Az 1944-ben elhurcolt zsidó polgárokra emlékeztek Veszprémben

A rendezvény a Holokauszt-emlékműnél kezdődött, majd az egykori gettók helyén folytatódott, és az Alsóvárosi temetőben emléktábla-újraavatással és istentisztelettel zárult.

Brányi Mária alpolgármester elmondta, Veszprémnek megbecsült polgárai voltak a zsidó közösség tagjai. A századforduló éveiben alakították a belvárost, és aktívan részt vettek a helyi kis közösségek munkájában. Hozzátette, az önkormányzat megbecsüli a város zsidó közösségének szellemi és építészeti hagyatékát. Ennek egyik emléke a 2014-ben, a holokauszt 70. évfordulóján állított emlékmű. Az alpolgármester kiemelte, a kapu, amely se bezárva, se kinyitva nincs, örök kérdőjelként áll: tragédiát beszél el, és emlékeztet az egykori lüktető életre és annak mulandóságára is.

A megemlékezés az egykori zsinagógánál folytatódott. Máthé Éva, a Veszprémi Zsidó Hitközség tagja elmondta, 1944 júniusában a zsinagógát és környezetét jelölték ki gettónak, ahová a veszprémi zsidóságot gyűjtötték. A Komakút téri emlékműnél Máthé Éva arról beszélt, az enyingi, siófoki és veszprémi járások zsidó lakosságát, közel ötszáz embert zsúfolták össze 1944 május végétől egy bérházban. A két veszprémi gettót 1944. június 19-én ürítették ki.

A megemlékezés után a zsidó temetőben újraavatták az első világháborúban hősi halált halt veszprémi zsidó polgárok tiszteletére az 1920-as években emelt emléktáblát, amelynek felújítására a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum pályázatán nyert forrást a veszprémi hitközség. A támogatásból újravésték a korábbi táblát, és 15 hadisírt felújíttatott a hitközség.

A Mártírok úti zsidó temetőben tartott megemlékezésen Nagy Károly apátkanonok, Niederhoffer Zoltán református lelkész és Isó Zoltán evangélikus lelkész mondtak beszédet. A gyászistentiszteletet vezető Verő Tamás főrabbi kiemelte, a holokausztban életüket vesztők nem mártírok voltak, származásuk miatt gyűjtötték össze őket, deportálták és gyilkolták meg az áldozatokat.

A megemlékezés első helyszínén közreműködtek a Hit Gyülekezete fiatal tagjai, míg Szász Zsuzsa saját versét mondta el. Az egykori gettók helyszínén Biczó Tamás főkántor egy-egy gyászéneket adott elő.