Egly Márk szerint a természet és az ember örök párbeszéde nem más, mint a bor

Egly Márk kis családi pincészetet vezet, szlogenük szerint a természet és az ember örök párbeszéde a bor. Minden tevékenységük során próbálnak összhangot találni a természettel, a szőlővel.

- Csak így tudok a lehető legjobb minőségű borokat készíteni, fontos a környezetvédelem. Ezért nálunk a szőlőbirtokon a sorokat megtöri a levendulatövek csoportja, a rózsagyűjtemény, a gyümölcsös. Telepített virágos rét ékelődik a közökbe sok olyan gyógynövénnyel, virággal, amely vonzza a madarakat, bogarakat, az életközösséget segíti. A szőlősorok közé virágzó növénykeverékeket vetünk, hogy természetes életközösség alakuljon ki. Ez jó a szőlőnek és a vegyszerezést a lehető legminimálisabbra szoríthatjuk – magyarázza Márk.

A baglyas-hegyi, három hektáros birtokon teljes a termékpaletta, a bor mellett készítenek szőlőmagőrleményt, szőlőmagolajat préselnek. A szőlő héjából tea készül, egyes fajtákat pedig csak azért tartanak, hogy a virágjukból szörpöt főzhessenek. Amint a gyógy- és fűszernövényekből, például a mentából, citromfűből, bodzából szintén. A cél, hogy turisztikai szempontból is szép legyen, megállja a helyét a borászat. A két régi, szép, felújított présházban múzeumot is rendeztek be, régi szőlészeti, borászati eszközöket láthatunk. A présház fölött Ramassetter-emlékszoba várja a látogatókat. Márk a mezőgazdasági szakközépiskolából az agrármérnökség felé indult, erdészeti és vadászati szakirányt választott, aztán szőlész-borász szakmérnöknek tanult. Éppen kereste az útját, amikor lehetősége nyílt bepillantani a püspöki palota pincészetébe. Húsz évvel ezelőtt történt. A pinceszövetkezet akkor már évek óta nem működött, a 23 esztendős fiatalembert meglehetősen elhanyagolt kép fogadta, mégis az volt a szerelem első látásra.

- Ott állt össze a kép, már tudtam, hogy ez érdekel. Újraéleszteni a történelmi múltat. Ahhoz olyan helyre kell telepíteni szőlőt, ahova szinte lehetetlen, ahol mindig ott marad, védettséget élvez. Ott ültem a vár alatt és rájöttem, hogy az erre a legalkalmasabb hely ott van a szemem előtt – idézi a kezdeteket Márk.

A Palota Pince múzeumként is működik, borbemutatóhely, húsz éve vezeti. Két év alatt sikerült elérni, hogy a vároldalba szőlőt telepíthessen a család.

- Ramassetter Vince élete kutatása közben találtam olyan adatot, amely szerint a vár borkészletének egy része a vároldalban levő szőlőlugasból származott. Kiderült, hogy a ferencesek is műveltek ott szőlőt. Az első célom az volt, hogy legyen szőlőkultúra, egy felkiáltójel, hogy komoly szőlészeti, borászati múltja van Sümegnek. Ramassetter idején itt volt a borászat központja, kádár és palackozóüzem működött, egész Európába szállítottak palackozott bort. A szőlőművelés a keltákkal kezdődött. Annyira fontos szerepe volt a szőlőnek mindig, hogy szinte az egész Baglyas-hegy szőlő volt – mondja Márk.

Úgy vélte, a vároldalban most is jó helye lesz a szőlőnek, hogy nyoma maradjon, ha máshol nem alakul ki szőlészet, borászat, mivel addigra szinte rátelepedett a város a Baglyas-hegyre. Egyre több sikert értek el a családi gazdaság borai, Márk érezte, hogy ebből több is lehet. A terület ugyanis egyedülálló, hiszen egykor tengerparti környezet volt. Elmocsarasodott, elsivatagosodott, törésvonalak alakultak ki, amelyeknek a vár és a Baglyas is köszönhető. Kitolódtak a rétegek, elmozdultak, felszínre kerültek a kőzetek, amelyek különben száz méter mélyen lennének. Háromféle mészkő és márga, vulkanikuskőzet-málladék is megtalálható a területen.

- Amikor húsz éve a társadalmi szerepvállalásom indult, hegybíróvá neveztek ki. Akkor 156 hektár szőlőterület volt Sümegen, de az tíz év alatt 28 hektárra csökkent. A fiatalok nem láttak fantáziát a szőlészetben, borászatban. Igaz, ebből megélni ma már csak úgy lehet, hogy jót kell tudni készíteni. Hiszek benne, hogy Sümeg területi adottságai kiemelkedően jók ehhez. Ma is kevés, úgy 10-15 hektárnyi szőlőterület van, de már elindult valami. Fiatal, korszerű ültetvények vannak a településen, jó irányba haladunk. Több család is szőlőtermesztésbe kezdett, elindult egy fejlődés – mondja Egly Márk.

A vároldalba fél hektárnyi területre régi szőlőfajtákat telepítettek, a pécsi kutatóintézet génbankjából hozták a töveket tíz éve. A 675 tőke között bakator, bajor kék, sárfehér, lisztesfehér, csókaszőlő, feketeleányka is van. Történelmi szőlőfajták a lehető legjobb helyen. Csupa szikla a hegy, a mészkő magába szívja a vizet, természetes vízgyűjtőként működik. Márk szerint nagyon magas minőségű bort lehet itt készíteni. Hatvan százalék feletti a lejtő emelkedése, csak kézi művelés lehetséges.

- A gyomirtó helyett gyomlálunk, kaszálunk, tányérozunk. A legnehezebb a permetezés a meredek hegy-oldalon, negyven kilóval a hátunkon. A többi birtokon pedig furmint, olaszrizling, kékfrankos, merlot, petit verdot és zweigelt is terem – sorolja az elismert borász, aki a borversenyekről sorra arany, nagyarany minősítésekkel tér haza. Úgy véli, szükség van a díjakra, mert a visszajelzésekkel közelebb érnek ahhoz, hogy Sümeg felkerüljön újra hazánk bortérképére. Ideája, hogy a sümegi turista minőségi bort igyon. Ehhez az kell, hogy jó legyen a bor minden borászatban, de a borvidéken nemkülönben. Amellett a magyar bornak is jó híre kell hogy menjen a világban.

Szívesen átadja tapasztalatait, tanácsait. Hiszen nem felejti, hogy neki is sokan segítettek. Nem konkurenciának tekinti borásztársait, hanem hiszi, hogy inkább erősítik egymást. Inspirálja a többiek sikere, hogy még jobbat készítsen. Leszögezi, hogy a magyar borkultúra sokat fejlődött az elmúlt 20 évben. Amennyi bort itthon készítenek, hazánkban el lehet már adni. Sorra nyitottak a borszaküzletek, míg húsz éve az övék kuriózum volt. Örül, hogy a vendéglátók helyben többnyire helyit kínálnak, és szerencsére a fogyasztók egyre inkább azt keresik. Így még többen telepítenek majd szőlőt – véli. A Palota Pincében a márciusi hosszú hétvégére már egy új borászati kiállítás bemutatására készül, ötévente megújítják a tárlatot. A mostani bemutató része lesz a terület szőlőművelési eszközeinek tárlata, és a pezsgőkészítést is bemutatják. Ugyanis Sümegen 1806-ban már két pezsgőpince volt, hazánkban először itt készült pezsgő. Tradicionális módszerrel készíti Márk és családja ma is a pezsgőt. Mindössze 200 palacknyit, mert ennyit enged az alapanyag.

- Azon dolgozunk, hogy a növény a lehető legjobban érezze magát, egyensúlyba kerüljön, akkor lehet a legjobb minőséget kihozni belőle. Elégedett vagyok, de nem érzem azt, hogy a lehető legtöbbet kihoztam már a területekből, hiszen ennyi tapasztalat kevés. Másutt többgenerációs borászatok működnek, adottak a tapasztalatok, a fiataloknak könnyebb a dolguk. Itt minden döntés jó egy év múlva igazolódik vissza, kihívásokkal teli, de ettől szép az egész. Minden évben meg lehet újulni – mondja optimistán a borász, akinek két lánya van, de jól tudja, hogy sok női borász van ma már a szakmában.