Lelkész házaspár segít továbblendíteni a megakadt párkapcsolatokat

Tarts szorosan! címmel szervezett párkapcsolatban élők napját január utolsó szombatján a Pápai Református Egyházközség. Az Immanuel Közösségi Házban együtt járók, jegyes- és házaspárok, összesen kilenc pár vehetett részt a Szőke Attila és Etelka lelkészek, házaspárokkal foglalkozó terapeuták tartotta kurzuson, amelyen hallhattunk játszmákról, mérgező helyzetekről, ezek megoldásáról és a tabuként kezelt, mégis fontos szexualitásról.

Szőke Attila Dunakeszin református lelkipásztor, felesége az egyház Házasság- és Családsegítő Szolgálatánál dolgozik szaklelkigondozóként. Közösen hét éve tartanak preventív jellegű, házasságról szóló előadásokat, tréningeket, illetve igény szerint lelkigondozói tanácsadást, terápiát. Mint mondták, ezek a megakadt házasságot, a megbillent egyensúlyt lendítik tovább, frissítik fel.

– Külső terapeutákkal is dolgozom több helyütt, de Attilával dolgozni teljesen más atmoszféra. Nemcsak nekünk plusz élmény a kapcsolatunkban, hanem talán a pároknak is természetesebb így. A pápai napot arra szántuk, hogy a párkapcsolati kötődési térre fókuszáljunk, s azon belül értelmezzük a konfliktusokat, nehézségeket, az egymástól elszenvedett sebeket – jegyezte meg Etelka.

Mint vallja, a párkapcsolat nagyon fontos az Isten-kapcsolatunkban is, hiszen arra lettünk teremtve, hogy egy szabad, partneri kötődésben a szeretet virágozhasson. Ha dolgozunk rajta, és megfelelően adunk teret a szeretet-dinamikáknak, Isten-kapcsolatunkban is nyílást, gyógyulást, közelség-élményeket hozhat. Ugyanakkor ez oda-vissza hat, mert egy szentélyről van szó a kötődésben: ha megosztjuk Istennel az elsődleges érzéseinket, a félelmeinket, az vele is megerősíti a kapcsolatot, és ezen erőforrásokat behozhatjuk az emberi kötődésbe. A lélek előrejutását csak a szeretetkapcsolataink által érhetjük el. A társunk jó tükör arra, hogy Krisztus-arcúvá váljunk a szeretetben.

– Ismerjük meg a kötődési mintáinkat, szükségeinket. Mivel az istentől elszakadt állapotban születünk, tele vagyunk ilyen szükségekkel, amiket aztán egy életen át be szeretnénk tölteni. Erre Isten kínálja az ő szeretetét, a társunkkal való tér pedig egy segítő lehetőség, hogy a szeretetben növekedjünk – így Etelka.

Attila elmondta, a házasság olyan jelenség, ami nem kér enni, de éhen tud halni. Aki nem foglalkozik vele, éhezteti azt. Rendszeresen tenni kell érte, és ez egyfajta tudatosságot igényel. Ahol már ellehetetlenülések vannak, ott merjenek külső segítséget kérni pszichológustól, terapeutától. Ez ma már egyre elfogadottabb.

Az a tapasztalatuk, hogy a férjek kezdetben kéretik magukat a terápiás részvételt illetően, de aztán igénylik a folytatást, s jobban megnyílnak, ha nemenként külön történik az előadás utáni csoportbeszélgetés.

– Nem lehet megúszni azt, hogy érzelmileg bevonódottak, elérhetőek legyünk egy kapcsolatban. Legyünk tisztában a saját érzéseinkkel, azokat tudjuk kifejezni, megfogalmazni. Fontos, hogy érzelemgazdag legyen a kapcsolat, így a párunk nem csak kollégiumi szobatársnak érzi magát, akivel feladatokban jól együtt tudunk működni. Nem lehet száraz racionalitással megoldani vitákat, be kell vonódni, néha akár a saját sérülékenységünkről is vallva. Ma leginkább erre éhesek a házastársak – osztotta meg Attila a főként férfiaknak szánt gyakorlati tanácsait.

Etelka pedig a feleségeknek üzeni: a megjelenő indulatainkat, érzéseinket ne nyeljük le, ne halmozzuk fel a békesség kedvéért, inkább konfrontálódjunk, beszéljük meg az érzékelt problémákat. Tanuljunk meg veszekedni, mert enélkül nem lehet érzelmileg összehangolódni. Ha a harcos amazonlélek helyett a bölcs, szelíd Madonna-lélekre figyelve vitázunk, egész más fülekre talál a mondanivalónk.