A periszkóptól a Széchenyi-díjig - Tiszteletbeli tagságot nyert egyedüli magyarként Hebling János

Óvodásként arra emlékszik, hogy csodálattal nézte az egykori apáti lakosztályban működő óvoda arborétumra nyíló teraszáról a hó-esést. Feledékeny, csínyre is csábítható, de jó eszű kisdiák volt. Számtanórán egyszer egy gyakorló tanár tartott órát, akinek a tanítását a hátsó padokban tanfelügyelők figyelték.

- Hibát vétett a tanár, szóvá is tettem, a tanfelügyelők óra végén kérdezgettek, s kiderült, hármas vagyok matematikából, ez respektet jelenthetett az iskolának: ha a hármasok ilyenek, milyenek lehetnek az ötösök. Nem jártam fizikaversenyekre, más, köznapi meghatározó dolgok voltak, melyek megalapozták ez irányú érdeklődésemet. Egyszer periszkópkészítés volt a szorgalmi feladat, mivel édesapán kerítéseket is készített, volt otthon elfekvő negyvenes zártszelvény, stabil szerkezetet építettem belőle, mely nagy sikert aratott. Nagyapám varrógépek és kerékpárok javításával foglalkozott, műhelyébe sokat bejártam. A Barna Lajos igazgató vezette rádiószakkört is szerettem, és ismeretterjesztő könyveket olvastam - mondja János.

Hebling János, a zirci származású fizikus kutatási eredményei nemzetközi szinten is elismertek
Fotó: Müller Anikó Hanga

A fizikus szak elvégzése után Szegeden lézerfizikával kezdett foglalkozni. A világ számos helyére eljutott, járt Athénban, Marburgban, Münchenben, Cambridge-ben, New Yorkban, Kínában, San Franciscóban, a stuttgarti Max Planck Kutatóintézetben hat évet töltött.

- 1999-ben mentem át a pécsi egyetemre, először tanszékvezető, majd intézetigazgató lettem. Lézerrel foglalkozom. Sokféle lézer van, mindenki naponta találkozik köznapi gyakorlati alkalmazásaival, az árleolvasóval, a CD- és DVD-lejátszóval, de használják szemműtéteknél vagy az autóiparban is. Mi speciális lézerrel foglalkozunk - meséli.

Két éve Széchenyi-díjjal, 2016-ban Jedlik Ányos-díjjal tüntették ki. Előbbit a nagy intenzitású terahertzes impulzusok előállítása és alkalmazása terén elért eredményei, valamint a nemlineáris optikában és lézerfizikában végzett több évtizedes iskola- és műhelyteremtő tevékenysége elismeréseként kapta.

- A terahertzes impulzus speciális elektromágneses impulzus, hasonlóan a fényhez vagy a röntgensugárzáshoz, csak egy más frekvenciatartományban van, a látható tartomány és a mikrohullámú sütőkben vagy telefonkészülékeknél használt sugárzás között félúton helyezkedik el. Mi ebből intenzív sugárzást tudunk előállítani, egy évtized alatt tízmilliószorosra növeltük meg az előállított impulzusok energiáját. Most új alkalmazási területeket keresünk. Az egyik lehetőség az, hogy részecskéket, protonokat gyorsítsunk fel megfelelő nagy energiára, amelyek ahhoz szükségesek, hogy rákos szöveteket el lehessen pusztítani velük. Ilyen, úgynevezett hadronterápiát végeznek már néhány helyen a világon, de a megfelelő energiájú protonokat nagyon nagy és drága berendezésekkel állítják elő, ezt mi sokkal olcsóbban a terahertzes impulzusainkkal szeretnénk előállítani - avat be a részletekbe.

A kutatási eredményeiről nemzetközi szinten is ismert és elismert fizikus így vélekedik kitüntetéseiről:

- A Széchenyi-díj magas rangú magyar méltatás, nemzetközi elismerésnek pedig azt tekintem, hogy az Amerikai Optikai Társaság - egyedüli magyarként - tiszteletbeli tagjának választott. Abban, hogy idáig jutottam, milyen szerepet játszottak a zirci általános iskolai és gimnáziumi évek? Nem feltétlenül a fizika tanulása, hanem a tantárgy szeretete, az inspiráló légkör, a nyugodt családi háttér és nem utolsósorban a kitartás volt fontos.

Hebling János a Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Kar Fizikai Intézet igazgatója, tanszékvezető egyetemi tanár, kutatócsoport-vezető. Okleveles fizikusként 1978-ban végzett a JATE-n, 1981: az egyetem doktora, JATE, 1992: a fizikai tudomány kandidátusa, 2003: az MTA doktora. Szakterületei: lézerfizika, nemlineáris optika, ultragyors spektroszkópia; kutatási témái: lineáris és nemlineáris optika, nagy időfelbontású spektroszkópia, ultrarövid fényimpulzusok előállítása.