Másképp gondolkodni, nézni és csinálni – Nyílt nap a Janka-tanyán

Jelenleg 11 foglalkoztatottja van, akik zömében a húszas éveikben járnak

A legfiatalabb 20, míg a legidősebb felnőtt 41 éves a csoportban.

A Janka-tanyán évente egy alkalommal nyílt napot tartanak. Így volt ez néhány napja is, amikor ellátogattam a különleges intézménybe. Már sokszor elautóztam előtte, de a takaros épület és a gondozott udvar annyira belesimul a faluképbe, hogy eddig észre sem vettem. Most, hogy tavaszodik a ház előtt, az utcán a Janka és a Tanya feliratú, szépen lefestett padok segítettek megtalálni úti célomat.

A központot Bárányos Katalin és a holland Janneke Brinks álmodta meg és hozta létre egy 2014-ben elnyert uniós pályázat segítségével. Ők ketten évekkel ezelőtt együtt dolgoztak Magyarországon egy fogyatékosokat gondozó intézetben. Hollandiában továbbképezték magukat, és az ott megszerzett tapasztalatokra alapozva valósították meg a napközis rendszerű foglalkoztatót. A Janka-tanya elnevezést a keresztnevükből rakta össze a két tulajdonos, Tótvázsonyra pedig egy családlátogatás során leltek rá. Megtetszett a környék és az, hogy közel van a Balaton. Utóbbi azért fontos, mert nyaranta sok önkéntest fogadnak Hollandiából, akik a nyaralást kombinálják a segítő munkával. Nyugalomra leltek itt, és mégis megtalálható minden a közelben. Szerencsére az önkormányzatnál is pozitív fogadtatásra leltek, és azóta is mindenben támogatják őket. Sok feladatot kapnak, amiért fizetnek is nekik. Az együttműködés keretében rendben tartják a helyi játszótereket, füvet nyírnak, gazolnak, kapálnak és a fából készült szabadtéri játékokat, padokat is karbantartják. Emellett parkot gondoznak a helyi hotelben, és hetente kétszer egy veszprémi szupermarketben dolgoznak. A Tótvázsonyi Ifjúsági Egyesülettel is nagyon jó a kapcsolatuk, és a falu közössége is befogadta a kis csapatot.

– Már tudják, hogy a munkatársaink mire képesek. Eleinte csak azt hallottuk, hogy sajnáljuk szegény fogyatékosokat, ne dolgoztassátok már őket. Most már látják, hogy ők is képesek rá, hogy elvégezzenek feladatokat, persze mindenki a maga módján, hiszen más értelmi szinten állnak. Már dicsérnek is minket, hogy ügyesek vagyunk – meséli Katalin.

A tanyán három foglalkoztató pedagógus és egy rehabilitációs tanácsadó segíti a munkát. A napi rutin során kisebb csoportokban dolgoznak egy-egy pedagógus felügyelete mellett. Kertészkednek a saját kertjükben. Raklapok újrahasznosításával készítenek tálcákat, fadíszeket. Diót törnek és pucolnak, akár rendelésre is. Háromdimenziós képeslapokat is készítenek, melyekből egyre többet vásárolnak – sorolja büszkén Katalin.

A csoport fele korábban a veszprémi Kozmutza Flóra Készségfejlesztő Speciális Szakiskolában tanult, a másik fele otthonról érkezett, ők évek óta nem részesültek foglalkoztatásban. Mindkét fél számára nagy változást hozott a Janka-tanya. Az otthonról jövők előtt egy lehetőségekben gazdag, új világ nyílt meg, a Kozmutzából érkezettek pedig itt tanulják a felnőtté válást.

– A fejlesztő foglalkoztatás a munka világának az első lépése. A munkatársaink fejlesztő foglalkoztatási díjat kapnak, amit fizetésnek nevezünk. Nekik ez egy nagyszerű érzés. Bár nem mindenki érti a pénz fogalmát, de az, amikor mindannyian egyszerre megkapjuk a bérpapírunkat – mert mi is direkt akkor írjuk alá, amikor ők –, az büszkeséggel tölti el őket. Egyre többet keresnek, mert egyre többet tudnak dolgozni, és már itt is látszik, hogy mennyit fejlődtek – emeli ki Katalin.

Az élet napi ritmus szerint zajlik a tanyán

Reggel nyolc körül kezdenek, dolgoznak, tízóraiznak, majd újabb munkavégzés után megebédelnek. Az étkezések után közösen elmosogatnak. Az ebédszünetben mindenki azt csinálhat, amit szeretne: számítógépezhet, kirakózhat, olvashat. Ezután megint különböző feladatok várnak a fiatalokra, a nap végén pedig közösen kitakarítják a tanyát.

Janneke és Kati a munkák mellett nagyon fontosnak tartja az önálló életre nevelést. A köszönéstől a háztartásvezetésig, az ablakpucolástól a mosogatásig mindent megtanulhatnak a munkatársak, amit szeretnének. Az egyértelmű cél az, hogy a képességeikhez mérten minél önállóbb életet élhessenek.

Megtudom azt is, hogy a fiatalok, amikor ide bekerültek, általában passzívak vagy alulmotiváltak voltak.

A csoportban azonban egymástól is tanulnak, lojálisak és megértőek a másikkal

– A Janka-tanya a holland Triple C elnevezésű pedagógiai elmélet szerint foglalkoztat, melynek lényege: másképp gondolkodni, másképp nézni és másképp csinálni. Ez azt jelenti, hogy a lehetőségekre és a normális élet helyreállítására kell fókuszálni. Minden munkatársat megismerünk. Van, aki a raklap szétszedésében ügyes, van, aki a csiszolásban, és van, aki a festésben. Mi, pedagógusok szétosztjuk a feladatokat a tehetségük szerint, és amikor valami elkészül, akkor megdicsérjük őket. A feladat végén közösen megünnepeljük, hogy sikerült elvégezni a munkát, sikerült egy tálcát elkészíteni vagy a kertet rendbe tenni – ezt már Janneke meséli, miközben körbevezet a szépen rendben tartott udvaron.

Minden munkatársról személyes rehabilitációs, fejlesztési tervet készítenek, amelyben minden, pedagógiai szempontból fontos információ szerepel. Ezeket évente átértékelik a szülőkkel, hozzátartozókkal, és mindig új fejlesztési célt keresnek.

A tanyán nagyon fontos a bizalom. A szülőknek is látniuk kell azt, hogy mire képes a gyermekük. Miközben minden irányból, már a születés pillanatától azt hallották, hogy mire nem képes. A Janka-tanya ilyen szempontból egy teljesen más világ, amit szokni kell a szülőknek is, és még sok időre van szükség, hogy másképpen gondolkodjanak felnőtt gyermekükről.

Az itt eltöltött néhány óra alapján bátran állítom, hogy kisebbfajta csoda, ami itt történik. A két tulajdonos nap mint nap munkát ad és együtt dolgozik, alkot valami szépet, hasznosat a fiatalokkal, akik, bár elmúltak 20 évesek, az értelmi szintjük egy kilenc hónaposétól maximum a hat-hét éves szintjéig terjed, de gyakorlással sok mindenre megtaníthatók – és itt ez történik.