Baranyai Dániel, a Hősök frontembere az új lemezről és a zenészlétről

– Hogyan készült a legújabb Hősök lemez: a Raplife?

– Ez már a hatodik Hősök album, 2014-ben és 2015-ben rögzítettük két fázisban. A tavalyi év elején négy dalt már felvettünk, de nyárra annyi koncertmeghívás érkezett, hogy nem tudtunk vele érdemben foglalkozni. Aztán az idei elején belehúztunk és viszonylag hamar elkészült hét új nóta, így állt össze a 11 számos album. Érdekesség, hogy a megjelenés napján ingyenessé tettük az egészet. CD-n és a digitális zeneszolgáltatók tartalmai között megjelent egyaránt a Raplife, de az egyik hazai torrent oldalra is engedtük hivatalosan feltenni, mondván jusson el sok emberhez, aztán ha szeretne érte valaki fizetni, megtalálja rá mindenki a módját. Vagy legalábbis eljön koncertünkre.

Baranyai Dániel „Eckü" és Ozsváth Gergely „Mentha" büszke a hatodik Hősök nagylemezre. Fotó: Hősök

– Változott -e a dalszerzés menete a korábbiakhoz képest?

– Konstruktív munka eredménye a lemez, mindenki kivette a részét. A Raplife zenéinek nagy részét a Hősök-alapító Joeker, azaz Komjáti Ádám jegyzi, de a hangszereseink is színesítették. Hóbor Bence, Kéri Kolos és Szabó Ádám például több nótában közreműködött. Mentha (Ozsváth Gergely, a Hősök másik frontembere – a szerző) intézte és szervezte a felvételeket a próbateremben, de előfordult, hogy egy koncert előtt gyorsban Pétfürdőn nálunk rappeltem fel egy részt. Vörös Janka, az énekesnőnk Székesfehérváron stúdiózott, a kész zenéket pedig Joekernél Dunaújvárosban raktuk szerkezetkészre. A keverést Pixa barátunk Budapesten véglegesítette. Utaztunk, telefonáltunk, néha izgultunk, de időre meglett minden végül.

– Melyek a személyes kedvencek az albumról és miért?

– A címadó dal teljesen a Hősökről szól. Előre mutat a zenéje, lüktet, nem ragad le a sablonoknál. Pár éve ezt a nem mindig kitaposott utat követjük. Küldök benne rejtett üzenetet a pétfürdői barátoknak is. Sub Bass Monster és Tkyd közreműködésével hívtuk életre a „Ha én lennék a főnök" című nótát. Két rap-legenda a megyéből, akikre felnézünk, szeretjük a stílusukat és barátunknak tudhatjuk őket. Arról szövegelünk hogyan képzeljük el a számunkra ideális világot.

– Melyik dalra készült klip?

– A Raplife dalhoz készült a legfrissebb videónk, mely egy közösségi klip. Ilyen jellegű monumentális projektbe még nem fogtunk bele eddigi pályafutásunk során, mintegy két hónapos előkészítés előzte meg a forgatást. A lényeg: telefonnal vettünk fel egy csomó jelenetet és egy speciális kaleidoszkóp-effekt tükrözi be a részeket. Létrehoztunk egy külön oldalt az interneten, ahova az alap klipen kívül felkerülhet bárki, aki beküld bármilyen felvett videót telefonról. A lényeg, hogy egy informatikusok segítségével kifejlesztett algoritmus beteszi ritmusra a feltöltött videót, s egy új fájlt hoz létre a csatornánkon. Ez így picit tudományosnak hangzik, de egyszerű: küldj be egy videót és az bekerül a klipünkbe, mintha együtt forgattuk volna.

– Meddig lehet ilyen hőfokon égni és dolgozni a zeneiparban?

– Zenéből megélni nem életbiztosítás, ingadozó és időszakos dolog ez. Nekünk sosem voltak hiú ábrándjaink, egyszerűen csak a saját nyelvünkön el akartuk mondani, amit gondoltunk a világról és az emberekről – mindezt hip-hop dalokba ültetve. Úgy gondolom, hogy a zenész szakma kissé túl van misztifikálva, pedig itt is ütöd a vasat, ha kell napokon keresztül. A háttérmunka teszi ki a napjaink 80 százalékát, színpadon, nyilvános helyeken szerepelni nem nagy kunszt egy idő után, töredéke az egésznek. Hétvégén általában fellépsz, utazol, keveset alszol, szórakoztatsz. Addig csinálja ezt egy előadó, míg jól érzi magát a bőrében, s persze a közönség vevő a műsorára. Amennyit belead, annyi vissza is jön. Egyelőre nekünk nincs okunk panaszra.