2008.04.29. 04:00
<u>Nagymamanapló: Az unoka csoda</u>
Nagymamival lehet a legjobban rosszalkodni, négy és fél éves unokám ezzel jellemzi kettőnk kapcsolatát. Ha sétálunk, fölpattanhat a kerítésre, a kőpadkán egyensúlyozva tettük meg kétéves korában az akkor még hatalmasnak számító ötszáz méteres távolságot.
Az almádi aluljáróban úgy kiabálunk, ahogy csak a torkunkon kifér. Alaposan összekenjük magunkat az ünnepi torta díszítése közepette.
Tapicskálunk a sárban (esőcsizmában). Szóval, csupa olyan dolgot csinálunk, amit a fáradt szülők nem szívesen engednek, mert ők még nem tudják, amit a nagymamik igen: a gyermeknél nincs semmi fontosabb.
Szülőként nekem is ezerféle dologra kellett egyszerre figyelnem, s bizony utólag nagyon szégyellem, akkor számomra teljesen természetes volt, hogy lányaim beszélnek, ügyesek, okosak hiszen az én lányaim!
Most viszont összecsődítem az egész környéket, hogy lássák, az unokám képes fölkapcsolni a villanyt, kétéves korában elénekli a Himnuszt, bárhol fölismeri a velencei óratornyot, mi több, megnevezi: campanile.
Szinte látom, idáig érve az olvasásban többen sűrűn bólogatnak, a nagyszülőnek persze hogy könnyű: a nevelés felelőssége a szülőké, a nagymama pedig kedvére kényeztetheti unokáit.
Mi pedig, akik kettővel, hárommal vagy mint én, négy unokával bíbelődünk, mosolygunk a fenti bölcsesség leegyszerűsítő voltán.
Mi nem kényeztetjük unokáinkat, csak képesek vagyunk szelektálni, mi fontos és mi kevésbé. Hogy a gyermek egyensúlyérzéke fejlődjék, az elengedhetetlen.
Hogy megtanuljon bízni magában, a képességeiben, hogy érezze, benne is megbíznak, képesnek tartják a feladatok megoldására erre sokféleképp lehet megtanítani a kicsiket.
Szülőként az ember hajlamos kitalálni a módszereit, nagyszülőként pedig hagyja, hogy kezdeményezzen a gyermek.
Mellé áll, segíti, kivár türelmesen, mert már szembesült az idő rohanásával. Ezek a percek, órák soha nem jönnek vissza, és hálás, hogy egy emberélet elindulásának részese.
Ha szerencséje van, szülővé vált gyermekei ezt megértik, és nem tesznek szemrehányást a kényeztetésért.
Ráadásul a nagyszülő már azt is tudja, minden apróságot másként kell babusgatni, személyiségük más és más megközelítést feltételez.
Mindezt persze a legfontosabb szabály betartásával teszi: mindig a szülő szabja meg a határt. Az öregek legfontosabb dolga a feltétel nélküli szeretet.
A Gyermekszoba on-line képgalériát IDE kattintva érheti el.
A Gyermekszoba rovatunkban megjelent cikkeket IDE kattintva olvashatják.
Az ENTEO közösségi portálunk Gyermekszoba klubjához IDE kattintva csatlakozhat.