Darázsölyvek a Somlón

A darázsölyv későn, csak május elején érkezik meg hazánkba, így a fészkét már lombos ágakból készíti, ezért a többi ragadozómadár fészkétől könnyű megkülönböztetni, ha télen rátalál a természetbúvár. A fészek a madár méretéhez képest kicsi. Előszeretettel használt költőhelyei a meleg, déli kitettségű tölgyesek. A darázsölyv hártyásszárnyúakkal, darazsakkal, méhekkel táplálkozik.

A földön ülve figyeli a darazsak, méhek mozgását, ha megleli őket, lábával kikaparja a lépeket, a lárvákat pedig elfogyasztja. A csípésektől védi a csőre mögött található apró, nagyon sűrű, pikkelyszerű tollazata. A gyakoribb egerészölyvtől a tyúkszerű fejformája különbözteti meg.

Előszeretettel használt költőhelyei a meleg, déli tölgyesek (Fotó: Ifj. Vasuta Gábor)

A fészek közelében a párok gyakran nászrepülnek, érdekes megfigyelni e tevékenységüket, mert a levegőben hosszú szárnyukat a testük felett összecsapják, ami szélcsendes időben hallható is, szó szerint tapsolnak ilyenkor. A tojó június elején rakja le két, rozsdabarna színű tojását, a fiókáinak kezdetben kizárólag lépet hord a fészekbe, később már apró gerincesekkel is táplálja őket.

A hazánkban költő darázsölyvek egy része Olaszországon keresztül vonul közép- és dél-afrikai szállása felé, sajnos itt olasz vadászok puskával várják őket. A darázsölyv fokozattan védett madárfaj, természetvédelmi eszmei értéke 100 000 forint.