Ötvenöt éve alpesi jégexpedíció haladt a Balaton jegén

A Balaton jege is kitűnő expedíciókat szolgált versenyszellemű sportolóknak, sőt, a sziklamászók is az alpesi terep hiányában  itt a több méteresre hízott jeges, befagyott Balatonon gyakoroltak, edzettek. A Veszprém Megyei Természetbarát Szövetség akkori gondozásában működő, vándorzászlóval kitüntetett Pétfürdői Munkás Testedző Egyesület Természetjáró Szakosztály sziklamászó csoportja 1963. január 18.-20 között Szabady Béla vezetésével több napos expedíción vett részt a Balaton teljesen, végeláthatatlanul befagyott jegén.

A hosszú és mindenre kiterjedő, gondos előkészítés után a szakosztály 7 tagja és két budapesti vendég, -köztük egy hölgy,- sziklamászók és gyalogos természetjárók Keszthelynél léptek a Balaton jegére. Sátraikat, felszerelési tárgyaikat 4 ródlin és pingvinkakasnak elnevezett vasszánkón vontatták maguk után Balatonkenese felé, a Balaton teljes hosszában.  Mászókötél nélkülözhetetlen volt, a rianásokon sem volt veszélytelen az átkelés. Az első éjszakát Badacsony és Révfülöp között töltötték kis sátortáborban. Másnapi túrájuk már Tihany felé közeledett, ahol tervezték a második éjszakai tábort felállítani. Először tervezett tihanyi rév melletti táborhely helyett inkább a Tihany és a Balatonfüred közötti területet választották, a füredi mólótól mintegy 500 méterre vertek sátrat a jégen, a parton sétáló téli üdülővendégek nagy ámulatára. Aznap este még a Veszprém MegyeiSzövetség elnöke, Komáromy Jenő és szakosztályuk vezetője, Lehoczky Jenő látogatta meg őket a sátortáborukban. Vasárnapra már mínusz 18-20 fokot is mutatott a hőmérő, korán indultak, hogy a kitűzött időben Kenesén legyenek.

Ez a szakasz bizonyult a legnehezebbnek, hiszen itt már hatalmas hó és jégtorlaszokon kellett átkelniük, a szánkókat, szánokat csak kézbe emelve lehetett a torlaszok túloldalára átvinni. E nehézségek dacára a kitűzött időben az utolsó 100 métereket az eléjük siető mintegy 200 fő kíséretében tették meg.  Háromnapos viszontagságos jégtúra után a balatonkenesei strandon értek célba. A Veszprém Megyei Természetbarát szövetség elnöke, a szakosztály vezető, valamint az aggódó közönség köszöntötte a bravúros teljesítményt nyújtó partot ért természetjárókat. Elmesélték az érdeklődőknek, hogy a legnagyobb hiányt az ivóvízben érezték, hiszen azt nem lehetett cipelni, mert a mínusz  18-20 fokos hidegben befagyott. A kenyér pedig csak felmelegítve volt ehető, mert csontkeménnyé fagyott néhány óra alatt. Viszont jó szolgálatot tettek a zacskós levesek, a felmelegíthető konzervek, a hóléből és jégből főzőtt kávé, tea. A sült húsételek is csak felmelegítve voltak élvezhetőek. A keksz és a kétszersültek is jó ételeknek bizonyultak.

Az 55 évvel ezelőtt sikeresen lebonyolított turistatörténeti expedíciót 3 napon át végig a parti sávból követték nyomon és kisérték figyelemmel. A jégkaland az elkövetkezendő években is elég nagy visszhangot váltott ki, későbbi években még próbálkoztak újra az elindításával, de az időjárási viszonyok már többet nem tették lehetővé a több napos expedíciós gyalogolást a Balaton teljes 77 km-es hosszában.