Beck Zoltánt szépirodalom és popzene kapcsolatáról, valamint a 30Y zenekarról

- Egy interjúban azt nyilatkozta, hogy mindig egy gitárral a kezében képzelte el magát. Ennek ellenére az egyetemi oktatói pályát nem hagyta ott akkor sem, amikor a 30Y befutott.

- Addig jó csinálni több dolgot, amíg az egyik képes úgy hatni a másikra, hogy inspirálja, vagy más dimenziókban engedje láttatni. Ha egyszerre csinálod a zenei ügyeket és mellette csinálsz valami tök mást, mondjuk tanítasz egy egyetemen, tanulmányokat írsz, és kicsivel többet olvasol, mint amennyi a rock and rollerhez köthető sztereotípiákban benne van, az segíthet abban, hogy ne egy dimenziód legyen, ne poszterfiú legyél, akinek nincs ezen a kiterjedésen kívül semmije, hanem gyalogolsz sokféle világban, és viszonylag sokfélét megtapasztalsz. Az egy más kérdés, hogy zenészként addig gondolhatom magam érvényesnek gitárral a kézben ha már magamat kell idéznem , ha az, amit a világról akarok mondani, dalként fogalmazódik meg bennem.

- A két világ nem csúszik egybe? Nem fordult elő például, hogy a roma irodalomban ért hatások beépültek egyes dalokba?

- Talán ilyen direkt hatás nincs, annyi viszont igen, hogy számomra evidencia, hogy a dalszöveg nem vers, az énekes pedig nem költő, aki alanyi költőként áll kinn, kíséri egy zenekar, és elmondja a frankó szöveget. A legfontosabb, amit megtanultam erről, hogy a dalnak és a versszövegnek is saját entitása van. Ha dalt írok, az a nagy kérdés, hogy a szöveg az elhangzás pillanatában érvényes módon hangzik-e el, és nem az, hogy zseniális-e az a kép, amit használok, vagy önállóan megáll-e az a szöveg. Szerintem a legtöbb dalszövegem nem áll meg önállóan, különben nem is lenne értelme zenét csinálni hozzájuk.

- A Rájátszásban viszont találkozik ez a két terület, a kortárs szépirodalom és a popzene, ha úgy tetszik, a magas kultúra és a tömegkultúra. A Rájátszás népszerűsége azt bizonyítja, igenis van átjárás köztük.

- Elképesztően sok átmozgás van benne, de általában minden alkotófolyamatnak és az abból létrejövő produktumoknak van hatása arra, amit egy másik művészeti ágban csinálsz. A popzene egy jó részét nem kedvelem, mert szerintem nem mondanak, legalábbis számomra, a világról semmit, számos művészeti alkotáshoz hasonlóan. Persze, elképzeljük a magas és a tömegkultúra távolságát, de azt hiszem, hogy ezek nincsenek olyan nagyon távol egymástól, ezt egy csomó crossover ügy megmutatta. Például Pécsett a Pannon Filharmonikusokkal második évada közösen csináljuk a Segítség, komolyzene! sorozatot, aminél az első kérdés az, hogy aki a popzenében utazik, mi a francot keres egy előadáson, ahol Rahmanyinovról van szó? Aki persze elképesztő popzenész volt, nem véletlenül használják a hollywoodi filmek máig a zenéit. A Rájátszás akkor jó, ha nem megzenésített versként éljük meg, ha eljátszunk egy dalt, hanem alanyi dalként gondoljuk el, ami egészen más módon értelmezi önmagát, mint a vers vagy a zene külön. Abban hiszek, hogy vannak dolgok, amik ha találkoznak, és termékeny módon hatnak egymásra, akkor jó, hogy találkoztak, ha meg nem jön ki belőle semmi, akkor kezet kell fogni, meg kell ölelni egymást, és el kell válni.

- Ez a megtermékenyítő erő veszett el, amikor Gradvolt Endre és a 30Y útjai szétváltak?

- A zenekar alakulástörténetéről azt kell tudni, amennyit közöltünk, barátsággal és szeretettel váltunk el. Nagyon szurkolunk Endrének, remélem, sokszor tudunk együtt dolgozni még, őt alapvetően a vizuális művészetek jobban kezdték el izgatni, s nagyon bízom benne, hogy az Endizájn, amit elkezdett, sikersztori lesz. A zenekarral szeptemberben zártuk le a Szentimentálé sorozatot Pécsett, és elkezdtünk dolgozni az új dalokon. Februárban megjelent Ahogy elképzeltem címmel egy négydalos EP-nk, nemrég pedig turnéra indultunk. Nagyszerű élmény volt a Szentimentálét játszani, az egy olyan megtermékenyítő találkozás volt, amiről beszéltem. S közben nagyon sokat tanultunk magunkról, például azt is, hogy egy idő után elkezd nekünk hiányozni valami zsigeri. Elképesztően élveztük, de tudtuk, nem ez az alanyi útja a zenekarnak. A 30Y egy rock and roll zenekar, amelyik felmegy a színpadra, és azt teszi, amit a legjobban tud, és amit a leginkább kívánunk belülről: feltenni mindent egy lapra, és kijátszani magunkból, amit lehet. Ezt csináltuk tizenegy-két évig, most visszatértünk, és remélem, hogy ugyanígy tudjuk folytatni.