2008.04.22. 03:00
<u>Elitképzés kontra tömegnyomor</u>
<b>Vélemény</b> - Sohasem voltam az elitképzés híve, sőt, mindig azt mondtam, jobb, ha egy gyereket kicsit megedz már az óvoda is, ismerje csak meg, hogy mi az igazi magyar valóság. Ez az álláspontom mindaddig szilárdan tartotta magát, amíg az én kissé különc hároméves gyerekem be nem került a nevelés állami intézményeinek egyikébe.
És félreértés ne essék, nem az óvónőket vagy az óvoda vezetését készülök bírálni, maximálisan megtesznek mindent, amit a körülmények lehetővé tesznek. Inkább ezekkel a körülményekkel van a gond.
Annak ellenére, hogy állítólag sajnos csökken a születendő gyermekek száma, nez az óvodai zsúfoltságon cseppet sem érzékelhető. Nem kis sokkot okoz a legtöbb hároméves csöppségnek, amikor otthonról, ahol a nagycsaládosok esetében is maximum 23 testvér veszi körül, egy olyan óvodai közösségbe csöppen, ahol 2530 gyerek csavarja fel a szőnyeget egy akkora helyiségben, mint egy nagyobbacska nappali.
Az óvónők pedig fejvesztve rohangásznak a haszontalanabbak után, próbálják őket rábírni, hogy ugyan ne súrolják fel a WC padlóját a fogkefékkel, s így a szótlanabb, jó gyerekekre sem idő, sem figyelem nem jut.
Az én gyerekemet sokszor egy asztalnál egyedül üldögélve találom, nem szól ő senkinek, nem hisztizik, csak csendesen sztrájkol a rendszer ellen.
Néhány hónap elteltével azonban már néha elmosolyodik, mintha már nem mondaná annyiszor, hogy nem akarok oviba menni, úgyhogy az egyik szemem sír, a másik nevet, kezd lassanként már ő is betörni. 
A Gyermekszoba on-line képgalériát IDE kattintva érheti el. 
A Gyermekszoba rovatunkban megjelent cikkeket IDE kattintva olvashatják. 
Az ENTEO közösségi portálunk Gyermekszoba klubjához IDE kattintva csatlakozhat.
