Új épületbe költözne az érsekségi levéltár

– Az archívum jelentőségét egyedülálló oklevélgyűjteménye adja. Az igazgató elmondta, az országban mintegy kétszázezer középkori oklevelet tartanak nyilván – az 1526. augusztus 29., a mohácsi csata napját megelőzően született dokumentumokat nevezik így –, melyek a középkori magyar királyság, tehát a mai Kárpát-medence területéről maradtak fenn. Ennek több mint a felét a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára őrzi Budapesten, ezt követi az esztergomi Prímási, illetve a Pannonhalmi Bencés Főapátsági Levéltár. A negyedik legtöbb középkori oklevéllel, körülbelül 1900 darabbal Veszprémben lehet találkozni – mondta el Karlinszky Balázs, a Veszprémi Főegyházmegyei Levéltár igazgatója, aki arról is beszámolt, hogy a levéltárnak elsősorban az iratmentéshez, illetve az 1990 után létrejött egyházmegyei intézmények, pl. az iskolák iratainak tárolásához kapcsolódó megnövekedett helyigénye és a speciális kezelést igénylő iratok megfelelő tárolásának biztosítása miatt költözés előtt áll.

Mivel foglalkozik egy levéltáros?

– Sokak számára talán meglepő, hogy az érseki palota földszintjén raktárak vannak. Itt találhatók ugyanis az érsekség levéltárának és könyvtárának raktárai, irodái – mondta az archívum vezetője. – Levéltárosi tevékenységünk az iratok őrzésén, rendezésén és a kutatásra való előkészítésén túl az utóbbi évtizedekben új feladatokkal bővült. Ennek jelentős részét teszi ki a vidéki plébániákról történő iratmentés. Van, amikor piszkos, penészes iratokat kell begyűjtenünk, amelyek az egészségre is ártalmasak, ezeket különös körültekintéssel kell kezelni: szállítani, fertőtleníteni és raktározni. Közel száznyolcvan plébánia található az egyházmegyében, harmaduk betöltetlen, a szomszédos plébánia által oldallagosan ellátott. Főleg ezekről az üresen álló plébániákról hozzuk be az ott kallódó iratokat, de nyitottak vagyunk a többi atya megkeresésére is, ha úgy gondolják, hogy hivatali levéltáruk jobb helyen lenne nálunk. Ezen túl a rendszerváltást követően megalapított egyházmegyei fenntartású óvodák, iskolák, a főiskola, a szociális otthonok és a Caritas, valamint a kulturális intézmények – Szaléziánum, Gizella Gyűjtemény, Érseki Könyvtár – iratai is az érseki levéltár gyűjtőkörébe tartoznak. A feladatbővüléssel raktári kapacitásaink nem tartottak lépést, s ezt a megnövekedett feladatigényt hivatott az új épület kielégíteni.

Funkciót kap a romos ingatlan

– A piarista rendházba megyünk. Egy 2014. évi törvény értelmében az állam átadta az épületet az Veszprémi Érsekségnek, amelyet az 2015 szeptemberében vett birtokba. Az épületben 1950 előtt piarista szerzetes-tanárok laktak. A rendházhoz tartozott a szomszédságában álló híres, egykori piarista gimnázium, és később itt működött a közgáz is. A néhai szerzetesi épület 2006 óta üresen állt, korábban a megyei levéltár, majd rövid ideig a múzeum használta. Az alapvető kárelhárítás 2015 ősze óta megtörtént, most a felújítási munkálatok megtervezése van soron, s bízunk abban, hogy idén ősszel megkezdődhez az építkezés. A teljes felújítás, átalakítás megközelítőleg 500 millió forintba kerülne, reméljük sikerül az ehhez szükséges forrást előteremtenünk – mutatja a még kihalt épületet az igazgató, aki úgy véli, a majd levéltárként újjászületett, szakkönyvtárat, restaurátorhelyiséget, kutató- és rendezvénytermet is magába foglaló épület méltó kulturális értéket képviselhetne mind a turisták által gyakran felkeresett várban, mind a város életében.

Az iratmentésnek a technológia vívmányainak megjelenésével új útjai jelentek meg az utóbbi években, segítve mind a levéltár, mind a kutatók munkáját. Az érdeklődőknek ma már nem szükséges személyesen felkeresniük a levéltárat, mivel van online kutatási lehetőség, ahol digitális formában elérhetők például az anyakönyvek is. – A digitalizálás intézményünkben 2016 júniusától működik. Ennek részben állományvédelmi okai voltak, részben pedig így próbáltuk levéltárunkat a kutatók minél szélesebb körei előtt megnyitni.

Az új épület egyszerre szolgálná az érsekség és a levéltár érdekeit, illetve a vár testén régóta szomorú sebként tátongó üres és romos ingatlan valós funkciót kapva a város egyik ékkövévé válhatna mindannyiunk büszkeségére.

Nyilvános, de kevesen ismerik

– Jelenleg három raktárunk és egy irodahelyiségünk van, a kutatótermen a Veszprémi Érseki Könyvtárral osztozunk jelenlegi helyünkön, az érseki palotában van – mutatja a meglehetősen zsúfolt helyiségeket Karlinszky Balázs, a Veszprémi Főegyházmegyei Levéltár igazgatója. – Az állami, önkormányzati, felsőoktatási és szaklevéltárak mellett az egyházi levéltárak alkotják a hazai levéltári rendszer ötödik csoportját, az úgynevezett nyilvános magánlevéltárakat. Ennek értelmében a Veszprémi Főegyházmegyei Levéltár is nyilvános, tehát kutatható, vagyis nyitvatartási időben kutatókat fogadunk, másrészt magánlevéltár, tehát az itt őrzött dokumentumok a Veszprémi Érsekség tulajdonát képezik, ugyanakkor a nemzeti kulturális örökség részét alkotják. Úgy vélem, bár szakmán belül ismerik az intézményt, adottságaink miatt nem valós súlyunkkal tudunk részt venni a kulturális közéletben.

A legrégebbi dokumentumok

– A legrégebbi eredeti dokumentumunk 1079-ből származik; egy oklevél, melyben azt olvashatjuk, hogy Guden, I. Szent László király vitéze Paloznakon fekvő javait uralkodói engedéllyel a veszprémi székesegyházra hagyja. Ez az irat tulajdonképpen egy végrendelet, ilyen oklevelekkel juttattak javakat a középkorban szokásos módon a halálra készülők valamilyen egyházi intézménynek saját lelki üdvük érdekében – fejtette ki az igazgató. – Az oklevelek szinte kizárólag latinul íródtak, hiszen Magyarországon 1844-ig latin volt a hivatalos nyelv. Az oklevél további egyedi vonása a rajta lévő függőpecsét, amely nem a királyhoz, valamelyik bírájához vagy egy egyházi intézményhez, hanem Guden vitézhez, egy magánszemélyhez tartozik. Másképp fogalmazva: ez a dokumentum a legrégebbi, eredetiben fennmaradt magánoklevél a Kárpát-medencében.

– Ez már az Árpádok uralkodásának végén, az oligarchák korában készült, mikor az ország egyes területei felett teljhatalommal rendelkező bárók az uralkodó családon belüli ellentéteket kihasználva földbirtokokat kaptak és megerősödtek. 1276-ban Csák Péter, az akkori nádor feldúlta a veszprémi székesegyházat: a liturgikus tárgyakat, kincseket elrabolták, fosztogattak, és leégett a székesegyház is. Ezt követően a király, IV. László több adományt biztosított a püspöknek és a székesegyház papságának, a székeskáptalan tagjainak (a kanonokoknak) – mutatja Karlinszky Balázs egy 1276-os adománylevél nemesmásolatát, melyből kiderül, az uralkodó a foki (siófoki) vámot adományozta a pusztítás ellentételezéseként. A nemesmásolat, mint mondja, korabeli technikával, korabeli hordozóeszközre, korhű íróeszközzel és tintával megírt dokumentum. – Ez kiállítási célra készült, az eredetieket a raktárunkban őrizzük, mivel az erős fény, a hőmérsékletingadozás és a páratartalom nem tesz jót nekik. Egyébként erre az 1276-os foki adománylevélre hivatkozva állítják, hogy a Veszprémi Egyetem az ország első egyeteme, mivel az áll benne, hogy a nádor pusztítása során a veszprémi székeskáptalan iskolája is elpusztult, ahol olyan színvonalú oktatás folyt, mint a párizsi egyetemen. Ez az oklevél az egyetlen forrás a középkori veszprémi univerzitásra; nem ismert azonban egyetlen oktatója, itt végzett hallgatója vagy az egyetem alapítólevele, márpedig e kritériumok teljesülése nélkül nem állítható biztosan, hogy működött-e az egyetem vagy sem. Ettől függetlenül lehetünk rá büszkék, hogy a székesegyházi iskolában olyan nívós oktatás zajlott, mint az egyeteméről híres Párizsban – mondja el az igazgató.

A következő nemesmásolat, melyet megmutat, 1476-ból, Vetési Albert püspök idejéből származik. – Vetési Mátyás király kedvelt diplomatája volt, veszprémi püspökként és a királyné kancellárjaként gyakran megfordult az udvarban. Nem meglepő tehát, hogy az oklevél iniciáléja hasonló elemeket mutat, mint amik a Mátyás udvari könyvtárából származó Corvinákat díszítették. Az összes középkori oklevelünk egyébként már az interneten is elérhető, kutatható – teszi hozzá az igazgató.

Műfajok sokszínűsége

Ezeken túl persze rengeteg műfajban íródtak az elmúlt évszázadok során egyházmegyei hatáskörű dokumentumok, melyek mind fellelhetők a levéltárban. A leggyakrabban kutatottak például a birtokjogi iratok, a püspökség hivatalos levezése és az ezekhez tartozó mutatókönyvek, a püspöki körlevelek, leveleskönyvek, az egyházlátogatási jegyzőkönyvek, lélek-összeírások, anyakönyvek stb. – Ha a püspöknek valamilyen közlendője volt akár a hívekkel vagy az egyes plébánosokkal, akkor azt az ún. körlevélben tette meg. Ez jelenleg is létező irattípus, persze ma már az e-mail és a telefon korát éljük, máshogy működik a kommunikáció, de például a körleveleket 1726-tól kezdve megtaláljuk az archívumban. A leveleskönyvekből (protokollumokból) az értő kutató az egyházmegye irányításának teljes spektrumát megismerheti, s az iratok megfogalmazásából az egyes püspökök – akár Padányi Biró Márton – személyisége is visszatükröződik. A 19. század első felében megváltozott az irattári rend, ezt követően már sorszámozva iktatták az aktákat, esztendőről esztendőre. Évente akár több ezer irat is keletkezhetett. Az ezekhez tartozó iktatókönyvek ma már szintén elérhetők online. 1895. október 1-jéig az egyházi anyakönyvek számítanak hivatalos anyakönyvnek, onnan kezdődik aztán a polgári anyakönyvezés. A plébániákon 1895 előtt és után is vezették az anyakönyveket, ezeket most igyekszünk begyűjteni.

Egyre többen kutatnak online

A nagyon régi dokumentumokat főleg tudományos érdeklődésű kutatók kutatják – már csak latin nyelvezetük miatt is –, viszont a levéltári kutatók kilencven százaléka családfakutató, akik az őseit keresik. Bármely iratunkhoz hozzáférhet tizennyolcvadik életévét betöltött személy. Az 1950 utáni, zárolt anyagok esetében kutatóintézeti vagy egyetemi támogató nyilatkozatra van szükség a betekintéshez. A jogszabályi környezet értelmében az egyházi anyakönyvi bejegyzések a születések esetében 90, az esketéseknél 60, a halálozásoknál 30 évig csak az egyenes ági leszármazók számára hozzáférhetők, ezen időhatárokon kívül azonban szabadon kutathatók. Néhány éve, az e-kutatás megkezdése előtt  csúcslátogatószámuk 320-350 fő volt évente. Az e-kutatás bevezetése után tavaly például éppen elérték a kétszázat, viszont az online felületen regisztrált kutatási esetek száma 600 körül van. A tendencia egyre erősödik, viszont csak az kutatható online, amelynek megőrzése a levéltár falai között, megnövelendő raktárai kapacitások révén biztosított.