Mosoly és meghatódottság

Városok, falvak kandeláberei csillogó fényfüzérekkel feldíszítve gyönyörködtetnek gyermeket és felnőttet ilyenkor advent idején. Fényük beköltözik az emberi szívekbe. A fény az életet hozza, a megtisztulást és szent karácsony ünnepét.

Balatonfűzfőn ismét elérkezett a várva várt nap a MEOSZ szervezésében: a mindenki karácsonya. Hegedüs Józsefné, Julika elnök és fűzfői csoportja egész évben készül e hagyománnyá vált rendezvényre.

Sok ember felajánlja segítségét és fáradhatatlanul dolgozik azon, hogy ez az ünnep felejthetetlenné váljon, és a mozgásukban akadályozott, a más embereknek is örömet, mosolyt, boldogságot csaljon az arcukra. Julika köszöntőjében beszámolt az idei év sikereiről, melyeket a csapat közösen ért el. Köszöntötte a résztvevőket, a támogatókat. Marton Béla polgármestert, a MOVE Zrt. vezérigazgatóját, Glück Erikát.

A Szivárvány Óvoda gyermekei vidáman táncoltak, énekeltek Fotó: Hegyi Ilona

Balatonfűzfő polgármestere minden évben szívhez szóló kis történeteket oszt meg a közönséggel. Ezek az ő számára kedvesek, örökké az eszébe, a szívébe vésődtek, és boldog gyermekkorára emlékeztetik. A polgármester és a testület minden támogatást megad a fűzfői csoportnak, amelynek tagjai újra és újra bebizonyítják, hogy érdemes támogatni ezt a rendkívüli akaraterővel rendelkező stábot . Kulturális fesztiválokon eredményesen szerepelnek a megyében, sőt, a megyén kívül is, vidám produkcióval, melyet Jenei István tanított
be a lelkes kis közösségnek.

A balatonfűzfői Szivárvány Óvoda gyermekei is bemutatkoztak, vidáman táncoltak, énekeltek. Csupa élet, vidámság költözött az emberek szívébe, és tapsviharral köszönték meg a gyermekeknek a színes műsort. Táncosok léptek fel, a Fény emberei - ezzel is bizonyították, hogy igenis a fény mindent jelent az ember életében. Ahogy a kék, a vörös, a fehér szín vakítóan szórta szét fénysugarait, úgy lehetett érezni hatását, és szinte szálltak, repültek, hogy a fény szikrái erőre kapjanak, és az emberi szíveket elárassza melegséggel, szeretettel.

Mindezek után én, a meghívott vendég, csoporttag is szót kaptam. Izgalommal léptem a közönség elé, és miről másról, mint a szeretet fontosságáról, valamint gyermekkori élményeimről beszéltem. Megosztottam a lelkes kis közönséggel, hogy gyermekkorom boldog karácsonyai mit jelentettek nekem. Azt a melegséget, azt a szeretetet próbáltam átadni, amit kiskoromban éreztem szüleim, nagyszüleim és az emberek felé. Meséltem, mekkora örömmel készülődtem a karácsonyra, pattogatott kukoricából füzért készítettem, meg ahogy a diót csomagoltam ezüst- és aranyszínű papírba (melyet egész évben gyűjtöttem a csokikról, mivel fólia akkor még nem volt). A narancs héját felkockáztuk a mamámmal, lyukat csináltunk rá, megszárítottuk, felfűztük, és ez is a zöld csodát, a karácsonyfámat díszítette.

A régi karácsonyok meghittebbek voltak, és nagyobb boldogságot tudtak nyújtani gyereknek, felnőttnek egyaránt. Ezeket az emlékeket soha nem felejtjük el. A közönség örömmel hallgatta, és bennük is elindult valami, a régi emlékek megeleve-
nedtek.

Ezt követően a megbízott személyek tombolajegyet árultak, és ennek végeztével nem maradhatott el a terülj-terülj asztalkám sem. A vacsora, mint mindig, isteni volt, ezt Lajkó Frigyes képviselőnek és lelkes csapatának köszönhetjük. A tortákról pedig ismét János, a cukrász gondoskodott.

Öröm volt itt lenni, jó volt megörvendeztetni ezt az összetartó kis csapatot, amelynek tagjai mindig számíthatnak egymásra, és tűzön-vízen át kivitelezik azt, amit elterveznek. Köszönöm a lehetőséget, hogy részese lehettem ennek az estének.

Hegyi Ilona