Veszprém gyönyörű és élhető – Az itt élők büszkék a városukra

Sok-sok kérdéssel felvértezve vágtam neki a városnak, ám „csak” a várig jutottam, hiszen gyorsan kiderült: a veszprémiek nagyon szeretik városukat és szívesen beszélgetnek olyanokkal is, aki nemrég él a környéken, vagy dolgozik a városban. Judit, Brigitta és Sándor is, akikkel szakadó hóesés elől egy kávézóban ültünk le beszélgetni a városról.

- Nagyon szeretjük ezt a környéket! Szépen kiépítették a sétányt a vár alatt, és az épületet, a Szaléziánumot is érdemes megnézni – mondta érdeklődésükre Judit. – Szeretem Veszprém zegzugos részét, azt hogy hegyes-völgyes. Hogy mi lenne jó? Az, ha az emberek egy kicsit többet lennének az utcán, amitől talán pezsgőbb lenne a város. – A Balatonhoz és a Bakonyhoz képest körülbelül középen vagyunk, de aki a környéken jár – akár néhány napra is – útba ejti Veszprémet – folytatta Judit. – Az igazi mozgás májusban kezdődik és szeptember végéig tart: májusban van a Gizella nap, szeptemberben pedig a Mihály napi búcsú. Biztos látta, szemben éppen az Érsek palotát újítják fel, az idén készen is lesz.

Szabó Brigitta szerint is több vonzó dolog van Veszprémben.

- Ha a város fekvését nézzük, akkor a Balaton közelsége mindenképpen, hiszen 10 percre van – fogalmazott Brigitta. – Ugyanakkor közel van a határ és a főváros is, ráadásul az utak is elég jók. Ha tavasztól az őszig tartó időszakot nézzük, akkor a különböző és bármelyik korosztálynak szóló programokat emelném ki: Bornapok, Utcazene Fesztivál, Veszprém Feszt. Ezekre nagyon büszkék vagyunk! De nagyon büszkék vagyunk a kézilabdacsapatunkra is, ugyanakkor van egy nagyszerű Állatkertünk is. Abszolút kiemelném a várat, a város jelképét. Itt őrizték a koronát, a királyi jelvényeket, és ugye Gizella királyné kedvenc tartózkodási helye volt Veszprém, ezen kívül Szent Imre itt tett szüzességi fogadalmat. Igazándiból a fiatalok szoktak néha panaszkodni, hogy kevés a szórakozóhely, hiszen a fesztiválok a nyári időszakban vannak. Elfogult vagyok, mert szeretem ezt a várost. Szeretem a Vár utcát... Nem igazán jut eszembe semmi, amin változtatnék. Ez egy jó és élhető város, ahol nincsenek nagy távolságok, autó nélkül is el lehet jutni jó néhány helyre. Ráadásul viszonylag alacsony a munkanélküliség aránya, gyorsan el tud helyezkedni az, aki akar. Jut eszembe; itt van az egyetem, ami szintén vonzó dolog.

Szabó Brigitta azt még hozzátette, hogy számára a legkedvesebb hely a vár és a Veszprém-völgy, aminek két Árpád-kori rom található a végein. A helyet a veszprémiek és a turisták is nagyon kedvelik.

- Én bevándorló vagyok Szabolcs megyéből, 1954-ben kerültem ide egyetemistának és itt maradtam – ezt már Papp Sándor, nyugalmazott egyetemi tanár mondta mosolyogva. – Idegenként ismertem meg ezt a várost, hiszen '54. augusztusának végéig nem jártam itt. Nekem ez a sziklás terep is új dolog volt, hiszen Szabolcsban maximum 100 méteres homokdombok voltak. Ami itt annak idején számomra fontos volt, az az egyetemi tanulmány lehetősége. Egy jó közösség volt itt, egy színvonalas oktató gárda, és családias közeg fogadott. Érdekesen alakult az egyetemisták és a város viszonya, ugyanis Veszprém érseki székhely, katona város volt, és az akkori hivatalos városvezetés szimpátiával tekintett az egyetemistákra, míg a városi lakosság éppen ellenkezőleg. Úgy gondolták, hogy egy teljesen más szellemiségű fiatalság jön létre, amely a város szellemiségére negatív hatással lesz. 1956-ban megváltozott ez a dolog, hiszen a forradalom és szabadságharc városi eseményei hosszú ideig az egyetemen zajlottak és az egyetemisták benne voltak a történésekben.

Papp Sándorra mindig is a város történelmi múltja gyakorolt nagy hatást: mesélt az érsekségről, a piaristákról is. Kiderült, hogy tagja volt Veszprém város vegyeskarának is.

- Nekem a történelmi múlt és az a kulturális közeg, amibe az énekkar révén bekerültem nagy hatással volt rám, úgymond akkor léptem ki a városba – mesélte Papp Sándor, aki hozzátette: az egész pályája itt, Veszprémben zajlott.

- Olaszországban, Toszkánában járva az ember körülnéz és látja, hogy azt a vidéket az ember 3 ezer éve műveli – mondta Papp Sándor. – Ezt, a dunántúli vidéket, a római légiók már akkor művelték, és utat, hidat, városokat építettek, miközben az én szűkebb hazámban, Szabolcsban még az Ecsedi-láp húzódott. Valahogy ez benne van a levegőben. Hiába voltak hosszú és nehéz évszázadok itt is, mégis megmaradt valami, nevezzük Pannon szellemiségnek. A történelem ki- és eltörölhetetlen, igaz részben átalakul, részben eltűnik, ám összességében változatlan. Ennyi a szerelmes vallomásom Veszprém városról, ahol 64 esztendeje élek.