Egy magyar lány Ecuadorban

Otthonról hozta az utazási vágyat

A pápai születésű, harmincéves Böröndy Elza azzal kezdett bele történetébe, hogy családja előszeretettel utazgat. Ő az otthonról hozott utazási vágyat úgy kamatoztatta, hogy kihasznált több Európai Unió nyújtotta pályázati lehetőséget, így például volt már önkéntes, de részt vett a Comenius-, az Erasmus-, illetve Erasmus+ programokban is.

Elza a pápai Türr István Gimnáziumban tanult, és már középiskolás évei alatt megszerezte angolból a közép-, németből pedig a felsőfokú nyelvvizsgát. Majd az Eötvös Loránd Tudományegyetemen végzett, angol nyelvtanári mesterszakon, multikulturális tanári minor képzéssel. Közben Lettországban önkénteskedett, mely során Norvégiába is eljutott egy kirándulás alkalmával. Annyira beleszeretett a skandináv országba, hogy a diploma megszerzése után visszatért. Tanársegédként egy évet töltött egy norvég gimnáziumban a Comenius-programnak köszönhetően, annak leteltével pedig állást ajánlottak neki, úgyhogy további egy évig maradt.

Irány Dél-Amerika!

- A végére teljesen depressziós lettem, mert fél évig világos, fél évig sötét van. Nem igazán találtam társaságra. Fura volt, hogy a Pápa méretű városkában nem nagyon mozdultak ki az emberek, nem szocializálódtak. Egyik este rám tört az érzés: huszonhét évesen megrekedtem az életemmel. Azt se tudom, hogy én ki vagyok, nemhogy mit kezdjek a jövőben. Szeretnék először magammal egyenesbe jönni. Valamit ki kell találnom, mert ha nem, lecsúszom a lejtőn. A sok frusztrációmat mind Európára kentem. Elgondoztam magamról: szeretek táncolni és utazni, meg akarok tanulni spanyolul. Egyszer csak kipattant a fejemből az ötlet: irány Dél-Amerika! – mesélte indíttatásáról.

Mint mondta, akkoriban tangózott, ezért elsődlegesen Argentínában és Chilében keresett önkéntes munkát egy külföldi munkavállalást segítő netes portálon keresztül. Úgy gondolta, hogy a kosztot és kvártélyt biztosító önkénteskedés közben majd kerít fizető állást magának. Talált is egy, az angoltanári lehetőséget önkéntes formában kínáló nyelviskolát, azonban Ecuadorban. Szülei először kiborultak a döntésén, de aztán elengedték. Megvásárolta a féléves turistavízumot, 2015 szeptemberében repülőgépre szállt, hogy átutazza a fél világot azért, hogy egy olyan országban vállaljon önkéntes munkát, melyről előzőleg semmit nem tudott. Bátor tett.

Magyarként imádja az ecuadori életet

- Ha önéletrajzot írnék, a hobbihoz biztosan beírnám, hogy szeretek kiugrani a komfortzónámból. Annyit azért megnéztünk előre, hogy ott amerikai dollár a fizetőeszköz. Meglepetésként ért azonban, amikor kiérkeztem, hogy nem működnek a bankkártyáim. Illetve a telefonom sem, más hálózat lévén. Aztán vettem ottani telefont, de a netbankolást még sokáig az itthon maradt édesanyám vagy barátnőm segítségével oldottam meg – tette hozzá.

Elza öt éve tanítja az angolt, három éve már Ecuadorban, jelenleg egy nyelviskolában, valamint egy óvodában. Fél év után váltott munkahelyet, s azóta kétszer újította meg egyéves vízumát. A kétszázezer fős Lojában él, Quitótól, a fővárostól délre, busszal tizenkét órányira. Magyarként imádja az ecuadori életet, sok barátja van. Tetszik neki, hogy sok a külföldi bevándorló. Kategorikusan kijelentette, nincs honvágya.

Lehet, hogy nem jólétben, de mégis elégedetten élnek

- Sokkal nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb lettem. Két év ott tartózkodás után hazatérve édesanyám is megjegyezte, hogy mennyivel szebb, egészségesebb a bőröm, a hajam. Ott más a levegő összetétele, több napfény ér.

Az egyik legnagyobb különbség hazánkhoz képest, hogy nagyon befogadóak, az idegenekhez barátságosak az emberek.

Többször meghívtak, megetettek már hálából a tanítványaim szülei. Hasonlóság, hogy a személyes ismertségeken múlik sok minden, például az ügyintézés gördülékenysége, vagy a piacon az ismerős kofák kedvesek, a törzsvásárlónak többet adnak a kértnél. Szinte mindenkinek csúcsmobilja van, azonban rengeteg hagyományos telefonfülke áll az utcákon, közösségi terekben. Az ecuadoriak büszkék az országukra, nem pesszimisták, pozitívan gondolkodnak. Lehet, hogy nem jólétben, de mégis elégedetten, a jelenben, a pillanatnak élnek. Súlyos betegekről nem nagyon hallani, talán mert nem stresszelnek annyira, illetve lényegesen kevesebb dohányost is látok, annak ellenére, hogy nyilvános helyeken, éttermekben engedélyezett a dohányzás, valamint szálanként is vehető. Ünnepeken el tudják magukat engedni az ottaniak, félretéve a gondokat, bajokat. És valahogy mindig megoldódik minden. Egyébként ez itthon is így van, csak mi szeretünk a dolgokon rágódni, lamentálni. Amikor hazajövök, mindig megkapom a kérdéseket: harmincéves elmúltál, mikor lesz már férj, család, gyerek? Miért egy fejlődő országban tanítasz óvodás gyerekeket, mi lesz így a karriereddel? Magyarországon a jövő félelmében élünk, abban, hogy mi lesz öt, tíz, húsz év múlva – hasonlította össze a két eltérő életfelfogást, kultúrát Elza.

Eredetiben olvassa Gabriel García Márquez regényeit

Elmondása szerint azért negatív sztereotípiák is akadnak. Az ecuadoriak nem szívlelik a kolumbiaiakat, őket hibáztatják az állandó drogkereskedelem miatt. Ha betörés vagy lopás történik, akkor is őket gyanúsítják először.

Elza már megérteti magát spanyol nyelven is. Nagy élmény számára, hogy Gabriel García Márquez regényeit eredetiben olvashatja. Mint mondta, az összes spanyol ajkú országnak megvannak a nyelvi specifikusságai, amikkel kifejezik saját nemzeti identitásukat. A dél-amerikai spanyolban például akadnak olyan szavak, amiket nem igazán lehet más nyelvre lefordítani.

Munkabéréből jól kijön, kifizeti az albérletet, és félre is tud tenni. Jogosítványa még nincs, kerékpárt vásárolna. Vérbeli kalandorként sokat utazgat, tanárként a nyári szünidőben több ideje jut erre. 2016 februárjában brazil barátait látogatta meg. 2016 nyarán, mivel környezettudatossági szemléletváltásból eredően elhatározta, hogy nem használ repülőgépet, busszal utazott Argentínába. Útközben beugrott pár napra bolíviai barátaihoz is. Szintén busszal járt Kolumbia és a Karib-tenger gyönyörű tájain.

Kiöregedett cirkuszi állatokat gondozott

Elza a gasztronómiát tekintve is nyitott. Egyik nagy kedvence a többféle verzióban készülő gőzölt kukoricafelfújt (humitas). A másik a zöldbanánból készült, tojással, sajttal fogyasztott nokedli (tigrillo). Az utóbbi időben kezdi elhagyni az állati eredetű ételeket, főként zöldségeket, gyümölcsöt eszik, ritkábban tejtermékeket. Ha választhat, vegánul étkezik inkább. Ha nem, megeszi a húsételt is. Ecuadorban könnyű helyzetben van, mert az összes gyümölcsfajta folyamatosan érik. Korábban vezetett blogot arról, hogy hetente új egzotikus gyümölcsöt próbált ki.

Megosztotta még egy felejthetetlen élményét: önkéntesként pár napig a dzsungelbeli állatrezervátumban kiöregedett cirkuszi állatokat gondozott. Sokféle állatot etethetett, ezekből a koátit (ormányos medve) és a teknősöket emelte ki.

Legutóbb februárban járt idehaza, egy jó barátja esküvője miatt, akkor beszélgettünk. A jövőről hiába kérdeztem, legyintett, s leintett. Hát így él egy magyar lány, mint hal a vízben, Dél-Amerikában.