Napló gyermekemnek XXVI.

Olyan nagyfiú vagy már, ügyesen, és biztosan állsz, mint a cövek, és már az sem okoz gondot, ha csak egyik kezembe kapaszkodsz séta közben  kicsit bizonytalanabbul, de így is határozottan lépkedsz a cél felé.

Nagyon kedves baba vagy, mosolygós, és csak ritkán ijedsz meg az ismeretlenektől, de mindig hamar feloldódsz, és akkor elindul a szövegelés. Továbbra is a lámpa a favorit, aztán a labda, apa, sőt, már a cica is megy, édesen köpködsz a c hangnál.

Az ismerősöket most már mindig boldog mosollyal fogadod, és örömmel bújsz a ritkán látott Bóta nagyszülőkhöz is, ahogy megérkezünk, aminek a Mama és a Papa nagyon örülnek, régebben kellett egy kis akklimatizálódás. 

És Zsófi hangyát is hihetetlenül boldoggá tetted, mert bár visszament már Iowába, a ma esti web kamerás beszélgetésünkkor kiderült, hogy nem felejtetted el: édesen vigyorogtál, amikor megláttad a képernyőn, és meg akartad simogatni.

Eddig csak a virágoktól, meg az üvegvitrintől tartottunk távol Téged a lakásban, de megkezdődött a pakolós korszakod; szaporodnak az összekötözött szekrényajtók, és egyre magasabbra kerülnek azok a dolgok, amiket nem szeretnénk szétcincálva-megrágcsálva, különböző trükkök árán visszaszerezni Tőled.

Sajnos az éjszakáink még mindig nem teljesen nyugodtak, hol a piszok kis fogacskák zavarnak meg, kibújt egy újabb, persze nem a nyolcadik metsződ, ami következett volna, hanem az egyik őrlőfogad, megkínzott rendesen, hol a szüleid, és Neked csalhatatlan radarod van, hogy észrevedd, ha valami nem stimmel. 

Édesapa az elmúlt két csütörtökön éjjel is dolgozott, csak reggel jött haza, és Te képtelen voltál békésen pihenni: fél óránként felébredtél, forgolódtál, egy csomó vizet ittál, aminek az lett az eredménye, hogy hajnali kettőre teljesen átáztál, és nyűgösen bömbiztél az ágyadban. 

Csodák csodájára, amikor tisztába tettelek, átöltöztettelek, és magam mellé fektettelek, már nem volt semmi baj  főleg, hogy szopizhattál még kicsit, édesdeden aludtál délelőtt fél kilencig. Ugyanezt játszottad el másodszor is, sőt, amikor egyik este én mentem el kirúgni a hámból a barátnőmmel: mire hazaértem, már elfoglaltad a helyemet, így hárman ébredtünk reggel.

 Azt hiszem, ha legközelebb egyedül leszünk, már az első nyüszi után költözöl az ágyunkba, hátha így kimarad a hajnali macera.

 Szeretlek, Kisfiam!

 Anya


A Gyermekszoba on-line képgalériát IDE kattintva érheti el. 

A Gyermekszoba rovatunkban megjelent cikkeket IDE kattintva olvashatják. 

Az ENTEO közösségi portálunk Gyermekszoba klubjához IDE kattintva csatlakozhat.