Egy biztosítós búcsúzása - Fábián László életútja jó befektetés volt

Vonzódott a kereskedő szakmához, általános iskolásként nyári szünetben a falusi kis boltban besegített, de boldogulását a véletlennek köszönhetően mégsem itt találta meg. A pusztamiskei fiatalember Zirce udvarolt, az anyósjelöltje a mozi büféjében dolgozott, gyakran és szívesen segített neki. Ott figyelt fel rá az Állami Biztosító kirendeltség vezetője, Csapody Lajos és felvette maga mellé. Jó tanítványnak bizonyult.

– Beültetett az autójába, együtt jártuk a járás falvait. Az első utunkon a cseszneki szerpentinen beleszaladtunk egy balesetbe, megfigyelhettem, mit tesz ilyenkor egy biztosítós szakember. 1970 nevezetes számomra, bigámiát követtem el, ugyanis márciusban elköteleztem magam a biztosítóval, augusztusban pedig megnősültem. Két szerelem volt az életemben, mindkettő végigkísért. Két családom volt, akiket kiszolgáltam, akik biztosítást kötöttek velem, ebből éltünk, a jövedelmet a másik, az igazi családomra fordítottam.

Fotó: a szerző

Nem volt könnyű akkoriban, telefon alig volt, busszal, motorral járták a vidéket, sokszor várva csatlakozásra. Előírás volt a sötét öltöny, fehér ing, nyakkendő, még kánikulában is.

– Volt, hogy már hajnalban kint voltam egy állattenyésztő telepen, kilenc körül végeztem, a buszon hazafelé az utasok elhúzódtak tőlem, olyan siló és egyéb szagok terjengtek körülöttem. Fiatal voltam, élveztem ezt a munkát. Mindig embercentrikus, közösségi ember voltam, örököltem ezt, anyámék benne voltak a falunk életében, én sportoltam, néptáncoltam, zenéltem. Vallottam, a szakma alapja, emberekkel jót tenni, kimenni, amikor nincs probléma, de segíteni, ha gond van, ez ragadott meg, a segítségnyújtás, a biztosítási szolgálat, mert akkoriban a munkát szolgálatnak neveztük és tekintettük. Törekedtem, hogy minden napra jusson valami jótéteményem, nem csak a családom felé. Nem volt könnyű elfogadtatni magunkat, mert ez egy olyan szakma, hogy láthatatlan árut adtunk el, nem úgy, mint a boltos, egy edényt. Vagy elhitte a partner, amit mondtam, vagy nem, bizonyítanom kellett, hogy jó dolgot kínálok, saját magamat kellett először elfogadtatni. Sikerült, több ezer stabil ügyfelem volt a munkám során, megtaláltam az összhangot velük.

Rendszer volt az életében. Noha kötetlen volt a munkaideje, mindig reggel nyolckor kezdett.  A család biztos háttér volt számára. Felesége óvónő, ma ő is nyugdíjas, két felnőtt fiúk, két unokájuk van. Sokszor nélkülözték otthon, volt, hogy késő este ért haza.

– A mottó volt, első az üzleti partner érdeke, utána jött a cégé, majd a sajátom. Fontosnak tartottam, hogy az üzletkötés és a kárrendezés ne különüljön el egymástól. A közel félévszázad alatt számos emlékezetes, de vicces esetem is volt. Egy kis faluban lakásbiztosítást ajánlottam egy ágyban fekvő idős embernek. Közölte, nem fog kötni, nincs neki erre pénze, de elkezdtünk beszélgetni, mindig szerettem idős emberek történeteit hallgatni, főleg a háborús élményeikről. Majd elköszöni készültem, ekkor mondta, meggondolta magát, felhajtotta a párnát, amin feküdt, akkoriban vezették be az ötszázast, én még életemben annyit nem láttam, amennyi abból ott volt. Egy másik alkalommal egy tsz brigádhoz mentem ki a földekre, ebédidőben. A brigádvezetők segítettek a csoportos biztosítás megkötésének előkészítésében, megkérdezték, mit kapnak ők ezért. Akkor még nem volt szigorú szesztilalom munkaidőben, a közeli faluban megvettem két láda sört, felültem egy lovaskocsira, sötét öltönyben, 33 fokos melegben, a sört a saroglyában kivittük az embereknek. Az egyik vezető megint kérdezte, na és még kaphat-e valamit. Azt válaszoltam, egyezzünk meg abban, ahányszor találkozunk az életben, mindig fizetek egy fröccsöt. Még ma is tartjuk. Külön élmény, hogy egy tartalékos katonai gyakorlaton én voltam a komendáns parancsnoka, egy napon át együtt voltunk, minden negyedórában szólt, na, megint találkoztunk.

Márciustól lett nyugdíjas. Kisunokája egyéves múlt, sok időt töltenek vele. Régi vágyuk teljesült, mert a negyedik emeleti kis lakásból elköltöztek egy kertes lakrészbe. Szereti az erőt-mezőt járni, hobbija a gombázás, a kertészkedés. Nagy szeretettel gondol üzleti partnereire.

– Megtiszteltetés volt számomra a partneri kör szolgálata. Köszönöm, hogy hűségesek voltak hozzám, hogy együtt dolgozhattunk. Megvan az utódom, ha igényli, segíteni fogok neki, a magam módján. Azt gondolom, lehet tanácsot adni, de mindenkinek saját magának kell kialakítani a munkamódszerét. Egy biztos, a biztosítási szakmában nem lehet rövidtávra gondolkodni, ez egy hosszú távú befektetés, mindkét részről. Fontos a türelem, a partner érdekeinek elsőbbsége, a szolgálat, amit elvár és megérdemel a pénzéért. Ez hosszútávon kifizetődő.

Fábián László életút választása jó befektetés volt. Szakmailag és emberileg is.