Jásdiak húsvétja: a Bakonyban nem tudunk különlegesebbet – Nézze meg máig tartott szokásaikat!

A jásdiakat bodzásoknak nevezik, mert a gyalogbodzát is feldolgozzák, minden évben, idén is, és az Öreg-Bakony festői szépségű, megkapó hangulatú zsákfalucskájában máig gyakorolnak pár különleges húsvéti szokást. Így a látogatók is csatlakozhatnak hozzájuk, vagy megnézhetik, a hagyományos tradíciókat hogyan tartják. A jásdiak húsvétja egyedi az óriási kerepülők, a kerepűs tojásgyűjtés miatt is és azért, mert nagypénteken reggel a Mária-kegyhelynél lévő forráshoz mennek ki az asszonyok, ahol a férfiak várják őket. De vegyük csak sorba a különlegességeket, milyenek a Jásdon máig élő népszokások.

Jásdiak húsvétja: a kerepülés

A kerepüléshez a bodzások nem kézben forgatott kereplőt használnak. Az övék olyan, mint egy talicska, és tolni kell. Már méretéből adódóan rendes a hangja. Azért van rá szükség, mert nagycsütörtökön a vallásos szokások szerint elmennek a harangok Rómába. Az esti misére még hívják a jásdiakat, ám a mise után elhallgatnak, hangjukat kerepüléssel pótolják pár napon át, a nagyszombati vigíliáig. A gyerekek végzik el ezt a feladatot, és nagyon élvezik. Járják az utcákat. Még megvannak a kerepülők, amelyeket a régiek használtak, az egyházközségnél és magántulajdonban is maradt néhány, azokat ilyenkor az iskolásoknak kölcsönadják. Szombaton délelőtt kerepűs tojást is szednek a házaknál, azaz ajándékokat kapnak munkájukért hálából a helybeliektől. Ma már tojás helyett jobbára sütit, csokit, pénzt. Mindezt jásdiak mondták el nekünk, hiszen idén is készültek ezekre a szokásokra, tartják őket, részt vesznek bennük és a többiben is.

Hajnali mosdás Szentkútnál, és szárítkozás – a megtisztulás jegyében

A hajnali mosdás talán a legszebb része a különleges jásdi húsvétnak. Nagypénteken minden évben hajnali 5 órakor gyülekeznek a nők a főtéren, és a Szentkút közelében lévő forrásnál mosakodnak meg annak vizében. Nem törülközőt használnak utána, hanem a tűznél szárítkoznak meg, amit a férfiak gyújtanak nekik. Mire odaérnek a forráshoz, már a közelében várják őket. Mindezt a megtisztulás jegyében teszik, a hideg vízben mosdást, a tűznél szárítkozást is. 
Hisznek abban is, hogy az a testrészük, amit ilyenkor megmosdatnak, meggyógyul. Ezért ma is van, aki nemcsak az arcát, a lábát is megmosdatja a hideg vízben, mert az fáj neki sokat.

Keresztutat járnak a jásd-szentkúti kálváriánál

Nagypénteken délután megint Szentkútra mennek ki a faluból a jásdiak, végigjárják a kálvária stációit, imádkoznak. A Mária-kegyhely közelében van a kálvária, meredek, de csodás részen, 15 órára érnek a tetejére, a keresztekhez.

Sibálás húsvéthétfőn, vesszőfonás után

Sibirizés vagy sibálás. Ez bizony régen nem volt olyan kellemes a lányoknak, még ha csupa jószándékból is kapták, termékenységvarázslás jegyében. A sibáláshoz ugyanis a legények, a férfiak fűzfavesszőket, pontosan nyolcat összefonnak. Húsvéthétfőn, miután egy  vödör vízzel leöntik a lányokat, az asszonyokat, a fonattal megütögetik. Még több asszony emlékszik rá lánykorából, ez mennyire csípett egykor. Ezért ezt a húsvéti szokást főként a vesszőfonás megtanításával szeretnék életben tartani Jásdon és enyhébb változatát, a finomabb ütögetést javasolják. 
A sibálás közben a hagyományok szerint szlovákul versecskét mondanak, ami arról szól, hogy a lánynak jó egészséget kívánnak. ,,Azért, hogy a feje nem fájjon, a lába jól járjon..."

A sibálás közben mondott versecske