Hatalmas csatában védték meg a palotai várat a hős magyar vitézek

Nagyszerű diadalra emlékeznek

Az évek során országos hírűvé vált rendezvénnyel Thury György kapitány és hős várvédő katonái előtt tisztelegnek a szervezők. 1566-ban ugyanis 500 hős vitéz védte meg az Arszlán pasa vezette, nyolcezer főt számláló török sereg ellenében a palotai várat. Erre a nagyszerű diadalra emlékeznek 2014 óta minden év júniusában Várpalotán.

Most is a palotaiakkal voltak az égiek

Már pénteken színvonalas programoknak tapsolhatott a nézősereg. Volt felvonulás és hadimustra, tűzzsonglőrök adtak műsort, ám a szombati nap igazán látványosra sikeredett. Ugyan délelőtt még eső áztatta Várpalotát, s félő volt, hogy nem épp közönségbarát időben kell megrendezni a várostromot, ám végül kiderült: ahogy 482 évvel ezelőtt, úgy most is a palotaiakkal voltak az égiek. Délutánra elállt az eső, kisütött a nap, így semmi akadálya nem volt annak, hogy újfent emlékezetes várjátékkal tisztelegjenek a várvédő hősök előtt.

Íjászok, solymászok, zenészek

Már Mónus József sokszoros világbajnok távlövő íjász bemutatójára és a Langaléta Garabonciások humoros produkciójára is sokan kíváncsiak voltak, ám az agárfuttatásra és a lovas agarászásra már kisebb tömeg gyűlt össze a Thury-vár mögötti parkban. Ezt követően a vár előtt Krekács Zoltán mestersolymász lóháton bizonyította, hogy ember és madár között is lehet tökéletes összhang, s nagy sikert aratott a Mesi Trió török-magyar népzenei előadása is.

Milyen volt a XVI. századi végvári élet?

Kora estére már többezresre duzzadt a tömeg Várpalota központjában. A felállított mobillelátókon percek alatt elfogytak a helyek, így sokan állva voltak kénytelen követni az eseményeket. Volt is mit nézni, hiszen ezúttal is közel kétszáz hagyományőrző érkezett a Diadal napjára a városba, hogy Töll László ezredes, hadtörténész alapos, ám mindenki számára érthető narrációja mellett megidézze a XVI. századi végvári életet. Előbb török és magyar vitézek párbajoztak a küzdőtéren, kopjatörésnek és lovas küzdelemnek is tapsolhatott a nézősereg, majd a Thury György kapitányt megszemélyesítő Oláh Tibor ballagott ki a közönség elé, hogy megütközzön egy hatalmasra nőtt török harcossal.

A „Dunántúl oroszlánja”

A történetírók szerint Thury hatvannál is több párbajt vívott meg sikerrel, több ezer kilométerről érkeztek vitézek a „Dunántúl oroszlánjához”, hogy összecsapjanak vele. Persze senki nem járt sikerrel. Kemény küzdelemben ugyan, de a nagydarab török is kénytelen volt meghajolni a várvédő kapitány nagysága előtt. A Diadal napja látogatói a középkori ítélkezési rendbe is belepillanthattak, a tolvajokra – természetesen csak imitálva a súlyos büntetést – kézlevágás, illetve akasztás várt.

Vert seregként kullogó törökök

A nap, s egyben a hétvége csúcspontja ezúttal is az esti várostrom volt, ahol közel kétszáz hagyományőrző feszült egymásnak, hogy lódobogás, puskaropogás és ágyúdörgés közepette idézzék meg az 1566-os diadalt. A kiválóan megkomponált, pirotechnikai eszközökkel is alaposan megtámogatott csata természetesen ezúttal is magyar győzelemmel zárult, a törökök vert seregként voltak kénytelenek elkullogni a Thury-vártól.