és közben Mária néni büszkén mutatja népes családját az albumon. Azt mondja, a legújabb fotók nemsokára bekerülnek a többi közé, melyek nemrég, karácsonykor készültek, amikor a tizennyolc tagú család ülte körbe a szülői házban az asztalt. A kérdésre, hogy ki főzte, sütötte meg az ünnepi kínálatot, finomságokat, közli, hát természetesen ő, így nyolcféle süteménnyel lepte meg imádott családját, három gyermekét, négy unokáját, öt dédunokáját. – Hogy mi volt a kedvenc? Mindenkinek más, de a zserbó meg a házi nyújtott rétes többféle töltelékkel mindig bejön, fogalmaz, hozzátéve, a menüből, a süteményekből „elvitelre” is jutott, mindenkinek külön csomagolt is belőlük.

Fotó: a szerző

- Villámgyorsan elment ez a kilencvenkét év, tele sok-sok örömmel, boldogsággal, nehézséggel. De talán éppen ez, a hullámvölgyek, miszerint egyszer fenn, egyszer lenn van az ember, ami formában tart ennyi évtizeden át, mondja jóízű nevetéssel. Mária néni szerint egész életét meghatározták a gyökerei, dolgos szülei, akik tíz hektáron gazdálkodtak, rengeteget dolgoztak, illetve a falu, ahol ma is lakik. Szülei is Kislődön éltek, és bizony túl kellett élniük nehéz időket, majd talpra kellett állniuk a kitelepítés után, amikor több rokonukat Németországba, őket pedig otthonukból egy jóval kisebbe költöztették, de legalább helyben maradhattak. Mint mondja, ebben a faluban mindig is nagyon szorgalmas népek éltek, így mindenki képes volt arra, hogy tulajdonképpen elölről kezdjen mindent, ahogy ők is tették. – Az életbe, Istenbe és az ember önmagába vetett hite mindig segít, jegyzi meg Mária néni, aki a kisajátítás után nemsokára magára maradt édesanyjával, miután édesapja fiatalon meghalt. Akkor még nem tudhatta, hogy ő is hasonló sorsra jut majd egyszer. – Sajnos én is már fiatalon megözvegyültem, három kisgyermekkel magamra maradtam, épphogy beköltöztünk a házba, amit építettünk. Tele voltam kölcsönnel, nagyon nehéz évek köszöntöttek rám. Néhány évig még élt édesanyám, ő segített, amiben tudott, idézi fel. Mária néni dolgozott téeszben, gyárban, vasútnál, ahol csak munkát és több fizetést kapott, mert minden fillérre nagy szüksége volt a megélhetéshez, a kölcsönök visszafizetéséhez, a gyerekek tanításához. Aztán 19 év után a helybeli óvodából, dadaként ment nyugdíjba, ahova akkoriban az egész környékről is jártak a gyerekek, összesen százan, és a dadák feladata volt a fűtés is, melyhez ők gyűjtötték, hordták a fát, télen havat takarítottak, nyáron pedig az óvoda kertjét rendezték.      

Munka után pedig otthon várta a háztartás, a napi főzés, a konyhakert, a háziállatok ellátása. Beszél arról, hogy fia sajnos fiatalon maradt özvegyen két kisgyermekkel, és neki is segített, amiben csak tudott. – Most visszatekintve bizony elgondolkozom rajta, hogyan is bír el egy asszony egyedül ennyi mindent? – veti közbe, majd hozzáfűzi, hite is nagyban támasza volt, ma is minden hétvégén megy templomba. Másrészt pedig az éppen az előtte álló feladat adott neki erőt a folytatáshoz, és úgy látja, kemény, küzdelmes életének köszönheti azt, hogy ma is kitűnő egészségnek, erőnek örvendhet. Soha nem panaszkodott, mert az szerinte elveszi az embertől az erőt, és sehova nem vezet.     

Elmondja, mára szűkebb családja mintegy húsztagú lett, és az ünnepek amiatt is okoznak neki külön örömet, hogy ilyenkor sokféle étellel, süteménnyel kínálhatja meg szeretteit. A sütés, főzés külön boldoggá teszi, szerinte az ételben az ember lelke, szeretete is benne van. A tavaszt alig várja, mert akkor mehet a kertjébe, ez a munka ma is passziója, a konyhakertből az egész családnak egész évre megtermeli a krumplit és egyéb zöldséget. Az állatállományból mára a baromfik maradtak, így háztájiból származó hús is kerülhet az asztalra. Mária néni szemüveg nélkül olvas, illetve horgol, köt a dédunokáknak ruhákat, a családnak, ismerőseinek ajándékba terítőket hímez. Az is külön boldoggá teszi, hogy érzi a falu szeretetét, a rendezvényekre is süt-főz, nemrég például száz hájas kiflit sütött a disznóölésre. Azt mondja, az életben a legnagyobb értéknek a családot tekinti, illetve az összetartást és szeretetet, amely őket mindig is jellemezte. – Értük mindent érdemes volt, jegyzi meg a rá jellemző határozottsággal és derűvel.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!