A hősökre emlékeztek Veszprémben

Veszprém Helyőrség katonai szervezetei a Hősök napja alkalmából tartottak megemlékezést és ökumenikus istentiszteletet az Alsóvárosi temetőben.

Sokféle hőst tisztelünk

Gyenei Balázs hadnagy, az MH 54. Veszprém Radarezred jogász tisztje felelevenítette, hogy e jeles nap gyökerei 1917-ig nyúlnak vissza, amikor Abele Ferenc vezérkari őrnagy kezdeményezésére törvénybe iktatták, hogy megemlékezzenek az I. világháború magyar hősi áldozatairól. A hadnagy kiemelte, hogy sokféle hőst tisztelünk. Léteznek a fizikai teljesítmény, a tudomány hősei, vannak az egyenruhás és a katona hősök.

A hadnagy hangsúlyozta, hogy egy sportoló vagy tudós sosincs kényszerhelyzetben. Nekik a múltban csakúgy, mint a jelenben, mindig megadatott a választás lehetősége. A honvédek státusza teljesen más, nincs módjuk a mérlegelésre. Ha a nemzetnek szüksége van rájuk, menni kell, mert ez a parancs. A katonák jelentős része nem akart hős lenni. Ők békességben és nyugalomban akartak élni családtagjaikkal, nemzettársaikkal, de nem választhattak. Katonai esküjük kötelezte őket a helytállásra, ezért mentek és szálltak harcba az ellenséggel – és elestek. Hősi halált haltak Aradon, a doberdói fennsíkon vagy a Don-kanyarnál.

Mindannyiunknak szüksége van távlatokra

Szólt arról is, hogy a múltidézés célja a perspektívakeresés. Mindannyiunknak szüksége van távlatokra és olyan hősökre, akiknek cselekedeteiből erőt, bátorságot és kitartást merítünk. Vitézekre, akiknek példaértékű élete akkor is kitartást kölcsönöz számunkra, amikor úgy érezzük, hogy kifizetődőbb lenne a könnyebb utat választani, vagy éppen feladni. Ezeken a holtpontokon lendítenek át történelmünk nagy alakjai.

Nagyszerű példát adtak az utókornak hősiességből

A megemlékezésen Szabó Ferenc százados, tábori lelkész mondott imádságot. – Akikért most imádkozunk nem kímélték magukat, életüket áldozták értünk, testi-lelki javainkért, nemzetünk jövőjéért. Hálával és tisztelettel emlékezünk azokra a honvédeinkre, akik szörnyű körülmények között, sokszor talán magányosan haltak meg. Vívódtak a természettel és az emberi erőkkel egyaránt. Nagyszerű példát adták az utókornak hősiességből, katonai példamutatásból, az erőn felüli teljesítményből. Imádkozzunk azokért is, akiknek a hazai földből néhány porszemnyi sem jutott, akiknek hamvai felett nem hangzott el búcsúztató, csak az ágyúkká öntött harangok szava kísérte őket utolsó földi útjukon – fogalmazott a tábori lelkész.

Az ünnepség végén elhelyezték a megemlékezés koszorúit a város, Veszprém Helyőrség katonai szervezetei, a Veterán Repülők és Ejtőernyősök Veszprémi Egyesülete, valamint a Magyar Tartalékosok Szövetségének megyei szervezete nevében.