Napló gyermekemnek XXVIII.

Azóta gyakorolsz: halált megvető bátorsággal indulsz el bárhonnan, és Téged egyáltalán nem aggaszt, hogy bizony néha hasra eséssel végződik a séta, nem is sírdogálsz ilyenkor, már nagyon profi módon zakózol, ritkán ütöd meg magad.

Eleinte pár lépés után szinte bele- vagy rázuhantál a célállomásra, lett légyen az személy, avagy tárgy; most már odamész, és eléred a célt, megállsz előtte, megkapaszkodsz. Ha menet közben meginogsz, akkor vagy megállsz, vagy murisan elkanyarodsz dőlésirányba, így előfordul, hogy még véletlenül sem ott kötsz ki, ahová indultál.
 
Szerencsére bőven van tered is, hogy gyakorolj; Mamiéknál nagy a ház, és amint igazán komolyan megindultál, újabb Nyúlcipőt vettem Neked: csinos, bézs, magas szárú, gumitalpú bőr lábbelid van, bokánál kutyás hímzéssel. 

Így már az utcán is tudunk sétálni, bár még csak lassan haladunk: meg-megállsz a csodás kavicsoknál, hókupacoknál, nézed az elhaladó autókat, és imádod a vau-vau kutyust; lelkesen feleselsz minden házőrzővel, aki meg merészel ugatni Téged.
 
Egyszóval csodásan fejlődsz, okos, szép és ügyes 11 hónapos és 18 napos nagyfiú vagy már, csak valami szörnyűség történt Veled kábé egy hete: szerintem valami kisördög bújhatott beléd, és az hisztériázik mostanában, amikor nem tetszik neki valami. 

Mert szerintem nem lehet az én fantasztikus kisfiam az, aki a legkisebb akadály láttán - például ha nem engedem, hogy a kukát fogdosd, vagy kilocsold a vizet a kádból, vagy néha egész egyszerűen csak tisztába szeretnélek tenni - visítva megfeszíti, és a földre veti magát vagy őrjöngve ordít, míg el nem éri, amit akart.
 
Nem tudom, honnan szedted a dolgot, egyelőre kivárok, ha hiszti van, úgy teszek, mintha nem figyelnék Rád. Szerencsére viszonylag hamar észreveszed Magad, és nagyjából mindenki meg tudja állni, hogy kövesse a példámat. A Papi még próbálkozik néha szép szóval meggyőzni Téged, remélem, lassan belátja, hogy ez most még hatástalan.

Ettől eltekintve nagyon jól viseled az átmeneti állapotot, élvezed, hogy a Papi és a Mami mindig kéznél van, pancsikolsz az állandó imádatukban, és  nagyon  nem haragszol, amikor néha kénytelenek vagyunk itthagyni Téged. 

Már voltál az új lakásban is; úgy vettem észre, kedvedre való, bár az ott töltött idő nagy részében hangos lámpa! lámpa! felkiáltásokkal gyakoroltad lelkesen a Papitól ellesett csodás új tudományodat: a villanykapcsoló használatát.

Anya

A Gyermekszoba on-line képgalériát IDE kattintva érheti el. 

A Gyermekszoba rovatunkban megjelent cikkeket IDE kattintva olvashatják. 

Az ENTEO közösségi portálunk Gyermekszoba klubjához IDE kattintva csatlakozhat.