Rongálják a hőlégballon-balesetben elhunyt lány sírját

Álmodom róla sokat. Egyik álmomban eljött, és azt mondta, anya, a test elmúlik, de a lélek megmarad, és én lélekben mindig veled vagyok! Gyakran érzem az illatát is, a közelségét, hogy itt van, velem. A hátam mögött összesúgnak többen is a halála óta, mert nyilván változtam, más lettem, de nem érdekel, mit mondanak. Ők nem érzik, nem tudják, milyen elveszíteni a legdrágábbat! Máig nem tudtam elengedni, mert egy gyermeket nem lehet elengedni.

Gyetvai Nándorné Monostorapátiban él és azzal keresett meg, hogy elmondja, nem elég a kínja, kegyetlen fájdalma, hogy imádott lánya egy borzalmas balesetben 34 évesen meghalt, azzal is szembesülnie kell, hogy Veszprémben, az egyik temetőben levő sírjáról rendszeresen ellopják a virágokat, gyökerestől tépik ki a rózsákat, dísznövényeket, nemrég a karácsonyfát is elvitték róla. Tudja, hogy a gyakori rendőrségi ellenőrzések mellett nem lehet figyelni folyamatosan minden egyes sírt a temetőben, és nem lehet végigkamerázni egyetlen temetőt sem, így az asszony abban bízik, az emberek lelkiismerete megszólal, és végre befejezik a lopást!

Az asszony, miközben szomorúan beszél a virágok eltűnéséről, melyeket lánya kedvenceiből válogat a sírra, vaskos mappát nyit ki, amelyből előkerülnek lánya, Zsuzsanna iratai, a róla szóló emlékek, és az anya érezhetően megkönnyebbül, hogy beszélhet róla nekünk.

-Nagyon szomorú hírt kell közölnünk, ezt mondták, miután megcsörrent a telefon délelőtt 11 órakor, 2013. február 26-án. Amit ezután hallottam, máig nem tudom felfogni, a szavak mintha távolból, nagyon messziről jöttek volna, nem hittem el a lányom haláláról szóló hírt, aki az egyiptomi Luxorban a párjával együtt egy hőlégballon kiránduláson történt baleset áldozata lett. A hőlégballon ugyanis lezuhant, és tizenkilencen meghaltak, idézi fel a tragikus esetet az asszony. Azóta arról tájékoztatták, hogy a kirándulók három gázpalackkal repültek, aztán nem kaptak leszállási engedélyt, mert cukornád ültetvény volt alattuk, ezért újra fel kellett emelkedniük. -A vezető úgy gondolta, nem lesz elég a gáz, ezért kinyitotta a negyedik palackot is, de palackból kijövő vezeték, mely hibás lehetett, sajnos meggyulladt. -Lángra lobbant aztán minden, a lányom a telefonján még fel akart engem hívni, így jutottak el hozzám a halálhírével, mert ez volt utolsó hívás a telefonján, említi Gyetvainé. Beszél arról is, hogy a hőlégballonos cég a baleset után tönkrement, így a repüléssel együtt járó biztosítás is hiábavaló volt.

-Rettenetes az életünk Zsuzsanna halála óta, egy évig nem is tudtam a világról semmit, a temetésről nincsenek szavak, határtalan fájdalom gyengített el teljesen, jártam orvosokhoz, de sokat nem tudtak rajtam segíteni. Akkor kicsit jobb, ha kimegyek a temetőbe, vagy itthon a fényképei előtt beszélgetek vele, avat be életébe az asszony.

Lányáról felidézi, iskoláit Veszprémben végezte, majd könyvelőként dolgozott. Kiemelkedő kézügyességgel rendelkezett, érdekelte a pszichológia is, ezért az ELTE-re jelentkezett, de nem vették fel, mert nem volt nyelvvizsgája. Nemsokára német középfokú vizsgát tett, majd Angliában gyermekfelügyeletet vállalt. Egy indiai családhoz került Londonban, mely kapcsolataival segítette Zsuzsannát, hogy Cambridge-ben angol nyelvet tanuljon, ahol ebből diplomázott is. Majd ugyancsak e család támogatásával bekerült a londoni képzőművészeti egyetemre, majd ösztöndíjat nyert a müncheni képzőművészeti egyetemre. Zsuzsanna ismert képzőművészként élt Londonban, és párjával együtt imádták a napfényt, ezért utaztak Egyiptomba. –Az utazás előtt itthon voltak a lányomék a születésnapomon, és Zsuzsikám a konyhában azt mondta, „Szeretlek, anya! – ez volt az utolsó emlékem róla, fordul el Gyetvainé.

Aztán mutatja a külön szobát, ahol Zsuzsanna alkotásait elhelyezték, ide gyakran jön be az agárral, Olivérrel együtt, lányáék kutyájával, akit hazahozattak Londonból. -Mit jelent nekünk ez a kis jószág? Ezt nem lehet elmondani! Szinte az unokánk Zsuzsikánk után! – mondja sírva, az asszony, aki erőt családjából, két fiából, unokáiból merít, férjével pedig támogatják egymást, hogy képesek legyenek élni.

A temetői lopások kapcsán megkerestük a temetőgondnokságot és a rendőrséget.

Tóth János, temetőgondnokság vezető, a VKSZ Zrt. képviseletében kiemelte, a hasonló esetek ismertek előttük, amelyeket már többször jeleztek a Veszprémi Rendőrkapitányságnak, mert ők intézkedhetnek. A rendőrök erejükhöz, lehetőségeikhez mérten járőrözésekkel próbálják elejét venni a temetői lopásoknak. A temetőgondnokság dolgozói is rendszeresen járnak ki a temetőbe, hogy megelőzzék a hasonló eseteket. Az ügyek kapcsán a tettenérés teremt tiszta helyzetet, melynek bizonyítása, igazolása nehéz. -Az ilyen esetekben az erkölcs és a jóérzés hiányával szembesülünk, amelyekkel már egyre kevesebbszer találkozunk, de időről-időre újra előfordulnak, és kellemetlenséget, szomorúságot okoznak a gyászoló, emlékező hozzátartozóknak, hangsúlyozta Tóth János.

Aradi Virág, megyei rendőrségi sajtóreferens közölte, a temetők biztonsága és a jogsértések megelőzése érdekében a rendőrség kiemelt figyelmet fordít a sírkertek és a környezetük rendjére. A Veszprémi Rendőrkapitányság járőrei rendszeresen visszatérő ellenőrzéseket tartanak a temetőknél, melybe szükség esetén a társszerveket, polgárőrséget, közterület felügyeletet is bevonják, valamint folyamatosan tartják a kapcsolatot a temetőgondnoksággal.