A tundrák vendége

Itt rövidfüvű legelők terülnek el, ahol tavasszal sok ürgével, télen pedig még több mezei pocokkal találkozhatunk. Jó pár éve szemmel tartom a területet, hiszen ilyenkor november elején érkezik meg ide a gatyás ölyv (Buteo lagopus). Gyakran a legelőn vagy a környező szántók buckáin ücsörög zsákmányára lesve.

Nem meglepő ez a tulajdonsága, hiszen a kies, fátlan tundra lakója. Hazánkban szórványos téli vendég az Alföld rónaságain, a Dunántúlon ritkaság számba megy a megfigyelése.

A nevét a tollas csüdjéről, azaz gatyájáról kapta, amely világos alapon sötét szárfoltokkal tarkított.

A gyakoribb egerészölyvtől való elkülönítésben, sokat segít ennek e bélyeg megfigyelése. Népi elnevezése a téli kánya vagy téli ölyv. Jellemző tulajdonsága, hogy képes a levegőben egyhelyben lebegni, más néven szitálni a zsákmánykeresés közben.

A gatyás ölyv természetvédelmi eszmei értéke 50 000 forint (Fotó: a szerző)

Arra vonatkozóan, hogy hány példány telel hazánk területén, számszerű adatok nem állnak a rendelkezésre, számuk azonban csak néhány százra tehető. Inváziós madár, egyes években tömegesen jelenik meg nálunk, utolsó nagy beözönlése 1982-83 telén történt.

Magyarországon a gyűrűzések tanúsága szerint Finnországból és Svédországból érkeznek egyedek. Költőterületén a legfontosabb zsákmányállata a lemming, telelése során ezt hazánkban a mezei pocok váltja fel. Alkalmilag a dögre is rájár, főképp nagyobb hidegben.

Védelme érdekében, ha T alakú ülőfákat helyezünk ki olyan lucernatáblákon, ahol sok a mezei pocok, nemcsak a faj zsákmányolását segítjük elő, de a mezőgazdaság számára is hasznot hajtunk a tevékenységünkkel.

Népi nevei közül a fehér kánya, téli kánya vidékünkön, míg az őszkánya vagy őszi kánya inkább az Alföldön elterjedt.