Szeretik-e a nők a nőnapot?

Munkásmozgalmi eredetű ünnep

A nemzetközi nőnap a nők iránti tisztelet és megbecsülés kifejezésének napja, amelyet 1917 óta minden év március 8-án tartanak. A nőnap eredetileg a mai virágos, kedveskedős megemlékezéssel szemben munkásmozgalmi eredetű, harcos, a nők egyenjogúságával és szabad munkavállalásával kapcsolatos demonstratív nap volt. 1857. március 8-án New Yorkban 40 ezer textil- és konfekcióipari munkásnő sztrájkolt a béregyenlőségért és a munkaidő csökkentésért. Erre emlékezve 1910 augusztusában Koppenhágában Clara Zetkin javaslatára elhatározták, hogy nemzetközi nőnapot tartanak. Magyarországon 1914-ben ünnepelték először – írja a Neumann-ház irodalmi szerkesztősége.

Harcba szálltak a jogaikért

A Sulinet tudásbázisában olvasható, hogy a 18. század végén a demokratikus szabadságjogokért folytatott harc villantotta fel először a nők számára a lehetőséget, hogy harcba szálljanak jogaikért. Mary Wollstonecraft 1792-ben írta meg A nők jogainak követelése című könyvét, amely a modern feminizmus alapköve lett. A női emancipáció legfőbb akadályát a családi zsarnokságban látta. A közfelfogással élesen ellenkezve kijelentette, hogy a nő ugyanolyan emberi lény, mint a férfi, csak a nevelés hatására válik „gyengébbé”. Követelései között szerepelt, hogy szűnjön meg a kétféle nemi erkölcs, a nőket ugyanolyan mércével mérjék, mint a férfiakat, legyen joguk tanulni, dolgozni, önálló életet élni, sőt politizálni is.

Akár sztrájkolhatnak is

A civilizált társadalmakban mára teljesen elfogadott a nők egyenjogúsága. Szavazhatnak, sportolhatnak, munkát vállalhatnak, karriert építhetnek. Sőt, ha kedvük tartja, még sztrájkolhatnak is. Tudniillik a spanyolországi nők a mai napra 24 órás sztrájkot hirdettek több nagyvárosban, hogy megmutassák, mi történik, ha a nők egy napig nem dolgoznak. A munkabeszüntetéssel követelik a nemek közti egyenlőség megvalósulását, a nők jogainak elismerését és tiszteletben tartását, a bérkülönbségek megszüntetését, a nők elleni, illetve a családon belüli erőszakkal szembeni szigorú fellépést. Továbbá azoknak a „láthatatlan” feladatoknak – a házimunkának, gyereknevelésnek – az elismerését, amelyeket a nők azután végeznek, miután hazaérnek a munkahelyükről.

Reméljük, itthon megússzuk egy virágajándékozós ünneppel! Hölgyeket kérdeztünk nőnapi élményeikről.

Nem egy napra szól

Mátyus Aliz író elmondta, ők a családban a nemzeti, egyházi ünnepekkel ellentétben a nőnapot soha nem ünnepelték. Mert azt, hogy egy nő nő, nem egy napon, hanem az életükkel ünneplik. Ez az egy nap letudhatóvá teszi a dolgot.

A virág a megbecsülés jele

Kereszt Józsefné nyugdíjas aktív éveiben a farkasgyepűi tüdőgyógyintézetben dolgozott, mint visszaemlékszik, ott nagyon szép nőnapok voltak vendéglátással, virággal. Nagyon jó érzés, a megbecsülés jele számára, ha virágot kap. Férje korábban virágot termesztett, és jó élmény volt, hogy ismerőseik előre megrendelték tőlük a nőnapi virágokat. A pápai nyugdíjas-egyesület titkáraként manapság is örömmel éli át az évente nagyszabású rendezvénnyel megtartott nőnapokat. Idén például Ihos József lesz a meghívott vendégük.

Ugyanúgy megy minden, ahogy azelőtt

Szabó Gyuláné, a pápai Nők Klubja elnöke úgy nyilatkozott, az 1969-ben, a városban elsőként alakult civil közösségben mindig virággal, élő zenés mulatsággal tartják meg a nőnapot. A tagoknak a barátságot, társaságot jelenti a klub, hiszen sokan magányosak és nagy részük egyedülálló özvegyasszony. A harminchat tagú aktív közösség korábban heti, jelenleg kétheti összejöveteleire előadókat hívnak meg, de megemlékeznek a születésnapokról, névnapokról is, anyák napján és Mikuláskor pedig iskolások kedveskednek nekik műsorral. A klubvezető arra a kérdésre, érez-e különbséget a nők megbecsültségét, a nőnap megünneplését illetően a mai és a korábbi korok között, úgy fogalmazott, ugyanúgy megy minden, ahogy azelőtt.

Kétség nem fér hozzá, hogy a szebbik nem képviselői tartják össze a családokat, a közösségeket, a társadalmat. Teherbírásukért, a (természet által) rájuk rótt – vagy önkéntes – extra vállalásaikért adózzunk hálával. És ne csak a nőnapon.