Csepregi Éva: „Én a Földön ismeretlen nem maradok!”

Édesanyjának is ez a slágerük volt a kedvence, talán azért is, mert ez fejezi ki legjobban az elszántságot, amely az ő egész pályafutását jellemezte. Erről is beszélgettünk Csepregi Évával, a népszerű énekesnővel, aki úgy érzi: újra divatba jöttek.

A Neoton Família sztárjai is felléptek nemrég Veszprémben az arénában tartott nagy sikerű retró koncerten. Ebben a formációban is Csepregi Éva a frontember, a dobos pedig a fia, Dávid. A beállásnál azonban nem anyának szólította, hanem Évának, és az énekesnő szerint nincs ezzel baj, hiszen a színpadon kollégák, zenésztársak, gyermeke pedig már felnőtt, önálló férfi, saját élettel, s arra ő soha nem telepedett rá.

Amikor arról kérdeztük Csepregi Évát, hogy miért nem ment ki a divatból a Neoton, azt válaszolta, ő inkább azt érzi, egyre jobban divatba jönnek. Ennek szerinte az a titka, hogy a zenéjük, szövegeik a nyolcvanas években is a széles közönségnek készültek, és sok ember életében, sorsában, gondolataiban amolyan kis példabeszédként működnek szerelemről, elválásról, évszakokról, érzésekről. Nyárról, találkozásokról, csalódásról, örömről, vidámságról, hangulatokról – az életről. Ezekhez pedig nem mert hozzányúlni azóta senki.

A másik magyarázat szerinte még az is, hogy régi rajongóiknak a gyermekei is találkoztak a Neoton dalaival, így generációkat ölel át a zenéjük, amely róluk szól – akár egy közös emlék -, és ezt adták át a közönségnek.

Arra a felvetésre, hogy miért nem születnek új dalok, új lemezek tőlük, azt válaszolta, ennek összetettek az okai. Ré-gebben a Neoton sikerszerzői (Pásztor László, Jakab György, Hatvani Emese) révén magasra került az alkotói mérce. Ez a hármas széthullott. Ő készített szólólemezeket, írtak friss számokat, nem is egyet, rákerültek albumokra, ám a rádiók mindig ragaszkodtak a jól bevált hat-nyolc klasszikus Neoton-slágerhez, és így az új szerzemények nem tudtak eljutni a közönséghez. Ám nem adják fel, van a tarsolyukban ötlet, dal, s szeretnék majd azokat megmutatni a nézőknek.

- Érdekes, hogy annak idején viszont Napraforgó lemezünk legnagyobb slágerét, a Santa Mariát nem játszották a rádiók. Pontosan nem tudni, miért. Lehet, azért is, mert a sanzonbizottság talán túl klerikálisnak gondolta. Koncerten elhangozhatott, de a közönséghez nehezen jutott el ez a húzószámunk, s ez hátránya volt annak az albumunknak. Külföldön viszont nagyon sikeres lett a dal – mesélte az énekesnő, aki arra a felvetésre, hogy Erdős Péterrel, a „magyar popcézárral” a hanglemezgyár egyik vezetőjével a hátuk mögött ők sok előnyt élveztek, s ezért főként a rockzenészek megbélyegezték őket, mert szerintük a Neoton miatt nem jelenhettek meg lemezeik, Csepregi Éva azt válaszolta: ez butaság.

Hozzátette: pont Erdősnek köszönhetően kapott szabad utat sok lemez és előadó. Bőségesen jelentek meg rockalbumok, hiszen akkor a stílus népszerű volt, és remek magyar együttesek alakultak.

- A szakma rengeteget köszönhet Péternek. Ő állt az élére annak, hogy legyen előadói jogdíj, felépítette a dorogi hanglemezgyárat. Érdekelte a popzene, és nagyon jó menedzseri érzéke volt. Tudta, érezte, miből lehet siker. Ő nagyon hitt a Neotonban, beletette a lelkét, s már annak idején foglalkozott a csapattal, mielőtt mi közelebb kerültünk egymáshoz. Ekkor ezt jelezte Bors Jenőnek – az akkori igazgatónak -, és ezután egy menedzsment döntött a hanglemezek gondozásáról, nem egyedül ő. Sőt, még arra is nagyon figyelt, hogy az ORI-ban (Országos Rendezői Iroda – a szerző) a gázsinál se legyen előnyünk. Mi jóval kevesebb pénzért léptünk fel, mint a többiek – hangsúlyozta az énekesnő, aki szerint az, hogy tíz év alatt majdnem nyolcmillió lemezt adtak el a nevük alatt, bizonyította Erdős Péter tehetségét, tudását és azt is, hogy olyan együttes mögé állt, amely képes volt ilyen szinten megtalálni az utat a közönséghez. Az pedig, hogy a mai napig ennyien szeretik és követik őket, mindennél többet mond erről a kérdésről.

Talán kevesen tudják, hogy a ’90-es évek közepén, amikor csendesebb volt a zenei pályafutása, a népszerű énekesnő rendszeresen játszott a Ruttkai Éva Színházban. Egy véletlennek köszönhetően – ugyanabban az épületben volt akkor alapított énekiskolája és a színház – a társulat vezetői váratlanul megkeresték, nincs-e a kedve eljátszani a Hippolyt, a lakájban Mimi szerepét. Igent mondott erre, azért is, mert abban a produkcióban Schneidernét Dolly alakította. Ezután játszott még a Kaktusz virága és a Vidám kísértet című darabban. A Shirley Valentine című elő-adásban egyedül lépett a közönség elé, és gyakorlatilag ez volt az első Neoton-musical, hiszen közben több slágerüket is énekelte. Fontos és meghatározó volt számára, amikor Vincze Lillával közösen eljátszhatták Edith Piaf és Marlene Dietrich barátságának történetét. Szívesen emlékszik vissza arra is, hogy egy pécsi produkcióban, a Boldog születésnapot! címűben beugrott Liptai Claudia helyett egy szerepre, és ekkor együtt játszhatott Hegyi Barbarával, Balikó Tamással, s ez máig nagy élményként, szép emlékként él a lelkében.

- Erdős Péter mindig mondta nekem, hogy jó lett volna színészetet is tanulnom, mert az mindig jól jön a színpadi jelenléthez a koncerteken is. Egyébként igaza volt. Amikor belekerültem a színházi világba, és jött az egyik próba a másik után, akkor rájöttem, mennyi mindent nem tudok. Így is nagy élmény volt számomra ez a kirándulás, amelynek azért sem lett folytatása, mert újra egyre több zenei feladat, koncert várt rám – fűzte hozzá az énekesnő, aki, ha filmet forgatnának az életéről, pályafutásáról, zárójelenetként azt a képet választaná, hogy arénakoncertre készül, telt ház várja, és kivilágítva ott villog a felirat: Éva.

Mint mondta, édesanyjának 1981-es lemezükről az Egyszer megértelek című daluk volt a kedvence. Ebben található egy mondat az elszántságról: „Én a Földön ismeretlen nem maradok!” Ez a lélektükre is. Sikerült betartania.