Bányász hősökre emlékeztek

Az áldozatok nevét megörökítő emléktábla előtt Gerencsér Hilda, a szervező Csingervölgyért Egyesület elnöke mondott köszöntőt, majd Szabó-Pál Antalné egyesületi tag szavalta el Osváth Imre versét.

Tóth Rozália mécsest gyújtott az emléktáblánál 
Fotó: Tisler Anna

A 107 évvel ezelőtt történt tragédiára emlékező Gazdag György bányamérnök kijelentette, hogy a szerencsétlenség idején példás összefogás jellemezte a bányászokat, akik életük veszélyeztetése árán is lent rekedt társaik mentésére indultak. A szerencsétlenségben egy család három férfi tagját veszítette el, és volt olyan asszony, aki kilenc gyermekkel maradt özvegyen. A tragédia után hoztak olyan szabályt, amelynek értelmében családtagok nem dolgozhattak egy műszakban. A januári napon 259 dolgozó szállt le a bányába. Pályi Sándor gépkezelő délelőtt a ventilátort olajozta. Később füst keletkezett a berendezésnél. Azt gondolta, ha lekapcsolja azt, megszűnik a füst, de az inkább nagyobb lett. A felügyelők értesítettek mindenkit, hogy hagyják el a területet. Mivel a bánya a biztonságosak közé tartozott, úgy gondolták, nincs nagy baj. Lent a mélyben egyre fogyott az erejük. Ekkor már tudták, nagy a baj. A 8 személyes kasba tizenegyen szálltak be. A szállítóeszköz elakadt, így elzárta a menekülés útját. A mélyben ötvenöten lelték halálukat, akik emlékét ápolja az utókor.