élt tíz évet

2018.09.08. 16:00

Volt egyszer egy vidámpark Veszprémben

Sok veszprémiben idéz fel kedves emlékeket, ha szóba kerül az egykori vidámpark – bezárását ugyanolyan veszteségként élték meg, mint a Veszprém-Alsóörs vasútvonal vagy a Csomay-strand megszűnését.

Sövényházi János

A bejárat a jellegzetes bástyákkal

Nem sokkal az 1956-os forradalom vérbe fojtása után, 1957 júniusában az MSZMP országos értekezlete megerősítette pozíciójában Kádár Jánost. A főtitkár úgy gondolta, az embereket nem a politika érdekli, hanem a „mindennapi életüket befolyásoló gazdasági és kulturális kérdések helyes megoldása” – azaz legyen mit enniük és legyen hol szórakozniuk.

Valószínűleg a kádári konszolidáció és a régről ismert „panem et circenses” jegyében született meg az ötlet a veszprémi városvezetésben, hogy állatkert és vidámpark építésével javítsák a dolgozó nép hangulatát. Még tartottak a forradalom utáni megtorlások, 1958 januárjában kivégezték Brusznyai Árpád veszprémi tanárt, de augusztus 1-jén már megnyílt az állatkert (akkor még vadaspark), két és fél évre rá elindult a kisvasút (úttörővasút), majd rövidesen megnyitotta kapuit a veszprémi vidámpark.

Az állatkert bejáratától indult az úttörővasút, itt futott be a dolomitsziklába vájt alagútba...

 

...és itt, a mostani A part alatt... játszókert előtt bukkant ki belőle Fotó: Sövényházi János/veol

Remekül választották ki a helyet, a Séd völgye mindig is kedvelt kirándulóhelye volt a veszprémieknek. A tereprendezés már 1959 őszén elkezdődött, majd rengeteg önkéntes, társadalmi munkával elkészült a vidámpark, amely 1961. május elsején nyitotta meg kapuit.

Ekkor már működött a kisvasút, ahol a veszprémi iskolák diákjai teljesítettek szolgálatot úttörővasutasként, a vidámpark bejáratától nem messze, a mai játszókert helyén pedig rövid életű kemping épült az úttörőknek.

Gyereknek, felnőttnek egyaránt örömet szerzett az utazás a kisvasúton Fotó: Karl Ákos/Napló

 

Nagyjából a játszókert területén, talán kicsit beljebb működött egykor az úttörőtábor (kemping)

 

A Séddel párhuzamosan, ebben a gyönyörű völgyben robogott a kisvasút

 

Az egykori megálló a csónakázótónál ma is látható Fotó: Sövényházi János/veol

A vidámparkban csónakázótó kis kikötővel, óriáskerék, rakéta- és hajóhinta, apróbb játszótéri játékok, padok és jelzett kirándulóutak várták a vendégeket.

A főbejárat a jellegzetes bástyákkal

 

A bejárattól nem messze, nagyjából ennek a faerődítménynek a helyén...

 

...állt egykor az óriáskerék (jobb szélen a csónak körhinta) Fotó: Pető Ádám

 

A hajóhintába nemcsak a picik, de a szülők is belefértek Fotó: Takács Rozália

 

Bejárat (kijárat?) a Veszprémvölgyi út felől

A vidámpark virágzása mintegy tíz évig tartott. Hétvégeken itt volt a fél város, kikapcsolódni vágyó felnőttek, vidáman játszó gyerekek, a park mindenkié volt. Képeslapok, leporellók, bonbonosdobozok (emlékszik még valaki a hatszögletű Százszorszép bonbonra?) és egyéb dísztárgyak tanúskodtak az itt folyó életről és őrizték meg az emlékét.

Szinetár Miklós 1971-es Csárdáskirálynőjének több jelenetét is itt forgatták – ugye felismerjük a csónakázótavat és a „sóhajok hídját”?

A csónakkikötő...

 

...és a „sóhajok hídja” 47 évvel később

1971-től annak ellenére, hogy a vidámpark népszerűsége, látogatottsága töretlen maradt, a fenntartásához szükséges pénzt csökkenteni kellett. Megszűnt a kisvasút, lebontották a hintákat, eltűntek a csónakok, az óriáskeréknek csak a betontalapzata maradt meg, lassacskán elhordták a padokat és minden mozdítható építőanyagot, a tó eliszaposodott. Többször szóba került ugyan a park megújítása, azonban általában pénz hiányában ez mindig elmaradt.

A '80-as években Bándi László helytörténész kezdeményezésére szerették volna legalább a kisvasutat újraindítani, ez azonban egy egészen triviális ok miatt nem sikerült: nem találtak két olyan nyugdíjas mozdonyvezetőt, aki vállalta volna a feladatot. A vasúti kocsikból óvodák udvarára került egy-egy darab, aztán lassan a síneket is felszedték, és az egykor oly népszerű úttörővasútból nem maradt más, mint a lezárt alagút és a kis megálló épülete a Séd partján.

Csaknem negyven évig szomorította a veszprémieket a lepusztult vidámpark látványa, mígnem 2009 novembere és 2010 augusztusa között a Kolostorok és kertek projekt keretében a területet rehabilitálták, s ezzel végre hosszú idő után sikerült kárpótolni a helyieket a „vurstli” bezárása okozta veszteségért.

Aki kedvet érez hozzá, hogy egy túra keretében végigjárja az egykori kisvasút vonalát és a vidámpark helyszíneit, sőt még az alagútba is bekukkantson, az Raffai Csilla idegenvezetésével megteheti.

Forrás: Gy. Lovassy Klára (A Séd völgye Veszprémben, 2000, szerk: Géczi János). A képekért és az értékes információkért köszönet Bándi László helytörténésznek és Raffai Csilla turisztikai tanácsadó, idegenvezetőnek

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!